Stresszevő gyíkok, traumatizált halak – Tudtátok, hogy az állatok is szoronganak?

–

Van különbség stressz és stressz között

Számtalan kutatás igazolja, hogy az állatok ugyanúgy érzik a félelem elhúzódó fizikai, sőt generációs hatásait, de a ragadozóktól vagy akár az ember miatt szorongó állatok általában évezredek, de legalább évszázadok óta hasonló stresszel küszködnek – az emberrel ellentétben. Nekünk ugyanis egyik napról a másikra érkeznek akár teljesen új típusú feszültségforrások az életünkbe, ami az állatvilágban kevésbé jellemző. Ezt mondja az a kutató, aki négy évtizede tanulmányozza a mezei nyulakat és a hiúzokat (illetve az egymáshoz való viszonyukat és a nyulakat érő stresszt).

A gyíkok, amik többet esznek, ha hangosabbak a repülők fölöttük

A ritka coloradói kockás ostorfarkú gyíkok élőhelyének közvetlen közelében van egy katonai repülőtér, így rendszeresen hallják a fel- és leszálló gépeket. Ha a szokásosnál alacsonyabban szállnak, ezáltal hangosabbak, akkor a hüllők több kortizolt, vagyis stresszhormont bocsátanak ki – ezt vérvétellel igazolták az őket vizsgáló tudósok. De van más is: a viselkedésük is megváltozik. Ha stresszelnek, akkor ugyanis többet esznek és kevesebbet mozognak. A szakértők szerint ezzel pótolják vissza a szorongás során elvesztett energiát. Szerintem ehhez sok ember tud kapcsolódni… ahogy ennek az ellenkezőjéhez is.

A nemalvás stressz okoz, a stressz meg nemalvást, és mindez még a táplálkozással is összefügg

„Az alvásmegvonás, a stressz egyik formája fokozott evést válthat ki az emberekben és egyes állatokban is”

– mondja Barrett Klein, a Wisconsin-LaCrosse Egyetem alvásbiológiával is foglalkozó entomológusa (rovartani szakértője).

Laboratóriumi vizsgálatokban a társaiktól elszigetelődött gyümölcslegyek kevesebbet aludtak és többet ettek. Amikor egereket vizsgáltak alváshiányos állapotban és az ebből való felépülés során, azt találták, hogy a rágcsálók nem ettek másképp az alvásmegvonás után, mégis fogytak, viszont a felépülési szakaszban (amikor már megfelelően aludtak) megnőtt a táplálékbevitelük. Ebből is látszik, hogy az alvásmegvonás energiaigényes. 

Vannak lepkék, amik ha nem alszanak eleget, nem táplálkoznak megfelelően, és ez a kettő olyan rossz hatással van rájuk, hogy nem a megfelelő növényekre rakják a tojásaikat. 

Bizonyos méheken pedig az látszik, ami rajtunk, embereken is: aki nem alszik eleget, hajlamos hülyeségeket „beszélni” – a talált táplálékot a társaiknak eltáncoló méhek ugyanis alvásmegvonás esetén kevésbé pontos útvonaltervet mutattak. 

Transzgenerációs haltraumák

Scott Heppell, az Oregoni Állami Egyetem halökológusa arról számolt be, hogy a kis édesvízi halak, a tüskés pikók átadják utódaiknak az őket ért traumákat. Ha az apákat érte trauma, akkor a fiaik kockázatvállalóbakká váltak (a lányokra ez nem volt hatással), ha viszont az anyákat, akkor mindkét nemű utódok szorongóbbak lettek. Hogy ez pontosan miért van így, azt egyelőre a tudósok sem tudják.

Több félelem → kevesebb utód

Liana Zanette, a kanadai ontariói Nyugati Egyetem populációökológusa vadon élő énekes verebekkel kísérletezett egy rezervátumban. Az egyik csoportnak barátságos állathangokat játszott le (például kanadai libák hangját), a másiknak viszont olyan ragadozókét, amelyek verébtojásokat és fiókákat esznek (varjak és hollók). A kísérletek eredményeképp kiderült, hogy a ragadozóhangok miatt szorongó verébcsoportban 53 százalékkal kevesebb utód kelt ki, mint a stresszmentes csoportban. Ez persze nem hangzik jól, de

a szakember szerint evolúciós szempontból nem feltétlenül rossz koncepció az életben maradásra a kevesebb, de ezáltal könnyebben megvédhető utódokra koncentrálni egy veszélyes helyzetben.

A kutatás során azt is megfigyelték, hogy a ragadozóhangokat halló madárszülők rosszkedvűek voltak, és rendszeresen felrepkedtek a fészkükből, ahelyett hogy a tojásokat keltették volna. Az ilyen ragadozók által kiváltott félelem a poszttraumásstressz-zavarhoz hasonló tartós változásokat is okozhat a madaraknál, mondja Zanette. Szintén ő vizsgálta hasonló módon 2019-ben a feketesapkás csirkék reakcióját a ragadozóhangokra. Azt találta, hogy a csirkék agyi aktivitása megnövekedett az általuk érzett vészhelyzetben, és fokozott veszélyérzékenységük legalább hét napig kitartott a ragadozóhangok után.

A mezei nyulak is kevésbé szaporák, ha sokat stresszelnek

A kanadai Yukon területén a hótalpas mezei nyulak az ott élő hiúzok fő prédái. E két populációt vizsgálja Rudy Boonstra, a Torontói Egyetem professor emeritusa. Mérései szerint nagyjából 10 éves ciklusban csökken a mezei nyulak, majd emiatt a hiúzok száma. Nemcsak azért fogynak a nyulak, mert sokat elkapnak a hiúzok, hanem azért is, mert a menekülés okozta stressz csökkenti a szaporodó kedvüket (ezt a megugró kortizolszinttel igazolták a kutatók), így egyre kevesebb utód születik. Ez aztán csökkenti a hiúzpopulációt, így mérséklődik a nyulakat érő stressz, nő a szaporodási kedvük, ami miatt több hiúznak tudnak táplálékul szolgálni… egészen addig, amíg a megnövekedett stressz miatt megint el nem kezd csökkenni a kisnyuszik száma.

Mivel bennünket a legritkább esetben esznek meg, valószínűleg ilyen típusú stresszterhelésnek kevésbé vagyunk kitéve – minden másnak viszont igen. De szerintem azért ti sem cserélnétek szívesen a hótalpas mezei nyulakkal. Én még azokkal az állatokkal sem, amiknek csak a rájuk veszélyes ragadozók hangját kellett hallgatniuk. Sőt, egészen megbarátkoztam a saját stresszterheléseimmel.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Andrea Etzi / EyeEm

Tóth Flóra