Miért van egyre kevesebb repülőn dönthető ülés?
Korábban gyakorlatilag minden repülőgép turista osztálya dönthető ülésekkel volt tele, ma már azonban a legtöbb modellben egyszerűen nincs ilyen lehetőség. De vajon mi történt, ami miatt a dönthető ülések eltűnőben vannak? Örülhetünk-e egyáltalán ennek? És vajon csak azért, mert a lehetőség adott, hátra is kell-e dőlnünk utasként? Mózes Zsófi írása.
–
Kezdjük az alapoknál: hogyan működnek a dönthető ülések?
A legegyszerűbb esetben az üléspárna alatti részben van egy szerkezet, amit vezetékek kötnek össze a karfán lévő gombbal, valamint egy pneumatikus (sűrített levegővel működtetett) berendezés, ami az ülést függőleges helyzetbe állítja vissza – derül ki a CNN cikkéből. A légitársaságok számára ez mind-mind költséget jelent, elsősorban a karbantartás miatt – hiszen ami elromolhat, az el is romlik, akár a normál elhasználódás miatt, akár azért, mert az utasok nem bánnak elég kíméletesen az ülésekkel.
A dönthető ülések ráadásul súlytöbbletet is jelentenek. A legtöbb modern ülés tömege valahol 7 és 10 kilogramm között mozog, és minden gramm, amit sikerül megspórolni, azt jelenti, hogy kevesebb üzemanyagra van szükség.
Harmadszor pedig – és ez bizonyos szempontból a legfontosabb – az is pluszköltség (emberi erőforrásban), ha az utasok egymással harcolnak az ülések hátradöntésének egyezményes szabályai miatt, mivel ez a légiutas-kísérők amúgy sem könnyű dolgát nehezíti meg, tőlük vesz el kapacitást.
Mi lenne, ha nem dőlnénk többet hátra?
A kétezres évek végén kezdtek betörni a piacra az újgenerációs, rendkívül jól megtervezett, szuperkönnyű ülések, amik többek között azért voltak szuperkönnyűek, mert nem volt hátradőlési funkciójuk. Zseniális marketingfogásként „előrehajthatónak” nevezték ezeket, és a háttámlát valahol a teljesen függőleges és az enyhén hátradöntött közötti szögben rögzítették.
Ezeket kezdetben főként a fapados járatokra szánták, hiszen az amúgy is csak néhány órás járatok eleve minden sallangot kihagynak a működésükből. A korai alkalmazók közé tartozott a Jet2 brit légitársaság, amely 2009-ben az akkoriban induló Acro ülésgyártó cég előrehajtható székeit választotta, ez pedig forradalmasította a légitársaságok ülésről való gondolkodását. Az akkor Clark, ma már Series 3 néven futó Acro ülés ugyanis több szempontból is különbözött az addig megszokottól.
Az egyik a dönthető funkció hiánya volt, a másik pedig az az innovatív mód, ahogyan az ülést az ülőlapból és a háttámlából egy fix, homorú formává alakították át. Így a magasabb utasok térde jobban elfért az előttük ülő mögött, a homorú formával lehetett egy kis helyet nyerni.
És hogy mire elég ez a pár centi?
Egy egyfolyosós repülőn, például egy Boeing 737-es vagy Airbus A320-as gépen nagyjából 30 turista osztályos sor van, és a korábbi generációs ülések közötti távolság körülbelül 75 centi volt – amit az egyik ülés egy pontja és az előtte lévő ülés ugyanezen pontja között mérnek, tehát lényegében ez a mi helyünk, mínusz a háttámla vastagsága.
Ha egy légitársaság soronként 2,5 centinyi helyet tud megtakarítani, az a repülőgép egészén már 75 centiméternyi helyet jelent, ami egy egész plusz üléssornak felel meg.
Az elmúlt egy évtizedben pedig számos ülésgyártó újított (nem csak az előre dönthető ülésekkel), hogy megspórolja ezeket a centiket.
Az előrehajtható ülések térnyerése
„A légitársaság az üléskonfigurációs folyamat során előre meghatározott, tizenöt vagy tizennyolc fokos háttámla-dőlésszöget választhat – magyarázza Mark Hiller, a Recaro ülésgyártó cég vezérigazgatója. – Ez lehetővé teszi, hogy vagy nagyobb kényelmet biztosítson a megnövelt dőlésszöggel, vagy egy speciális elrendezésnek tegyen eleget meghatározott utasszám esetén.”
A fő előny a megnövekedett tér, mivel az utasok terét nem zavarja a dőlésszög. Ezen kívül az alacsony összköltség – kevesebb mozgatható alkatrész az ülésen, nagyobb megbízhatóság és egyszerűsített karbantartás –, valamint az alacsonyabb súly és költség, mivel nincs szükség mozgatószerkezetekre.
Az ülésgyártók az utóbbi években azon dolgoznak, hogy nagyobb teret nyújtsanak az utasok lábánál: vékonyítják a háttámlát és igyekeznek úgy alakítani az ülések felépítését, hogy javítsanak a sípcsont körüli helyen is.
Az elmúlt néhány évben a korábban főként a fapados légitársaságok által használt ülések egyre inkább megjelennek a teljes körű szolgáltatást nyújtó légitársaságoknál is – nem utolsósorban azért, mert ezek közvetlenül versenyeznek az alacsonyabb költségű konkurenciával.
Mi pedig legyünk rendes utasok, és ha dönthető üléssel találkozunk, figyelmesen és lassan mozgassuk a háttámlát. Amikor pedig egy hosszabb úton mindenki étkezik, lehetőleg anélkül állítsuk függőlegesre, hogy erre a személyzet külön megkérne.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / izusek
