–

Ami nagyon fontos, hogy a mi házasságunk nem tökéletes, sőt. Hiszen – ahogy kimondva-kimondatlanul mindenhol – nálunk is vannak szürkébb napok, összezörrenések, haragszomrádok. Én nagyon örülök, hogy nem egy szagos vattacukorfelhőben élek, ahol minden jó és tökéletes. Mert a tökéletlensége miatt a legjobb dolog az életemben Ő. Úgy, ahogy van. Mert nekem ő a szerelmem, a társam, a barátom, a támaszom, a vigaszom. Egyszóval minden.

Amióta vele vagyok, az életem teljesen megváltozott. Sokkal több, sokkal jobb lettem vele és általa. Dehogy mit is jelent ez?

1. Nekem ő a legfontosabb tükör

Ő az, aki mindig megmutatja, milyen vagyok, milyennek látnak mások, mindig azonnali visszajelzést kapok tőle. És igen, van, amikor nem tetszik a kép, amit látok. Mert ő láttatja velem azt is, ami nem jó. Kendőzetlenül őszintén, de szeretettel.

2. Merek vele utazni

Egész életemben vágytam arra, hogy legyen egy társam, akivel be tudom járni a világot, akivel utazni lehet, élményeket gyűjteni. Tudom, ezt egyedül is lehetett volna, de nem volt hozzá bátorságom.

Amíg ő nem jött, addig a repülőre sem mertem felülni, annyira rettegtem tőle. Vele meg rögtön egy ötórás úttal kezdtünk. Azóta pedig szárnyalunk…

3. A stílus maga az ember

Szentül meg voltam győződve arról, hogy én tudok öltözködni, és azt jól is teszem. Aztán az egyik első közös reggelünknél előálltam egy alul kockás, felül mintás színes szettben. Ő pedig csak mosolygott ezen, majd megmondta, hogy ez így nem jó, nagyon nem. Igen, rá kellett jönnöm, hogy borzasztóan öltöztem. Most pedig már ott tartunk, hogy magamtól is tudok olyat választani, ami kiérdemli a feleségem jóváhagyását. Sokan meg is jegyzik, mennyire jól nézek ki. Csak lassan kicsi a hely, hiszen eddig, ahogy a gyerekeknek, volt egy ünneplős meg egy-két jövős menős cipőm, és ennyi. Most meg van vagy tíz pár legalább.

4. Az összetákolt polc nem elég

A lakásom igazi legénylakás volt, egy düledező szekrénnyel, egy összetákolt polccal. Nem volt putri, nem volt kosz, de azért az igényességtől messze volt. Aztán megjelent egy lampionsor, egy-egy új tárgy is. Egészen addig, amíg bele nem vágtunk egy lakásfelújításba – ami azért, valljuk be, minden kapcsolat erőpróbája –, és ki nem cseréltünk minden bútort. Mindent.

Igazán otthonos hely lett belőle. Amit szépen lassan kinövünk, szóval hamarosan újabb erőpróba elé nézünk: költözünk.

5. Mindenre (is) létezik szer 

Mindig tiszta volt a lakásom előtte is, tényleg. De szerintem a konyhában fel lehet mosni mosogatószerrel is, a szobára elég egyfajta padlótisztító, és néha kell zsíroldó is. Néha. Ablakot meg sosem pucoltam, hisz azért van rajta függöny, és úgysem látja senki. Aztán jött ő, és kinyílt előttem a szerek – a tisztítófélék – gazdag kínálata. Mondjuk, ma sem tudom, mi mire jó, de ha takarítok, akkor tudom, mikor kell a kék, és mikor a zöld. Néha még összekeverem őket.

6. Van kinek és van miért főzni

A családi munkamegosztás nálunk egyre jobban működik, szinte mindenki csinál mindent. Pár dolgot meg csak egyikünk vagy másikunk. Én például nem mosok, és nem teregetek, sőt a ruhákat sem szedem le. Hiszen ha az embernek van felesége, akkor a „jól van az úgyis” hozzáállás már nem működik.

Ő pedig nem főz, mert nem köti le, nem érdekli. De semmi vész, hiszen hozzáment egy olyan férfihoz, aki pedig nagyon szeret főzni. Így ebben is kiegészítjük egymást.

7. Állatvédelem

Mindig is érzékeny voltam az elesettek megsegítésére, de az állatvédelmet csak messziről figyeltem. Aztán Ildi előállt azzal az ötlettel, hogy mi lenne, ha elmennénk egy örökbefogadó napra, önkénteskedni kicsit. Hát elmentünk. Mellettem volt utána, amikor napokig depressziós voltam, mert belenéztem egy kutyus szemébe, de nem tudtuk elhozni. Gyenge voltam ehhez az elején, akkor úgy volt, soha többet nem megyek. Aztán persze mentem, ahogy megyünk azóta is. És ennek köszönhetően már több mint másfél éve velünk van a mi csodánk, Marci, az örökbe fogadott kutyus…

Minden nehézség ellenére szeretjük egymást. Egyikünk sem könnyű személyiség – én súlyra sem –, mindkettőnknek van épp elég háklija. De megtanultuk ezzel együtt elfogadni, tisztelni és szeretni a másikat. Őszintén, tiszta szívvel. Az, hogy ő van nekem, pont elég.

Balatoni József

A képek a szerző tulajdonában vannak