„Anyám elutazott, és én elvesztettem a szüzességemet” – Tinikorunk emlékezetes napjai szülők nélkül

–

Fehér por kis zacskókban

„Nem tudom, hogy történhetett, de valamiért nekem már egész kicsi koromtól vannak olyan élményeim, hogy a legjobb barátnőmmel egyedül vagyunk otthon délután. Az egész kicsit úgy értem, hogy tízéves korunk előtt. A legmeghatározóbb élményem az volt, amikor az ötkilós liszteszsákból félkilónként kimérjük a lisztet, és a zacskókat akkurátusan a fóliahegesztővel lezárjuk, ami akkor egy igazán szuperszonikus szerkentyűnek tűnt a mi szemünkben, és imádtuk az olvadt műanyag szagát. Mondanom sem kell, hogy az egész lakás úszott a lisztben, a szülők nem voltak elájulva a projekttől, pedig igazán örülhettek volna, hogy legalább nem álltunk ki a ház elé eladni a mértani pontossággal kimért fehér poros zacsikat.”

Bosszú az egész világon – a tollat nagyon nehéz összesöpörni

„Mi egy barátnőm szülőmentes lakásából szórtuk ki egy hatalmas tollpárna teljes tartalmát egy XIII. kerületi utca buszmegállójába.”

Fizikai kísérlet kis szépséghibával

„Kis tini voltam, amikor délután már egyedül voltam rendszeresen suli után. Egyik nap az a fantasztikus ötletem támadt, hogy megnézem, odafagy-e a nyelvem a mélyhűtő belső falához. Hát odafagyott. Oké, de most mi legyen?

Abban biztos voltam, hogy nem maradhatok ott, várva, hogy valaki hazaérjen, mert anyám tuti kinyír, ha meglát a nyitott fagyasztóhoz ragadva. Próbáltam valahogy elérni a csapot, hogy meleg vizet töltsek, de persze túl messze volt, úgyhogy végül fogtam magam, és lerántottam a nyelvem, amiből egy kis bőrréteg szépen ott maradt a fagyasztóban. Hónapokig ott volt, időnként ellenőriztem.”

Praktikus tanács szülőknek: horrorfilm nyaralás előtt, és mégis inkább velük megy a tini

„Tizenöt éves koromra se jött meg az eszem, akkor épp cikinek éreztem a családi nyaralást négy kisebb tesóval. A szüleim megengedték, hogy otthon maradjak. Az egyik barátnőm jött át. Apukám irodájában cigiztünk, és megnéztük a Kör című horrort. Úgy beparáztam, hogy egy percet sem mertem egyedül maradni a lakásban, és a hajnali első vonattal a család után mentem.”

Kreatív ötletek otthon maradt gyerekeknek

„Anyáék elhúztak pár napra, a szomszédra bíztak minket. Kitaláltam, hogy öcsém hajába belenyírom a kedvenc focicsapata nevét, az AC Milant. De csak az AC fért ki.”

Fermentálás 1.0

„Amikor szülők nélkül voltunk otthon, titokban főztünk, de kábé mindent, amit találtunk a lakásban, paprikás, kakaós, tejes, vajas, sajtos kotyvalékot, ami feketére égett a lábos alján, és az összes ilyen bűntény nyomait az ágyam alá rejtettük. Egy kisebb étterem edénykészlete gyűlt ott össze, de nem kaptunk Michelin-csillagot, amikor rátaláltak a fermentált fogásokra.”

Bulizzatok nyugodtan, gyerekek, csak ne főzzetek, azt nem bírjuk ki még egyszer

„Az első alkalommal, amikor a szüleim barátainak a gyerekeivel négyen egyedül maradtunk otthon, nagyjából tízévesen, kitaláltam, hogy főzzük meg a Buci Maci Magazin hátoldalán található receptet. Karamella volt.

Egy konyharuha felgyulladt, a tűz nyomot hagyott a konyhaszekrényen, a karamella megkeseredett és beleégett a teflonserpenyőbe – csoda, hogy ezek után nem gyűlöltem meg a főzést egy életre. Utána minden alkalommal úgy maradhattunk egyedül, ha megígértem, hogy nem főzök.

Egyszer megszegtem az ígéretet (évekkel később), de akkor annyira jól sikerült, hogy senkinek nem jutott eszébe számonkérni.”

Tüzes pillanatok

„Tízévesen kaját melegítettem a gáztűzhelyen, kigyulladt a kezemben a konyharuha. Aznap anyukám vett egy mikrót. Később egy házibulira váratlanul betoppant néhány tűzzsonglőr, és a parti hevében felgyújtották a kerti asztalt.”

Egy éjszaka alatt is sok mindenre képes az ember

„Ikertesómmal középsulis korunkban mindenszentekkor maradtunk először kettesben éjszakára. Tévéztünk sokáig, és meggyújtottunk egy gyertyát. Arra ébredtem, hogy lángol az éjjeliszekrényen a kazettatartó (bizony, akkor még létezett ilyen), amire a fémnek hitt gyertyatartót tettük. Vízzel eloltottuk, amitől hatalmas koromfelhő terült szét. Napfelkeltéig sikáltuk a lakást, no meg röhögtünk magunkon, miután a kormos képünket megláttunk! Szellőztettünk, majd megfagytunk, aludtunk egy fél órát. »Nem is értem, miért«, de ez volt az első és utolsó felügyelet nélküli éjszakánk otthon.”

Van, aki keres…

„Nekünk a tesómmal a kedvenc elfoglaltságunk ilyenkor a kutakodás volt. Nem tudom, mire számítottunk, de gyerekkorunktól kamaszkorunkig egyfolytában túrtuk a fiókokat, szekrényeket, és kerestük a VALAMIT, ami titok. Persze kisebb korban még főleg az ajándékokat, amiket nekünk szántak, később meg már a felnőttek életének rejtett részleteit.”

…és van, aki talál

„Megtaláltam a szüleim néhány pornó-VHS-ét, azokat néztem, amíg nem voltak otthon. Aztán ha hallottam, hogy zörög a rács, sietni kellett, kiszedni a lejátszóból, kikapcsolni (ezen buktam le egyszer, mert világított a lejátszó, és anyu hallotta csukódni a szekrényét), bedobozolni, székre állva visszadugni a szekrénybe, széket a helyére rakni.”

Amikor az ember pislogni is elfelejt

„Én kb. nyolc-kilenc éves voltam mikor a nővéreimmel maradtam otthon. Volt apunak egy videókazettája, ami el volt dugva, persze ezért nem tudhattunk volna róla, na azt a nővérkém elővette. Ő akkor volt tizenhárom-tizennégy éves. Sejthetitek, milyen kazetta volt. Emlékszem, hogy pislogni sem tudtam, úgy néztem, hogy ez meg miiii? És nagyon belém ivódott, tökre emlékszem a képsorokra, softpornó volt amúgy.”

Füst a víz tetején – meg mindenhol máshol…

„Lopkodtam a Líbiából származó – amúgy rettenetesen rossz – cigarettát, hangosan hallgattam a Deep Purple Smoke On the Water című dalát ezerszer egymás után, míg a szomszéd át nem jött, hogy ez már kibírhatatlan.”

Itt senki nem cigizett!

„Egyik alkalommal a korábban nagymamánktól lenyúlt cigit próbáltuk ki a tesómmal a garázs mögött. Persze a szüleink épp akkor értek haza, és bár a cigit sikerült elnyomni, de egy komplett füstfelhőben álltunk, amikor odatoppantak elénk. Amatőrök voltunk, na.”

De honnan szereztél cigit?

„Az első pár cigimet anyukám dugikészletéből szívtam. Ez mesteri húzás volt, mert ő apukám előtt és előttünk is titkolta, hogy dohányzik – így nem igazán volt olyan helyzetben, hogy számonkérjen.

Végül hepiend lett, mert ő leszokott, én meg nem szoktam rá. Pár év múlva jól meg is beszéltük.”

Sorsfordító szülőmentes hét

„Tizenhét éves koromban nálunk egy hétig volt ottalvós házibuli, majd elmentem egy hétvégére sátorozni a barátokkal, ahol összejöttem egy sráccal. Nyáron lesz huszonkét éve, és pár év múlva már a harmadik gyerekünk várja, hogy lepattanjunk itthonról.”

Van, aki kihasználja a szülőmentes napokat

„Anyám elutazott kábé egy napra, és én elvesztettem a szüzességemet. Apukámék meg három hétre utaztak el, mire hazajöttek, a mostohahúgom már terhes volt. A részleteket nem tudom, hogy s mint történt, mert én nem laktam velük.”

Amikor borul a terv…

„Nálunk az volt a trükk, hogy a spájzban sok ajándékba kapott, és a megfelelő pillanatban továbbadott bontatlan pia volt, de a bontottakat nagyon számontartották. Így nem volt mit tenni, el kellett tennem egy egész üveg whiskyt. Úgynevezett »alapozás« gyanánt iszogattam belőle (annyira rossz volt, hogy jegeskávéba kevertem), és a bizonyítékot elrejtettem az ágyneműtartómban. Igen ám, csak egyszer kiborult. Olyan durva piaszaga lett az ott tartott ágyneműnek, hogy anyukámnak kénytelen voltam bevallani, mi történt. Nem volt vidám. És utána megszámolta a piákat. Aztán megbeszéltük, és időnként legálisan kaphattam… egy kicsit. (Így újabb trükkökhöz kellett folyamodnom.)”

Ismeritek a dallasos játékot?

„Gimisként dallasosat játszottunk otthon, kiöltözve, kosztüm-tűsarkúban ittunk mi is, ahányszor valaki ivott. Péntek délelőtt volt.”

A whisky mattot adott

„Egyszer a húgommal megtaláltuk az ivós sakk-készletet. Ballantine’s volt otthon sok (mert nem itták), az ment a tisztekbe és a gyalogokba, meg vodka-narancs, mert akkoriban azt szerettük. És ketten leültünk azt a sakkféleséget játszani, amikor az a cél, hogy mielőbb leüssék az összes bábud. Soha többet nem játszottam azt a játékot, és azóta sem ittam whiskyt.”

Mire nem jó a matektétel?

„Otthon nem nagyon voltam szülők nélkül, el kellett járnom botrányt csinálni. De egyszer átjött a barátnőm pár sörrel, napközben, hogy tanuljunk a matekérettségire.

Egy sör után kitaláltuk, hogy tanuljunk (és persze vedeljük a sört) a friss levegőn. Egy nyolcépületes zárt lakótelepen laktam ekkoriban. A vége az lett, hogy minden bokorban pisiltünk egyet, és zsepi híján a matektétellel töröltük ki a fenekünket.”

Tűűű, pipipipipi

„Egyszer generáltam egy iszonyat magas telefonszámlát, mert amíg a szüleim távol voltak, én órákig a chat.hu-n lógtam. (Ez még a jó kis betárcsázós internetes korszakban volt.)”

„Hordozható” telefon

„Először visszaváltoztatták az előfizetéses mobiltelefonomat feltöltőkártyásra, mert harmincezres számlát csináltam. Bár sms-ezni jobban szerettem, de alkalmazkodtam a helyzethez, és elkezdtem az otthoni vezetékest használni. Onnantól anyukám magával vitte a telefont dolgozni (egy lakáson belül vezeték nélkül használható, akkor nagyon menőnek számító cucc volt). Ezért átnyergeltem az internetre.”

Lázadás Y generációs módra

„Mivel nem volt laptopom, hogy ne kockuljak, és legyek többet a friss levegőn, nekem a számítógépezés volt a lázadás. Az volt a guilty pleasure-öm, hogy rátelepítettem apám gépére mindenfele stratégiai játékot a tudta nélkül. Ha nem volt otthon, LAN-partiztam a haverokkal, a jelszavát gyerekjáték volt kitalálni.”

Ezt nem lehet leírni

„Nekem csak úgy mesélték, hogy egyszer egy lány 18. szülinapi bulija után szegény anyja arra ért haza, hogy egy számára idegen kamasz srác az ő relikviaként őrzött menyasszonyi ruhájában alszik az előszobában, a kutya vackán, és a nagymamai örökség, a nagy cirkás, cseh kristályváza színig van hugyozva. De én csak úgy hallottam mindezt, a rám szakadt karnis miatt látni nem láttam.”

Ki dobta le a csocsóasztalt?

„Egy durva buli utáni másnap reggel meglepve láttuk, hogy a csocsóasztal öngyilkos lett – vagyis »leugrott« az erkélyről. Sosem derült ki, hogy ki volt a tettes, így maradtunk annál a verziónál, hogy ő maga ugrott. A buli másik nagy kérdése volt, hogy mi legyen a rengeteg üres üveggel. Végül elástuk őket a kertben. Jó ötletnek tűnt – és utána évekig terveztük az exhumáló bulit, de végül sosem került rá sor.”

Hol a keverőlapát?

„Egyszer lehánytunk a nyolcadik emeletről. És olyan is volt, hogy (valószínűleg) a kukába keveredett a szent tehén státuszban leledző kenyérsütőgép keverőlapátja, ami aztán soha nem lett meg. (Ezt évekig hallgattam aztán.)”

Pite – kicsit másképp

„A nagyink az emeleten aludt, míg a nyaraló lenti részén házibuli volt, és felzabáltunk egy tepsi almáspitét kézzel, mert ittasan nem jutottunk el odáig, hogy felszeleteljük.”

A „kint felejtett” grillsütő

„Amikor a szüleim nyaralni mentek, tartottam néhány házibulit. A hivatalos verzió szerint »páran« átjöttek grillezni. A grillezés olyan jól sikerült, hogy az utolsó adag minden valahogy a parázs közé keveredett, és beleégett a grillsütőbe, egy faszenes, sajtos, felismerhetetlen kajadarabkás kőkemény izéként. Mit kezd ezzel tíz kamasz? Természetesen eltünteti a bizonyítékot. Évekig hitték azt a szüleim, hogy kint felejtettük a grillezés után a sütőt, és valami szemét állat ellopta. A valóságban fél napig kerestünk egy konténert, ahova eltüntethetjük.”

Sziasztok, gyerekek, megjöttüüüüünk!

„Három napra elutaztak anyámék. Nem tudom, mi történt, én tuti ártatlan vagyok, de a plafonon lábnyomok voltak, a kerítés kiszakadt, lett egy rohadt nagy borfolt a falon. Bent cigiztünk, a fűtést 28 fokra állítottuk, az üres üvegeket a saját kukánkba dobtam. És természetesen anyámék nem három nap után jöttek haza.”

Ezért ne csinálj sziklakertet bóléstálba

„Szolid középiskolás voltam, mégis csak egyetlenegyszer tarthattam házibulit, a tizenhetedik születésnapomon. Tíz embert hívhattam meg, mivel a kis panellakásunkba ennyien fértek be. Anyám szerint. Viszont huszonheten lettünk, ki tudja, hogyan… Hajnal felé baleset érte az egyik üvegedényünket (tele volt ültetve kaktuszokkal, minisziklakertnek csinálta anyám). Összetört. Pánik. Valamelyik okos rájött, hogy a bólésedény ugyanolyan formájú üveg, és nekiálltak átültetni a kiborult kaktuszkákat, több-kevesebb sikerrel. Reggel már nagyon látszott a különbség, ráadásul a bólét nem mosták ki belőle. (Nekem közben más dolgom volt a fürdőben Dezsővel és Zotyával.)

Mint a hülye, próbáltam letörölgetni az üveget, és elrendezni a sziklakertet, hogy olyan legyen, mint az eredeti, mielőtt a muter hazaér. Egyből kiszúrta, és azóta is, harmincnégy éve azt hajtogatja, hogy nem érti, hogyan lehettünk akkora barbárok, hogy valaki belenyúlt, és összekeverte a kertet. (Sosem mondtam el neki, hogy EZ a sziklakert nem AZ a sziklakert.)”

Ilyen egy nagybetűs házibuli

„Egyszer tartottam olyan igazi nagybetűs házibulit. Címszavakban: a leendő férjem három helyen hányt, egyik sem a vécé volt. Egy pár kufircolt az erkélyen. Egy ember hányt bele egy papírkosárba – tudjátok, aminek hatalmas lyukas rácsos oldala van. A vécé eldugult, de ez senkit nem zavart, így újabb és újabb adag papír és pisi került bele, amit másnap nekem kellett kiszednem.”

Kedves anyu és apu! Légyszi, tűnjetek el!

„Nekem nem akartak maguktól elmenni a szüleim, ezért én és a barátnőm szívhez szóló, azaz lelki zsarolós levelet (!) írtunk nekik, amit ledobtunk az emeletről, a szobámból. Olyasmi volt benne, hogy ugye nem akarják, hogy a társadalom számkivetettjei legyünk. És hogy rajtunk kívül mindenki csókolózott már… És hogy talán emlékeznek rá, hogy valaha ők is voltak fiatalok! Magunk se hittük, hogy be fog jönni, de működött, és megrendeztem életem első házibuliját. Tört kilincs, szakadt le radiátor, egy srác olyan mérges lett, hogy rájuk nyitottunk a szüleim hálószobájában, amikor épp célegyenesben volt egy barátnőmmel, hogy beleöklözött a gipszkarton falba – ott is maradt az ökölnyoma még évekig a franciaágy fölött. Egy osztálytársam hajnalban gereblyével simogatta a macskám hátát. Emlékszem, ahogy a hajnali fény megcsillan a hányásfoltokon a kertben, és forró, sós vízzel próbálom semlegesíteni őket. De az első csókra még várnom kellett.”

És ti miket követtetek el, amikor szülő nélkül maradtatok?

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Peter Cade