–

Az eset 2011 augusztusában történt, természetesen Gyomán. Nem tudom, mennyire ismeritek Gyomaendrődöt, de nálunk vannak gyomaiak és vannak endrődiek, mivel anno két különböző település volt. Az egyesítést azóta is egyfajta inverz Trianonnak éljük meg. Vagyis az érzés ugyanaz, csak éppen megnőtt a település, nem pedig összement.

Ebben az évben lettem 18 éves, és a nővéremmel úgy gondoltuk, mennyire jó lenne egy szűk körű házibulival ünnepelni, ha már a szüleink éppen akkor utaztak el nyaralni. A gondolatot az is erősítette, hogy amikor kukoricacímerezésből jöttünk haza, amit diákmunkában végeztünk, találtam a földön ötezer forintot. Ezt isteni jelnek vettük.

Anyáék nagy nehezen beleegyeztek a buliba, de csak azzal a feltétellel, hogy nagyon vigyázunk a két hete vásárolt, új, fehér bőrkanapéra, és a házibuli inkább a szomszéd házra koncentrálódik, amit akkor még mi birtokoltunk.

Meghívtuk tehát a gyomai barátok apraja-nagyját, nagyjából tíz embert. Bevásároltunk az egyetlen nagyobb boltban minden olcsó, gejl alkoholból, mivel akkoriban még utáltam azokat az italokat, amiken azt lehetett érezni, hogy ez bizony nem üdítő. Nem szólt senki, hogy „Dominika, ez nagyon rossz ötlet, nagyon be fogsz rúgni, rosszul leszel”.

Addigi életemben nem voltam még részeg, szóval nem tudtam, mire számíthatok. A sok itallal felszerelkezve vártuk a barátokat, meg is érkeztek. Főztünk csilis babot bográcsban, iszogattunk, jól éreztük magunkat. Egyszer csak kezdett feltűnni, hogy egyre többen lettünk, mintha egy brazil szappanopera alakulna a házban.

Érkezett egy lány, aki akkor szakított a barátjával, és átjött hozzánk alkoholba fojtani a bánatát. Váratlanul megjelent a fiú is, aki miatt bánkódott, plusz egy másik lány, aki a szakításuk harmadik szereplője volt. Én vigasztaltam a félig ismeretlen lányt a szobám erkélyén, miközben a duzzadó tömeg már negyven főt számlált.

Lenn közben egy csomóan táncoltak, és valaki csápolás közben leverte a csillár búráját, ami ripityára tört. Nem gondoltuk, hogy ez még csak a kezdet. Hajnali kettő körül a szomszéd házban egy srác lehányta a kanapét csilis babbal, így azt már akkor elkezdhettük takarítani. (Fun fact, a csilis bab kihányva ugyanúgy néz ki, mint mielőtt megetted.)

Ekkor egy srác odajött, hogy igyak meg vele egy pálinkát, én meg azt gondoltam, ebből semmi baj nem lehet. Tévedtem.

Onnantól kezdve nem emlékszem semmire… Másnap reggel az ágyamban ébredtem. Ekkor alakult ki az a szuperképességem, hogy nem látszik rajtam a részegség, ami miatt édesanya a mai napig azt hiszi, hogy szinte sosem iszom. Szegény tesómon viszont már egy feles vodka is meglátszik, így mindig ő a fekete bárány.

Másnap reggel tusolás, fogmosás, és felöltözés után lementem az alsó szintre, ahol gyanús jelek fogadtak. Itt-ott alkoholos filctollak voltak eldobálva, alvó emberek hevertek a földön alkoholos filccel összefirkált testtel, és az én kezem is valahogy filces volt. Összeraktam a képet, hogy nagy valószínűséggel az a fantasztikus ötletünk támadt, hogy összefirkáljuk egymást. Torkomban dobogó szívvel megnéztem a kanapét, de nem látszott rajta semmi. Megnyugodtam, hogy nincs nagy gond: a kanapé ép, csak rajta alszik egy fiú.

Épp reggelit készítettünk a tesómmal, amikor az ébredező fiú szájából kiszaladt egy ajjaj.

Rohantunk megnézni, hogy mi történt. Kiderült, hogy a fiú hasa tele volt rajzolva házikóval, kisautóval, pénisszel, és amíg aludt, mindez áttapadt a fehér bőrkanapéra. Megállt bennem az ütő – nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy üvöltsek, de tudtam, nem szabad hagyni, hogy eluralkodjon rajtam a pánik. Azonnal bevetettük a tisztítószer–szivacs-kombót, nyilván sikertelenül. Az egész házibulis társaság Gyomát és Endrődöt járta, hogy szerezzen valami csodaszert, ami kiveszi a kanapéból a mintákat.

Eltelt egy óra, semmi nem használt. Bementem a helyi boltba, hátha találok valamit. És amíg állok a tisztítószerek előtt, azon agonizálva, hogy most mi lesz, hozzám lép egy eladó.

– Segíthetek?

– Nem tudom, esetleg tudsz valamit, ami kiszedi a bőrkanapéból az alkoholos filcet?

– TI VAGYTOK AZOK, AKIKNÉL PÉNISZES LETT AZ ÚJ BŐRKANAPÉ?

– Te erről honnan tudsz?

– Egész Gyomaendrőd erről beszél.

Megértettem, hogy itt lebuktunk, kész, vége, anyáék megölnek.

Íme, tehát azoknak a dolgoknak a listája, amik nem szedik ki az alkoholos filcet a bőrből: Vanish, WD40, 90 százalékos alkohol, szódabikarbóna, mosogatószer, mosószer.

Minden reményt feladva szomorúan ültünk a szőnyegen, amikor váratlanul betoppant Dávid, aki korábban hazament a buliból, és most visszajött reggelizni. Ő még nem tudott semmiről. A tesóm egy utolsó reménysugárként tekintve rá megkérdezte, nincs-e véletlenül valami csodaszere, ami megmenthet minket.

– Dehogynem! Ugyanez történt velünk egy hónapja, mindjárt hozom – mondta.

El is hozta a rejtélyes összetételű, kis üvegcsében lévő dán tisztítószert, és láss csodát, egy óra suvikszolás után minden kijött a kanapéból. (Az egész kanapét le kellett kezelni, hogy a szertől felpuhult részek ne üssenek el állagukban a többitől.) Méghozzá annyira nyom nélkül, hogy a szüleinknek csak öt évvel később mondtuk el a történetet, amikor éppen azon gondolkodtak, hogy lecserélik a kanapét. Ezúton is szeretném kifejezni a hálámat minden gyomainak, amiért annyi éven át titokban tudták tartani ezt a kis balesetet.

Tóth Dominika

A fotó illusztráció, a háttérben látható kanapé nem lett péniszes. (Fotó: Getty Images)