–

A múltkor feldobtam a szerzői oldalamra, hogy: „Jézusom, ma mit vegyek fel?” Olyan kommentek érkeztek rá a kedves olvasóimtól, hogy egy fél napig sírtam a nevetéstől. Komolyan, bearanyozták a napomat. 

Ennek a rendhagyó stílusnaplónak az ötlete is ebből a heccből született félig-meddig, aztán a többiek is unszoltak a szerkesztőségből, hogy csináljak egy karanténkiadást. Bár sokáig vacilláltam a dolog elviccelhetőségének kérdése miatt, végül beadtam a derekam. Mert miért ne lehetne pont ezzel a nyavalyás járvánnyal is viccelni? Miért pont abból ne lehetne viccet csinálni, mennyire nyomasztó olykor az otthonunk, a kinézetünk, meg a sokadik napja hordott kitérdelt melegítő?

Állapotaimhoz válogattam a kollekciót… és nektek is a különféle állapotaitokhoz ajánlom ezeket. Nevessetek velem!

1. Amikor minden szar, és egész nap csak pizsamában fetrengek

Mindenkit megnyugtatok, ez az állapotom az általános. Le sem veszem reggel a pizsit, az a biztos. Magamra kapok egy köntöst, belebújtatom a lábam a pomponos papucsba, kicsoszogok a konyhába, és rimánkodom a kotyogósnak, hogy főzze le hamarabb a kávét. 

Aztán kifekszem a teraszra. Ott rájövök, hogy hűvös van még, ezért befekszem a kanapéra, majd nyitogatom kicsit a hűtőt, készítek popcornt, visszafekszem az ágyba, nézek valami sorozatot, utána ismét: terasz–kanapé–hűtő–ágy. 

Bevallom nektek, az első hetek majdnem így teltek. Szörnyű volt.

Mintha valami hályog lenne az agyamon, nem tudtam a rám szakadó helyzettel mit kezdeni, nem voltam hajlandó felöltözni, megfésülködni, és a tükröt is messzire kerültem. 

Aztán olyan szinten lett elegem ebből az állapotból, hogy kivirultam. 

Mutatom!

2. Amikor nagyon sikkesnek hiszem magam, de vasalni azért még nincs kedvem

A pizsamázós időszak után rájöttem, hogy nekem bizony nincsenek itthoni gönceim. Nincsenek melegítőim, pontosabban sikerült tíz évvel ezelőttről előkotorni a szekrényből egy S-es méretű mackót, és jobb híján ezt vettem fel, de nem volt valami kényelmes. 

Életemben nem vettem melegítőt… ritka alkalmak kivételével szinte sose hordtam ilyesmit. Úgyhogy beszereztem néhányat.

Ez a darab nagyon megtetszett, mert kicsit emlékeztetek benne azokra a nőkre, akik minimalista házban élnek, van bejárónőjük, napszemüvegben isszák a frissen préselt dzsúszt a teraszon, nem mosogatnak, és nem mennek ki fényvédő nélkül az utcára. 

Annyit elárulok, hogy a felsoroltak fele rám is igaz, de nem a bejárónős rész, mert akkor ki lenne vasalva a szettem. 

3. Amikor elhatározom, hogy nem tespedek tovább, és sportolni fogok (innentől mindennap)

Juj, hatalmas elhatározó hírében állok. Úgy tudok elhatározni dolgokat, mint senki más. Mondjuk, egy rakás elhatározást be is tartok, pláne amiket magamnak fogadok meg. Így vagyok a sporttal is hosszú évek óta. De a járvány ezt a fogadalmat sem kímélte, három hétig meg sem mozdultam. 

Aztán a múlt héten nekiveselkedtem ismét. Újult erővel, és azért, mert olyan szinten elegem lett a tespedésből, hogy ismét nekiálltam, és mindennap nyomom. 

Ha már délelőtt felveszem a tornaruhámat, és abban közlekedem a lakásban, akkor akaratlanul is guggolok, kitörésezek, vagy csak felkapom a súlyzót az asztalról, és a tükörben majomkodok vele.

Így hangolódom a napi adagomra, ami jobban kell most, mint egy falat kenyér. 

Ajánlom nektek is! És nem csak a majomkodás miatt, sokkal jobban lesztek tőle, higgyétek el nekem. 

4. Amikor randevúzni megyek, természetesen online cseten!

Hoppácska, a randevúk is hogy átértékelődtek manapság. Elsősorban azért, mert nem kell órákig készülődni előtte. Nem kell azon izgulni, kényelmes-e, csinos-e, szexi-e, nem lesz-e túl kihívó az a ruha, amit kiválasztottál. Nem kell igazán sminkelni sem, mert tényleg hülyén néz ki az ember talpig vakolatban a négy fal között, és azon sem kell izgulni, vajon tetszik-e majd az illata… hahaha, mennyi előny, ugye?

Azt javaslom, kedves most ismerkedő szinglitársaim, hogy ne flancoljátok túl a dolgot. Sima fehér póló, egyszerű farmer bőven megteszi. Kicsi szájfény, max szempillaspirál, oszt jó napot. Nem kell túlgondolni. 

A többi meg úgyis majd élőben dől el! Csak nehogy annyira kényelmes legyen ez az online dolog, hogy aztán senki ne akarjon majd 3D-ben találkozni a másikkal!

5. Amikor elképzelem, hogy teraszon festegető, romantikus művész vagyok

Elképzeltem, hogy majd a gyönyörű teraszomon fogok festegetni lenvászon vagy pamutingekben, kisgatyában. A lenge szellő fújdogálja a bő ruhámat, libabőrös leszek, miközben vászonra pingálom akrillal az előttem elterülő tájat. 

Na mármost, vettem festőállványt, vásznat is, vettem hófehér pamutruhácskát (azt, amit a képen láttok), oszt egyszer se mentem ki festeni, meg a ruhát se vettem fel, mert féltem, hogy leeszem… a paradicsomos, spenótos foltokat meg kifejezetten kihívás az ilyesmiből eltüntetni.

A romantikus, teraszos festegetés csak az idealista világomban létezik. Majd szólok, ha mégis arra tévedek. 

6. Amikor rájövök, hogy az idén elmaradnak a fesztiválok

Akkor mániákusan pánikolni kezdek, mert az a legkedvesebb időszakom egész évben (a karácsony után), amikor jönnek a fesztiválok. Ilyenkor előkotrom a szekrény aljából a nyári gönceimet (mindig ezekben járok, ha beköszönt a jó idő), és bőgök egy kurvanagyot. 

Bőgés után kipattintok egy sört, felrakom a lábam az asztalra, és felhívom a többieket, akikkel aznap már biztosan karanténbulit tartunk. Félidőnél leveszem a csizmát, inkább nem is mondom, mit csinálok a végén. Ruhában alszom el, másnap fejfájással ébredek, de kit érdekel. 

A következő napon egész biztos, hogy ebben a szettben megyek bevásárolni. 

+ 1. Aztán kezdődik minden elölről:

Szentesi Éva

A képek a szerző tulajdonában vannak