–

Az alapszabályok – ha minimalizálnád a káoszt és kimaxolnád az élvezeteket

Szépen lassan rájöttem, hogy lehet ezt azért tudatosabban csinálni. Nyilván nem bélelhetem ki újságpapírral az egész lakást, bár ötlet szintjén ez is felmerült. Inkább azt a megoldást választottam, hogy a kreatívkodást mindig a helyzethez és a saját ráfordítandó időhöz választom, nagyon erősen figyelembe véve, hogy a gyerekek milyen szinten vannak. Meg azt, hogy ez egy program. Nem egy „gyerekek, most színezzetek, amíg elintézek egy telefont”, hanem egy teljes értékű, igazi közös program. Akkor is, ha egyszerűre vesszük a dolgot.

A kedvenc egyszerűsítésem egyetlen praktikus mondatban úgy foglalható össze, hogy ma már szinte mindenre van filc.

A filc pedig szuper dolog, nem fröcsköl, nem maszatol, nem borul ki – szóval megkönnyíti a takarítást. Így mi, bevallom, ritkán festünk – pedig most már a fal miatt nem kell aggódnom. Ha néha mégis belevágunk, az történik, mint a húsvéti tojásfestésünkkor. De a helyzet sokkal könnyebb azóta, hogy tudom, ez a műfaj ilyen. Nem lehet megúszni, ha a gyerekek még nem önállók (és nem takarítanak el maguk után). Ezért én, mondjuk, a festegetést gyakran az erkélyre pozicionálom.

A nyári festés/rajzolás/alkotás alapszabálya a minimális ruházat – a bőrről minden lejön előbb-utóbb. Ezt is a saját káromon tanultam meg, és a cikk végén az is kiderül, hogy még mindig nem tudom a leckét elég jól.

A nyugodt alkotás kulcsa: tervezés, majd improvizálás… ja, nem, nincs nyugodt alkotás

A tervezési folyamat egyik legfontosabb része a kommunikáció – legalábbis szerintem. Ha a gyerekek pontosan tudják, hogy mi fog történni, kisebb az esély a konfliktusra.

A következő lépés, amit én néhányszor már sikeresen elhibáztam: a szükséges alapanyagok ellenőrzése. Tehát hogy tutira minden kellék megvan, nem száradt be a ragasztó, nem fogyott el a festék… stb. Mert jó nagy csalódás erre az előkészületek után rájönni, és lehet, hogy vannak olyan elkötelezett szülők, akik ilyenkor elindulnak a boltba – én fixen nem vagyok ilyen.

Ha pedig menet közben derül ki, hogy a tervezett projekt valamiért nem jön össze, akkor igyekszem valami vállalható B tervvel készülni, legalább fejben. Mivel nálunk kedvelt mindenfajta kreatív tevékenység (főleg az, aminek kézzelfogható eredménye van), előkapok egy kis vasalható gyöngyöt, vagy egy fekete kartont, amire a méregdrága lakkfilceimmel lehet alkotni. Vésztervnek meg ott a csillámpor.

Fontos infó: abból, hogy vannak lakkfilceim, és mindenféle más ilyen cuccom, kiderül, hogy én magam is szívesen alkotok. Ez abból a szempontból érdekes csak, hogy én ezeket a holmikat ismerem, és korábban is használtam. Ezért könnyebben megy a dolog. Aki, mondjuk, életében nem járt kreatívhobbi-boltban, az szerintem még alaposabban gondolja át, hogy mire vállalkozik.

Mert a közös alkotás legfontosabb tapasztalata számomra, hogy egyelőre csak az álmaimban létezik, hogy ilyenkor én is alkotok. Én a háttértámogatást nyújtom. Ami gyakran inkább a stresszes része a projektnek, nem az élvezetes.

Viszont, ami miatt mindig megéri, hogy a közösen létrehozott dolgokból végül mindig valamilyen ajándék vagy dekoráció lesz, és ha ránézünk, még évek múlva is tök jó emlék. Mármint bocsánat, rosszul fogalmaztam. Évek múlva MÁR tök jó emlék. Másnap még túl friss az élmény, akkor még inkább feldolgozandó élmény.

Hogy miért írom ezt le nektek, akik valószínűleg már tapasztaltatok hasonlót? Azért, hogy tudjátok, ez másnál is pontosan ilyen, és ne gondoljátok azt, hogy veletek van valami komoly gond, hogy nem tudtok nyugodtan elmélyülni a közös alkotásban.

Szerintem sokkal könnyebb jól kezelni a vitákkal, nyafogással és igazából kőkemény munkával járó alkotási folyamatot, ha tudod, hogy ez normális.

És kicsit arra készülsz, hogy most ezért teszed bele az energiát, amellett hogy összességében csapat-összekovácsoló élmény, és szép dolgok is lesznek belőle. Ha már a szép dolgoknál tartunk, azt is érdemes elmondani, hogy megkönnyíti a dekorációs felhasználást, ha a műalkotásokat tényleg szabadon kezeled. Tehát nem riadsz vissza a rajzok formára vágásától, a vonalak felerősítésétől, a kész alkotások belekomponálásától valami koncepcióba. A gyerekeket nálunk ez sosem zavarta.

Konkrét ötletek a közelmúltból

1. Gyurmából dísztárgy
Nálunk is rendszeresen előkerül a gyurma mint játék, de még sosem jutott eszembe, hogy kreatívkodásra is használhatnánk. Egy szuper netes videó és az Alkoss szabadon! című könyv inspirált arra, hogy belevágjunk. Ez például tipikusan egy olyan alkotási folyamat volt, ami teljesen ártatlannak tűnt, mégis folyamatosan jöttek közben a problémák. Például abból adódóan, hogy a különböző színű gyurmák összemixelése fizikai erőt kíván, ezért felnőtt feladat. Viszont közben az óvodáskorú gyerekeknek van egy olyan tulajdonságuk, hogy szeretnek mindent egyedül csinálni. Ebből adódott konfliktus, de végül az eredmény szuper lett.

A kincstartók és a szobadíszek csodásan sikerültek, még akkor is, ha a terv, hogy még növénylenyomatokkal is feldobjuk a műalkotásokat, nem vált be, mert sütés közben a gyurma „ledobta” a belenyomkodott leveleket. Ezt is a könyvből loptam, csak ott, mondjuk, modellező betonba kerültek a növénykék. Amiknek a gyűjtögetése amúgy szuper élmény volt, akkor is, ha végül nem adtak hozzá a műalkotáshoz. És ha modellező betonunk nincs is, gipszünk van, szóval szerintem felhasználjuk még azokat a leveleket.

2. Egyedi ajándékok kerámiafilccel
A kerámiafilcet először félredobtam (egy húszperces ki milyen színt választ procedúra után), mert nagy betűkkel ki volt írva, hogy KI KELL ÉGETNI. Gondoltam, a darabonként 1400 forintos filcek mellé nem dobnék a kosaramba egy égetőkemencét is, de miután elolvastam apró betűs részt, kiderült, hogy csak be kell dobni harminc percre a sütőbe. Ez vállalható szerintem. És a lányok elképesztően élvezték az alkotást, azt pedig különösen, hogy a végére létrehoztak egy olyan tárgyat, amit valaki (jelen esetben a nagynénjük) használni fog. Vágyaik szerint minden egyes napon.

  

3. A tökéletes instant megoldás minden helyzetre: kavicsfilcezés
Ez a tevékenység végezhető a szabadban. Bármilyen filc alkalmas rá. Bárhol találsz pár kavicsot hozzá. A kész alkotások pedig csodás díszei a virágcserepeknek, a teraszlépcsőnek (nekünk, mondjuk, az nincs), vagy akár a könyvespolcnak. És a végtelen számú szülinapi gyerekbuli egy-egy ajándékcsomagját is személyesebbé teheti, hogy az ünnepeltnek nemcsak én veszek ajándékot, hanem a barátja is ad valamit, akit meghívott a zsúrjára.

4. Lepedőrajzolás
A lepedőrajzolásunkról már írtam, az egész ágyneműszínezést (szintén filccel) nagyon ajánlom mindenkinek, szerintem ez tipikus kreatív ajándék 1.0, nem kell hozzá semmi, csak világos színű ágynemű és textilfilc (amit még nagyobb drogériákban is lehet venni), és igazi priceless, szemekbe könnyeket csaló ajándék lehet belőle.

A kreatívkodás pillangóhatása újabb kreatívkodást szül

Az úgy volt, hogy az egyik kézműveskedésünk alkalmával elmulasztottam úgynevezett játszóruhát venni (azért lehet, mert nem nagyon van), és a vadiúj, csodaszép (óriási akcióban szerzett), világoskék Levi’s farmerruhám szerzett egy foltot (pedig már írtam, ugye, hogy a minimál ruha a célravezető, de nem úgy minimál, hogy az egyetlen legjobb ruhádban ülj le alkotni).

Először igyekeztem takargatni, de aztán a fehérítő mellett döntöttem. Csináltam próbát, sikerült, a színt nem bántotta. Ahogy a foltot sem, így emeltem a tétet. Halványodott, kicsit kiöblítettem, és kitettem a napra, ami köztudottan segíti a folteltávolítást. Ha viszont nem öblíted ki rendesen a ruhát, akkor azt is, hogy random helyeken teljesen kifehéredjen.

Sebaj, gondolta az egyszeri fehérítőhasználó (vagyis én), bevágom a ruhát egy flakon modern hipóba, és lesz a halványkék cuccból egy fehér farmerruha. Ahogy azt én elképzeltem. Az áztatástól sajnos nem fehér, hanem full foltos farmerruha lett.

Így előástam a februárban egy Elza-jelmezhez beszerzett, mosógépben használható festéket, és vesztenivaló nélkül bedobtam a dobozon leírtak szerint (kell hozzá egy kiló só, csak szólok). Esküszöm, jobb lett, mint eredetileg volt. Elővigyázatosságból még egyszer kiöblítettem a mosógépet, mert nem szerettem volna, ha a többi ruhánk is kap néhány bugyikék foltot, de úgy érzem, a hibát tökéletesen orvosoltam. Két napom ráment ugyan, és szétstresszeltem magam az egész folyamat során… de nem azzal kezdtem, hogy a kreatív alkotás nem csupa móka és kacagás, hanem vér és veríték?! Meg időnként hipó és kék porfesték.

Tóth Flóra