–

Hú, ez valami igazán amerikai dolog lehet – gondoltam magamban, amikor megláttam a hírfolyamomban az „Improvizációs festészet Chill/Etno zenére” néven futó Facebook-eseményt. Gyermeki énemnek nagyon tetszett az elképzelés, hogy csússzak- másszak a festékben, míg a másik vállamon ott ült egy cinikus kisördög, aki azt súgta, hogy „ahj, ugyan már, ez is csak egy üzleti fogás, ne dőlj be”.

Szerencsére végtelenül idealista alkat vagyok, így pikk-pakk leharcoltam ezt a dilemmát magamban, és meg is vettem rá a belépőmet. Régi nagy vágyam volt ugyanis, hogy készítsek egy hatalmas absztrakt képet, egy olyat, amire, ha ránézek, mindennap feltöltsön energiával, és órákon át tudjam rajta pihentetni a szemem. (Higgyétek el, van ilyen!) Alapvetően a lakberendezés terén is arra törekszem, hogy olyan képekkel töltsem meg az életteremet, amelyeknek van történetük, tudok hozzájuk kapcsolódni.

Minek fessem le, ha meg is vehetem?

Az impro festés programon az ár (13.900 Ft) tartalmazta az eszközöket, a védőfelszerelést, tíz deciliter festéket, a szabadon összefestékezhető helyszínt, és mindenkinek lehetősége nyílt a festést követő héten egyéni konzultációra a foglalkozás vezetőjével. Ezen felül még külön fizettünk a speciális fa tábláért, amire alkottunk, ami 5500-9500 forintba került. Előnye, hogy lemosható volt, szóval ha az esemény végére valaki mégsem lett volna elégedett a képpel, folytathatta vagy átrajzolhatta.

Ezáltal nem volt rajtad a teher, hogy csak egy dobásod van, és ha elrontod, együtt kell élned azzal a képpel. ö.r.ö.k.r.e.

A lényeg, hogy egy ilyen foglalkozáson jóval olcsóbb az efféle kép elkészítése, mintha otthon futnál neki egyedül, és egyenként szereznéd be az eszközöket, festékeket és a felszerelést, hogy készíts egy grandiózus alkotást. Egy online webshopban megvásárolható absztrakt kép például nagyjából húszezer forintnál kezdődik, és a határ a csillagos ég. A nagyobb bútoráruházak kínálatában persze nagyon szép printeket lehet kapni jó áron, már hét-tízezer forintért is, de azok nem "kelnek életre".

Aki hozzám hasonlóan szeretne egy saját, egyedi festményt készíteni, és szeretné a szívét-lelkét beleadni, annak az ilyen és ehhez hasonló programok tökéletes megoldást biztosítanak a kreativitásra.

Kinek örömfestés, kinek blokkoldás

Az improvizációs festésnek – bármennyire is a hanyatló nyugat ópiumának tűnhet – valójában egészen mély, művészetterápiás jellege van. Döntés kérdése, hogy milyen irányt vesz számodra a foglalkozás: van, aki örömfestésért jön, van, aki igazán mélyre szeretne leásni magában, vagy csak átkeretezné a konfliktusait. A két-háromórás workshop fő célja, hogy ki-ki a maga módján megtapasztalja a szabad alkotás felszabadító erejét: a stresszlevezetést, a blokkoldást, az élményfeldolgozást, az örömfestést, a zsigeri ellazulást – vagy az összeset egyszerre.

Bárki részt vehet az eseményen, nincs felső-, vagy alsó korhatár, sem szakmai, tapasztalatbeli elvárások. Nem számít, hogy van-e kézügyességed, vagy nincs, hogy képzőre jártál-e vagy sem, mivel nincs olyan, hogy rossz ecsetvonás, sem olyan, hogy nem vagy elég kreatív. Itt nincs jó vagy rossz megoldás, egy feladatod van: hogy feloldódj és alkoss.

Mindenki bátran kísérletezhet szabadon az anyagokkal, festékkel, eszközökkel, nem számít, ha bepiszkolod magad, és a plafontól a padlóig mindent összefestékezel. (Én tényleg mindent beleadtam, úgy csapkodtam a festékeket, hogy másnap izomlázam volt, és a mennyezet is festékes lett, szóval, nyugi, kitapostam előttetek az utat.)

Az alkotóműhelyes foglalkozás során különböző önkifejezési eszközök – az absztrakt expresszionizmus, a gesztusfestészet, az akciófestészet – keverednek művészetterápiás elemekkel. Senkinek nem kell megfelelned, sem technikai-, esztétikai-, műfaji- vagy formai követelményeknek, csak egy szabály van:

„Nem az számít, hogy néz ki, amit csinálsz, hanem az, hogy mit élsz át a folyamat közben”.

Modern rituálé

A foglalkozás először egyfajta lazító, stresszlevezető beszélgetéssel, játékkal kezdődött, ami a mi személyiségünkhöz, önismeretünkhöz, céljainkhoz kapcsolódott. Fontos, hogy maximalizálták a létszámot, hogy megmaradjon a bensőséges „chill” hangulat, és mindenki megérkezzen testben-lélekben. Noha én magam azzal az eltökélt szándékkal (és magas elvárással) érkeztem, hogy életem alkotását kell itt és most elkészítenem, közben egészen más irányt vett a foglalkozás menete: magunkról kellett elsősorban beszélni. (A félórás ráhangolódást követően viszont jöhetett a szabad alkotás.)

Persze nem azon az idegbénító módon, mint a középiskolában, ahol körbement a tanár, kérve, hogy mindenki mutatkozzon be, mondja el a kedvenc hobbiját… és így tovább. Itt az ellazulás asszociálás részében jelentek meg főként pszichológiai, művészetterápiás, és spirituális elemek. Olyan természetközeli, kicsit rituális kérdéseket jártunk körbe, hogy pontosan mit is jelent az életünkben a március mint hónap, milyen elvont és valós fogalmakat, jelentéseket, asszociációkat hordoz számunkra.

Március = Excel-tábla, projekt határidők? Fenéket!

A személyiségünkre, érzéseinkre befolyással van a természet, a március pedig egy igazi érzelmi hullámvasútja az évnek. Egy igazán inspiráló, kreativitásban, érzelmekben gazdag időszak – úgyhogy volt miből dolgoznia minden jelenlévőnek.

(Persze itt újra kibukott belőlem a cinikus énem, és szabadkoztam, hogy tőlem a spiritualitás távol áll, de azért csapjunk csak bele az alkotásba.) 

Ezt követően a művészeti vezetőnk különböző önismereti játékokkal segített ráhangolódni a festésre. Miután egy pakli szókártyából egyebek közt kihúztam a makacs és vak kártyát, számomra nem is volt a kérdés, hogy a makacsságomat, és a (makacsságom okozta) vakságomat szeretném eldobni a festés során. Helyettük az intuícióimat edzettem.

Bár alapvetően fenntartásokkal kezelem a spiritualitást, és hajlamos vagyok befeszülni már attól, hogy elhangzik ez a szó, most mégis úgy éreztem, ha igazán tökös akarok lenni, akkor hagyom, hogy hassanak rám a többiek, vezessenek az ösztöneim és a zene. Nem az eszemmel alkottam, nem gondolkodtam, nem agyaltam, hogy melyik vonal után mi következzen. Eleinte nehezemre eset, de végül a workshop elvégezte a dolgát, én pedig észrevétlenül mindent összefestékeztem a plafontól a padlóig. És baromi jó élmény volt. 

Az az igazság, hogy soha szebbet még nem festettem, egészen meg voltam elégedve a saját alkotásommal, ez pedig elég nagy szó, mert baromi kritikus és elégedetlen tudok lenni magammal szemben. Úgyhogy bármi is történt, nagyon működött. Biztos vagyok benne, hogy még vissza fogok térni ide egy másik alkalommal – már csak azért is, hogy az elégedettség és teljesség élményét újra megélhessem. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, ragadjon ecsetet, tegyen be egy jó zenét, és fessen ki magából mindent. 

Képek: Impro Painting

Szőcs Lilla