wmn - crepto

–

Ilyen a kézműveskedés kisgyerekekkel

Először is, van pár kőkemény, tapasztalati úton szerzett alaptézisem, ami minden tojásfestésre, random kreatívkodásra, festegetésre tökéletesen igaz. Sajnos ezeknek csak egy része olyan, amire fel lehet készülni, vagy amit el tudunk kerülni – a legtöbb egyszerűen csak leírja a helyzetet. Mondjuk, lelkileg felvértezhetjük magunkat, az is valami.

(A negatív tapasztalatokkal kezdem, hogy a végén egy pozitív, előremutató ötletgyűjteménnyel zárhassam.)

1. Ha a projekt bármelyik pontján szerepel ragasztó, akkor valaki és valami biztosan ragasztós lesz.

Általában te és a felület, amin folyik a munka (hiába tettél rá valami takaró cuccot). De vakartam én már pillanatragasztót zokogó gyerek kezéről. Így van egy tanács jellegű része is ennek a pontnak: sose használj gyerekek közvetlen közelében pillanatragasztót. Tényleg soha. Maximum, ha legalább másfél méterre van, azt pedig már szemmértékre is kitapasztaltuk az elmúlt hónapokban.

2. Ha van egy ruha, ékszer vagy akármi, amit féltesz, és ez át is villan az agyadon, hiába veszed le, cseréled át, dobod a távoli szennyesbe, valahogy festékes/maszatos/csillámragasztós/akármis lesz.

Axióma. Nem lehet tenni ellene. Csak beszerezni mindenféle szuper folteltávolítót, de amúgy akinek kézműveskedő korú gyereke van, általában látott már néhány folttípust. Egyébként erre is van tanácsom: ha egy folt kivehetetlennek bizonyul, jöhet a ruhafilc, és le lehet fedni egy virággal, szívecskével vagy kisautóval.

3. Ha a projektben szerepel egy kis tálka víz, akkor az nagy valószínűséggel ki fog borulni.

De ez általában elég könnyen orvosolható, kivéve, ha az adóbevallásodhoz szükséges papírt áztatod el (dehogy csináltam ilyesmit, csak az ismerősöm ismerősének az ismerőse mondta, hogy szerencsére vannak jó fej könyvelők, akik a hullámosra száradt papíron is el tudják olvasni a számokat).

4. Mindig eljön az a pont, amikor azt érzed, hogy semmi nem lesz kész, a gyerekeket már nem annyira érdekli, vagy másképp képzelték, gyorsabb eredményt szerettek volna… stb.

És valahogy ott maradsz egyedül, az átláthatatlan káosszal és a félig kész műalkotásokkal (lásd kiemelt kép).

5. Aztán az a leggyakoribb, hogy a befejezés végül másnapra marad. És általában a szülőre.

Az eltakarítás meg biztosan, akkor is, ha a játszás utáni rendrakás már működik… És igazából ez nem is olyan nagy baj, mert történt már olyan velem, hogy a gyerekekre bíztam a festéklemosást, aztán takaríthattam a fürdőt.

6. Akármekkora macera volt, a kész műalkotások úgyis annyira szívmelengetők, hogy bármikor belevágnál újra.

Még akkor is, ha ezek a műalkotások általában technikailag porfogók. De pszt, ezt a gyerekek nem tudhatják meg, már csak azért sem, mert pár évnyi porfogógyártás után használható edények, viselhető ékszerek és ki tudja, milyen menő cuccok kerülnek majd ki a kezük alól – ráadásul akkor már nélküled.

7. Nincs olyan műalkotás, amit nem dob fel egy kis alkoholos filces vonalrajz.

8. Ha rendszeresen alkotsz gyerekekkel, mindig tarts otthon öntapadós szemeket. Igazi must have cucc.

9. Ha egyszer a kezükbe adsz muffinkapszlit, drága akrilfestéket, szuper (saját) ecsetet, akkor attól búcsúzz el örökre.

Ez csak látszólag negatív, mert én például mindig csak akartam használni ezeket, valójában csupán porosodtak, annál meg sokkal jobb, ha legalább a gyerekek jól szórakoznak velük. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ha kreatívkodásra adjuk a fejünket, igyekezzünk először körülnézni otthon, hogy mivel dolgozhatnánk, nem kell rögtön vásárlással indítani.

10. A végén te is belelendülsz az alkotásba,

és lehet, hogy összességében csak egy fél virágot csináltál, de a kétkezi alkotás fölött érzett örömhöz az is elég. Meg ahhoz is, hogy végül te is maszatos legyél.

És a 10 + 1-es, leghasznosabb tanács: drága alapanyagok helyett először gondolkozz egyszerű, elérhető dolgokban – mint a WC-papír-guriga

Mint minden rendes anyuka, én is a Pinterestről inspirálódom, ha felmerül egy ötlet, hogy csináljunk valamit. Most például az elmúlt hetekben felhalmozott WC-papírguriga-gyűjteménnyel. A tesztelt ötletek onnan származnak, illetve egyet még nem teszteltem, de lementettem télire, ez a zsírral bekent, magvakba forgatott WC-papír-guriga, felhúzva a környező fák ágaira – környezettudatos, egyszerű, és a szekrény aljába borult szezámmagot is meg lehet menteni vele. Egyébként is nagyon fontosnak tartom a kreatív maradékmentést, tudatos újrafelhasználást, és ez nemcsak a konyhai hulladékra vonatkozik, hanem az ilyen egyszerű dolgokra is. Hiszen a gyerekeknek tökéletesen mindegy, hogy frissen vásárolt kartonpapírokból dolgozunk (ami ráadásul általában műanyagba csomagolva érkezik haza), vagy az eredetileg szemétnek tekintett WC-papír-gurigákat hasznosítjuk újra. Az újrafelhasználható papírhulladékot külön gyűjtöm, ez a szokás még az iskolai újsággyűjtésekből és a régi idők százoldalas nyomtatásaiból maradt meg. Papíralapú újságot már nem vásárolunk, és felesleges nyomtatott A4-es lapjaink sincsenek, de a gurigákat és a dobozokat rendszeresen elrakjuk, hogy annyival is kevesebb legyen a (szelektív) hulladék. 

Virágtéma WC-papírból

Ez szerintem ideális feladat ollót már profin kezelő, de a végtelen mennyiségű csipketerítőt már megunt gyerekeknek. A különböző virágtípusokat én találtam ki (némi netes segítséggel), de a megvalósításban csak szóban segítettem – mindent a hat és fél éves lányom csinált. Nálunk vágás, ragasztás, festés volt a sorrend, de szebbek lesznek a virágok, ha a vágás után még nem összeragasztva festitek le őket. Sőt, ennek az az előnye, hogy akár natúr színű is maradhat (ha nem mintás a WC-papír-guriga), szerintem úgy is tök jól néz ki.

Amíg a nagyobb lányom vágott, addig a kisebb (majdnem ötéves) az általam formára vágott gurigát pingálta a kedvenc színére, és ültette bele egy „kaspóba”, így lett belőle kaktusz. Ezt is lehet még bonyolítani oldalágakkal meg különböző méretekkel, de így is teljesen működőképes kaktuszka lett, minimális felnőtt segítséggel. (Próbáltam mondani, hogy nem kell ennyi tüske, de nem igényelte az iránymutatást, azt mondta, látott már olyan kaktuszt, aminek sok a tüskéje.)

Egyszerű állatok – tényleg szinte csak szem kell hozzá

A polipból igazából érdemes akár sorozatgyártásba kezdeni, mert tulajdonképpen csak nyolc felé kell vágni a guriga egyik felét, kicsit kipöndörgetni, és kész. Nálunk a festés a kisebb lányom vágya volt, a szemeket is ő ragasztotta fel. Alkoholos filccel még tapadókorongokat is rajzolhattok a lábaira.

A másik hasonlóan villámgyors gurigaállat a pók lehet, ott hat felé kell vágni a hat lábhoz, és póklábszerűre hajtogatni. Meg egy kicsit több szem kell, ha valamennyire hiteles pókot akarunk (de két szemmel cukibb).

Végül is az unikornis is állat, és az is meglepően egyszerű vécépapír-gurigásítva, ráadásul a legmenőbb a csukott szemű unikornis, amihez még szem sem kell

– ennek a példánynak a figyelemre méltó pilláit a nagyobb lányom alkotta.

Gurigaház 1.0

A Pinteresten persze félszobányi várak vannak, Jégvarázs-tematikus mintával, de úgy éreztem, első körben a legegyszerűbb a legjobb, így lettek muffintetejű házikók színes fallal. Mivel tele vagyunk apró figurákkal, amik beköltözhetnek a gurigaházakba, szerintem folytatjuk, sőt fejlesztjük a házsorunkat: lesz még itt papírtörlőtornyú WC-papír-gurigából készült vár. Csak nem ma.

Ami nem működött: a Pinterest szerint lehet a vécépapír-gurigákkal nyomdázni is – ezt sajnos nem tudom megerősíteni.

Ti hogy álltok a közös kreatívkodással?

Tóth Flóra