A győztes, aki felrázott bennünket

Kollár Ági Ébresztő című digitális frame by frame-technikával készült kisfilmje mindannyiunk gondolatait megfogalmazta és megmutatta egy percben. Ági tavaly érettségizett a Pécsi Művészetiben, jelenleg OKJ-s képzésen tanul animációt, és a MOMÉ-ra készül. Az elmúlt év számára is komoly tanulságokat tartogatott, ahogy mindannyiunknak: 

„Ballagás, érettségi utáni lazulás, nyári fesztiválok nélkül zártam a középiskolát. Először úgy éreztem, ezek fontos, nélkülözhetetlen dolgok. Majd

megtapasztaltam, milyen az, amikor nemcsak a közös sörözés, vagy a színház veszik el az életemből, hanem emberek is, akiket szeretek.”

Tehetségét így fogalmazta meg egyetlen találó mondatban: „Az, hogy ilyen ajándékot kaptam, hogy meg tudom mutatni a bennem lévő szépet, szomorút, nyugalmat és háborút, a legjobb mentőmellény számomra.”

Nézzétek meg, mennyire meg tudja mutatni: 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

A pályázók nevét innentől ábécében soroljuk, nem tükrözik sem a szerző, sem a WMN social média-csapatának nagy nehezen összerakott sorrendjét – mert azt senkinek nem áruljuk el.

A technika, amit nem lehet elrontani

Bárdossy Krisztina építészként dolgozik, de egy ideje illusztrátorképzésre is jár, mivel úgy érezte, szüksége van egy kis számítógépmentes alkotómunkára. Az első hullámot még élvezte valamelyest, de a második és a harmadik „kör” már kifejezetten megviselte:

„A rajzolás azért volt jó, mert teljesen kiszakított ebből az egészből, a mesék illusztrálása pedig különösen jól lekötött.

Nagyon fontosnak tartom a meséket, nemcsak gyerekek, hanem a felnőttek számára is, otthonos és megnyugtató érzés néha elővenni egy-egy gyerekkori klasszikust.”

Krisztina kollázstechnikával készült illusztrációkkal pályázott, amikben szerinte az a jó, hogy amíg nincsenek leragasztva, szabadon alakíthatók, így nem lehet „elrontani”.

kollázs technikával készült képek Piroskáról és a farkasról
Bárdossy Krisztina alkotásai

Világok tésztából

Drenyovszki Andrea az elmúlt évben hazaköltözött külföldről, kicsit ingázott Ausztria és Magyarország között, megházasodott (akkor, amikor tervezték, ami elég nagy szó), éppen ezért a nagy pörgést a konyhában „pihente ki”. Sütik, kenyerek és péksütik után belevágott a házi tészta készítésbe. 

„Először töltetlenül készítettem, aztán elkezdtem kicsit játszani velük, az ízekkel, formákkal, színekkel. Mindegyik természetesen van színezve, spenóttal, céklaporral, kurkumával és pillangóborsó-virágporral. Egész jó kis világokat lehet köréjük építeni, arról nem is beszélve, hogy milyen finomak.” 

Azóta kevesebb lehetősége van tésztázni, de vallja, hogy a fontos dolgokra kell időt szánni, így náluk a szombat süti-, a vasárnap meg tésztanap. Hova is mehetünk a hétvégén?

színes, mintás, töltött tészták
Drenyovszki Andrea tésztái

Ifjú paleontológusok megmentője

Farkas Krisztina szakmáját tekintve biotechnikus, de a tudományos tények mellett mindig fontos volt számára az alkotás is. Hatéves kislánya, Nóri a karanténidőszak alatt mélyült el a paleontológiában és az őslénytanban, így neki kezdett el „csúnya, kihalt” állatokat varrni. Krisztina maga fejleszti a szabásmintákat, ami néha küzdelmes, de megéri: 

„Az elmúlt év engem is nagyon megviselt, mert nemcsak a biztonságos világba vetett hitem omlott össze végleg, de

szemtől-szemben megtapasztaltam azt is, mit jelent tájékozódni és megfelelő döntéseket hozni ebben a teljesen új helyzetben.

A legsötétebb időszakban is segített az alkotómunka, mert, amíg erre figyel az ember, addig sem a külvilágra koncentrál.”

Farkas Krisztina kislánya, Nóra, kezében három édesanyja által készített állattal
Farkas Krisztina kislánya, Nóra, kezében a már kihalt állatokkal (Trilobita, Opabinia és Anomalocaris)

Kedvenc pólók új élete

Dr. Hipp Tünde évek óta szenvedélyesen vásárol second hand boltokban, és már régóta foglalkozik vintage farmerkabátok újragondolásával, de az elmúlt évben lett igazán fontos számára ez a hobbi. 

„Egy mintás pólóval kezdődött minden, ami az évek során kinyúlt és foltos lett, kidobni azonban nem volt szívem, ezért egy meglévő farmerkabát hátuljára került. Innen jött a következő gondolat, hogy a kidobásra szánt anyagok kapjanak második esélyt a vintage farmerkabátokon. Ezzel a turkálótól ódzkodó emberek is megkedvelik a használt holmikat, és kerestek már meg azzal is, hogy egy régi kedvenc ruhadarabba leheljek így új életet.”

farmerdzseki, a hátán egy hímzett képpel
Dr. Hipp Tünde alkotása

„Kirajzolom magamból az abszurd eseményeket”

Szabó-Zsombók Magdi négy gyerekük gondozása mellett foglalkozik grafikával és illusztrációval. A gyerekek két és kilenc év között vannak, így az elmúlt év biztosan nem volt egyszerű. Így mesél az élményeiről:

A tavalyi tavaszon átsegített, hogy végigrajzoltam a karantént; kirajzoltam magamból a hétköznapi abszurd és kevésbé abszurd eseményeket, meg ami éppen eszembe jutott.”

Nemrég részt vett egy papírkivágásos animációs workshopon, ezzel a technikával készült a kisfilm is, amivel pályázott.

„Nagyon izgalmasnak találom, hogy egy apró mozzanat mögött mennyi minden rejlik.”

Mi is!

Szilánkos törésből 300 horgolt állatka

Szepesvári Gabriellát nem is az elmúlt év, hanem egy 2019-es augusztusi baleset indította el a horgolás felé. Bal felkarját titánium lappal és csavarokkal rögzítették, és a rehabilitáció során a gyógytornász ajánlotta a horgolást, vagyis egész pontosan az amigurumizást. Mivel a törött karral mást nem nagyon tudott csinálni, YouTube-videók alapján pont a világjárvány kezdetén megtanult horgolni. Azóta nagyjából 300 horgolt figurát készített: virágokat, vállkendőket, táskákat alkot. 

„Mivel a Covid miatt sehova nem mentem, a horgolás először hobbivá, majd szenvedéllyé vált.

Közben meggyógyult a karom, de az alkotást nem hagytam abba, sok örömöt okoz a mai napig.” 

A fotók alapján Gabriella szenvedélyének egyik nagy nyertese az unokája.

Szepesvári Gabriella több száz horgolt figura között
Szepesvári Gabriella és alkotásai

„Elkobozott” ceruzákból csodás ajándék

Tanczer Viktória 2019 karácsonyán találta ki, hogy ábécéskönyvet készít az olvasás iránt érdeklődő kislányának. Aztán a tervet elmosta az első hullám, de végül mégis belevágott a karantén alatt. 

„A tervezés, a rajzolás és a könyvszerkesztés teljesen magába szippantott. A kislányomtól »elkobozott« ceruzákat használtam, először mindent megrajzoltam, majd a képeket digitalizáltam. A legnehezebb mégis a várakozás volt, hogy az egész megérkezzen nyomtatott formában is. Az pedig a legeslegjobb élmény, amikor mindennek a végén kézbe veheti az ember a keményfedeles munkát.” 

Engem csak az érdekel, hol lehet rendelni?!

Meditatív megcsinálni, inspiráló nézni

Tétényi Gabriella rajztanár és képzőművész, aki egy hatalmas falfelületet borított be elképesztően részletgazdag és realista növényrajzával. A műalkotás krétával készült, és a rajzolás Gabriellának is segített megbirkózni az elmúlt év nehézségeivel: 

„A rajzolást meditációként is alkalmaztam, hiszen a kétségbeesés, bizonytalanság engem sem került el.

Realista ábrázolásmódomban nem a látvány leképezése volt a cél, inkább a részletek kutatása, feltérképezése, vagy az anyag megjelenítésén keresztül a dolgok valódi oldalának megmutatása.” 

Szerintem ez sikerült. 

Tétnyi Gabriella háttal áll részletgazda, növényeket ábrázoló alkotása előtt
Tétényi Gabriella és alkotása

Kézműveskedés helyett „gépműveskedés”

Vörös Zsanett kutyák oktatásával foglalkozik, de a munkájára elég negatívan hatott a világjárvány. Párja javaslatára vágott bele a tufting technikával készülő szőnyegalkotás kitanulásába, amivel kiélheti az alkotás iránti vágyát – annak ellenére, hogy a kézműveskedés távol áll tőle. Az eredeti terv az volt, hogy kutyás szőnyegeket készít majd, de a videójából kiderül, hogy WMN-eset is tud. Azt mondja, minden munkafolyamat mást ad: 

„A tufting gun használatát és az egész folyamatot kitanulni videókból már maga izgalmas volt, de végigvarrni vele a felvetített képet, és látni, ahogy a fonalpacákból egyszer csak összeáll az egész egy képpé, az rohadtul feltölt. Megnyírni a végén meg tök megnyugtató.”

Tóth Flóra