wmn.hu - samsungS9

Tudom-tudom, akkora közhely, mint egy ház, hogy túlságosan felgyorsult a világunk, de sajnos ettől még nem lesz kevésbé igaz. Mindig kell, hogy történjen valami, pörgünk, mint majom farkán a stanicli. Ha egy film komótosabb tempóra vált, netán három másodpercnél tovább gondolkodik magában a főszereplő, már meg is ragadjuk a távirányítót, hogy szkippeljük a jelenetet. Pedig annak is megvan a varázsa, ha az ember odafigyel az apró részletekre, rászánja az időt, hogy alaposan megfigyeljen valamit, elmélázzon egy lehulló falevélen vagy hópelyhen. Próbáld csak ki, hogy lelassítasz apró-cseprő dolgokat, hogy alaposabban szemrevételezhesd a szépségüket – hidd el, igazi zen-élményben lesz részed!

Így voltam ezzel én is a múlt hétvégén. Már hónapokkal korábban beterveztem egy vidéki utazást, amit nagyon vártam, csak épp egy dolgot felejtettem el: egyeztetni az időjárással. A szuperül kitalált tavaszi négy napomat aztán alaposan átírta nemcsak a leeső márciusi hó meg a mínusz fokok, de még a kocsi is – bár ez utóbbiról én magam tehetek, nem vitás. Addig-addig bohóckodtam ugyanis, hogy az új telefonommal slow motionben vegyem fel a szélvédőt buzgón csiszatoló ablaktörlőt, hogy sikerült stílszerűen valóban teljesen belassítanom. Annyira, hogy a végén meg is állt, nem segített rajta se szó, se könny, se Krisztus urunk nevének profán, ám bőséges ismételgetése.

Így esett, hogy wellnesszezés helyett végül otthon kötöttem ki, úgyhogy megpróbáltam kihozni a történetből a legtöbbet, méghozzá úgy, ahogy elkezdődött a kálváriám: mindent szépen lelassítva. És tudod, mire jöttem rá? Hogy így megnézve a világot valóban minden sokkal szebb, illetve majdnem minden, mert azért egy okmányirodás sorban állást vagy egy végbéltükrözést még a legszebb filter és a legszexibb slow motion-özés sem tudna emészthető gyönyörűségűre feldobni.

Na, de nézd csak a többit!

Úgy voltam vele, hogy fityisz a tél orrára, március van, én akkor is szigorúan tulipiros nadrágban, virágos cipőben és kabát nélkül fogok hógolyózni, anyukám most úgysem fog rám szólni, mert ő meg rutintalanul lement a Balatonra, kertészkedni. Muhaha.

A nagy hócsatában persze megéheztem, úgyhogy rögvest neki is álltam pizzát sütni. Paradicsomszósszal, sok-sok bazsalikommal és fokhagymával, hogy olyan illat terjengjen a lakásomban, amitől még Sophia Lorennek is könnyek szöknének a szemébe a meghatottásgtól.

A kelt tészta gyúrásánál nincs is idegnyugtatóbb és gyönyörűségesebb dolog, engem legalábbis minden egyes alkalommal elbűvöl, hogyan lesz a lisztből, vízből és olívaolajból fényes, hólyagos tészta egy kis élesztőgomba segítségével. Ha még sohasem készítettél otthon kelt tésztát, sürgősen dobj el kapát, kaszát, és irány a konyha!

Amíg a tészta kelt, a szósz pedig bódítóan rotyogott, olvasgattam egy kicsit pihenésképpen, így, ahogy a videón láthatod. Elvégeztem ugyanis egy gyorsolvasási tanfolyamot, és sikeresen kiolvastam az Alexandriai négyest fél óra alatt. Négy emberről és Alexandriáról szól…

Minden boldog nő mellett (alatt, felett) van egy férfi (vagy egy másik nő), akinek kijár időnként a cirógatás. Hisz megérdemli, amiért ilyen széles vigyort csal az arcodra nap mint nap!

Vacsorára meg mi mást is ehettem volna, mint a kedvenc reggelimet, currys tükörtojást!

Lassítsd be te is az életed, és így facsard ki belőle a gyönyörű pillanatokat!

Fiala Borcsa

A cikk illusztrációi Samsung S 9-el készültek.