-

A társasági illemszabályok változásáról, bevallom, nem sokat tudok, ám az már feltűnt, hogy az elmúlt 30 év alatt is sokkal informálisabb lett egy csomó minden, kezdve az öltözködésen át a gesztusértékű ajándékokig, vagy a vasárnapi vizitbe vitt virágtól a kórházi látogatásig. A húsvéthétfői ebéd alatt kifaggattam a családot, hogy megmutassam, milyen szabályok voltak nálunk. Nagyikám a Közért-központban dolgozott mint gépírónő, nagyapám szobrász volt,és a Ferencvárosban éltek, egy 61 négyzetméteres lakásban. 

1. Staatsvizitben csak röviden

A történet szerint anyukám átment látogatóba egy barátnőjéhez, akivel jól elbeszélgettek, ahogyan azt kell. A nagymamám kinyomozta az ismerős telefonszámát, és számonkérte anyukámat, hogy miért húzódott el a látogatás, hisz a szabály szerint a Staatsvizitben csak 15-20 percig lehet tartózkodni. A hivatalos látogatásnak fordítható első látogatást illett röviden lerendezni. 

2. Ha kávéval kínálnak, utána illik távozni

Egy baráti, vagy formálisabb látogatás során alapvető, hogy kávéval kínáljuk a vendéget, akinek viszont tiszteletben kell tartania, hogy a kávé elfogyasztása után fel kell állnia, és búcsút kell venni a vendéglátótól.

3. Páros virágot soha, és a krizantém sem a házigazda kezébe való

Szerencsére, ha mi nem is, a virágosok tudják, hogy páros számú virágot nem illik vendégségbe vinni. Bár nem sikerült megfejteni az okot, miért nem, ez van, és kész. Krizantém és más temetővirág felejtős, a vörös rózsa szintén, kivéve ha szerelmet akarsz vallani. 

4. A kalap és kesztyű színe egyezzen meg!

Nagyanyám nyáron cérna-, télen bőrkesztyűt hordott. Időnként elmentünk egy nénihez, aki a kalapos volt, és rendelt tőle 1-2 új kalapot a meglévők mellé. Fogta a ridiküljét, felvette a trottőrcipőjét, és ment a dolgára. Ja igen, vörös rúzs nélkül soha, sehova. Természetesnek tűnt, fel sem merült bennem, hogy más nagymamák nem hordanak kesztyűt, ne adj' isten, kalapot.  

5. Ha kínálnak, el kell fogadni

Hohó, nem hagyjuk ott a süteményt, amivel megkínáltak! Hogy is képzeled! Meg kell szépen enni. Legalább egy kis szelet süteményt, kávét, klubszendvicset. Alkohol visszautasítható, és a vendéglátónak nem szabad firtatnia az okot. 

6. Késsel, villával, egyenes derékkal 

Életem mélypontja volt, amikor 7-8 éves koromban a nagyi úgy döntött, megtanít rendesen enni. A fejemre rakott egy könyvet, meg még kettőt a hónom alá, hogy tartsam a karjaimat összeszorítva, és úgy egyek. Életem leghosszabb étkezése volt, a fejemre tett könyv miatt hajolni sem tudtam, ráadásul ugye nem a szájat visszük a kanálhoz, hanem fordítva, szóval egy rémálom volt az egész étkezés. Nem mondom, hogy bevállalnék egy szűk körű vacsorát az angol királynővel, de valamennyi haszna volt azért a megrendszabályozásomnak. 

7. Színházba csak elegánsan

Operába is jártunk, ott viszonylag tartja magát még ma is az elegáns öltözék, nem úgy a színházban. Gyerekkoromban a harisnya, legalább térdig érő szoknya, blúz, kardigán öltözéket kellett felvennem, szerencsére a szalag elmaradt a hajamból, de csak azért, mert már akkor sem lehetett vele semmit kezdeni. Felnőttként a kardigán helyett a zakó járt, ha pedig a hó vagy eső akadályozta a magas sarkú viselését, akkor azt váltócipőként kellett elcipelni a színházba/koncertre. Ez a szabály életmentőnek bizonyult az egyik Operabálon, ahol könnyeimmel küzdve vakartam le magamról a tűsarkút, hogy valami vállalhatatlan, de kényelmes darabban menjek haza. 

8. Pezsgőt ajándékba tilos

Rejtélyes szabály, ki tudja, miért maradt ránk, tán magyarázat sincs rá, mindenesetre nálunk ki volt mondva: pezsgőt soha. Bort igen, az nemes ital, még a vermut és a tömény is belefért, de pont szegény pezsgő nem. Szerencsére ezt az illemszabályt azóta sem hallottam, így el is lehet engedni. És különben is, mi bármikor, és bárhogyan képesek vagyunk pezsgőzni. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Everett Collection