Meztelen combok és ropogós mellek – Pikáns történetek a hátsó ülésről (Recepttel!)

–

A meztelen comb rejtélye

Azt hiszem, az evésen kívül még beszélgetni szeretek a legjobban a világon. Mindenkivel szoktam: a postással, a vízóra-leolvasóval, a hentessel, de még a taxisofőrökkel is, ha éjjelente megyek hazafelé a csapatásból. Sőt, velük aztán mindig, kivétel nélkül. Az éjszaka fuvarosainak ugyanis olyan színes a felhozatala, hogy egy szociológus vígan kicsemegézhetne belőlük akár egy komplett péhádét is. Annyiban hasonlítanak egymásra, hogy többségük a vendéglátóiparból keveredett a volán mögé, letűnt kocsmák, elsiratott kisvendéglők és csődbe ment lángosozók szegélyezik útjukat. Innentől azonban megszűnik a közös alap, és kibontja varázslatos szirmait a budapesti éjszaka. Találkoztam már nappal látens-ketrecharcos jógaoktatóval, lányát egyedül nevelő, lelkileg megroggyant formával, az utasait keserűségtől túlcsorduló szívvel gyűlölő alakkal, és vidám fickókkal is, akik nagyvonalúan osztották meg velem zajos éjszakai életük szórakoztató kincseit. Így egy taxi hátsó ülésén hallgattam meg az egyik legviccesebbet, amit aztán annyira imádtam, hogy nem győztem illuminált állapotban tovább is adni, más és más hátsó ülésekről.

A kövérkés, kopaszodó, pocakos és bajszos – amúgy semmi bajom nincs a stresszes, ülő életmódot folytató sofőrök kinézetével, de ennek a külcsínnek még helye lesz történetünk során! – szóval a cseppet sem adoniszi korpusszal bíró fuvarosom elmesélte, hogy egy ízben, épp tavaly ilyenkor, nők napján, egy csapat negyvenes nőcit fuvarozott haza, akik alaposan bekarmoltak a városban, megünnepelendő e jeles, nemzetközi napot. A sofőr mellé ficcent be a hangadó némber, izgága nőszemély volt állítólag, aki kacéran feltette meztelen virgácsait a műszerfalra, és úgy viháncolt nagy vidoran, harsányan gesztikulálva, miközben egyenként hazadobálgatták a barátnőit. Mikor ő került volna sorra, és már épp fordultak be az ő utcájába, hirtelen lehervadt róla a derű, és ijedten felsikoltott! Otthonról ugyanis még harisnyában indult el, aztán az valahol, valamikor, az éjszakai homlokon pörgés, vagy épp falnak támasztódás közepette bizony lekerült róla. De hát ő így nem mehet haza a férjéhez – esedezett a sofőrnek –, mert az ki tudja, milyen rossz következtetést vonna le a pőre lábak látványából! Ahhoz viszont már túlságosan felöntött a garatra, hogy önállóan visszabújjon a csúszós nejlonba, így hát könyörgőre fogta a dolgot: segítse már őt bele a jóember a gúnyájába, mert különben lesz kapsz otthon, vak komondor, meg fejeknek rút mosdatása. Így hát szerencsétlen taxisofőr mi egyebet tehetett, leállt a szomszédos utcában, aztán ott nagy nyögve, lihegve visszabillentette a kapatos és kikapós menyecskét a harisnyájába. „Tudja – mesélte nekem – én már annyiszor húztam le nőkről harisnyát életem során, de vissza... még soha!”

Ez a sztori és a pocakos kis kacagós sofőr legalább annyira nagy kedvencem lett, mint a másképp pikáns történet, amit pedig egy másik éjszaka hallottam szintén a hátsó ülésen egy nyurga fickótól, akivel hogy-hogy nem, de két kilométer után eljutottunk a csúcsra: azaz a gasztronómiáról kezdtünk beszélgetni. Így súgta meg nekem a Világ Legropogósabb Rántott Csirkéjének Titkát, amit én becsülettel ki is próbáltam.

A ropogós mellek receptje

Amikor a fiam meghallotta, hogy mi lesz az egyik összetevője a kedvenc fogásának, azonnal jelentkezett konyhai kisegítőnek. (Nyilván abban a reményben, hogy már útközben lehullik neki ez meg az. Muhaha, a kis naiv. De azért te csak tudd: az ingyenes kuktáskodás a bónusz tartozéka ennek a receptnek.)

A csirkemelleket vékony lapokra vágom (tehát rátenyerelek a tetejére, és horizontálisan elmetszem őket keresztben). Közben a fél szememet rajta tartom a legényen, aki azt a feladatot kapta, hogy két zacskó paprikás chipset porítson olyan picikére, amennyire csak lehet. Az összes hétköznap felgyülemlett haragját beleadja a püfölésbe, miközben ravaszul igyekszik belecsempészni a szájába a kipottyanó darabkákat, de hát nem véletlenül vagyok résen!

Egy mélytányérban összekeverek némi lisztet egy kiskanál sóval, egy csipet borssal és egy késhegynyi csiliporral. Egy másikba megy három tojás felverve, a harmadikba pedig a paprikás burgonyaszirom-zsemlemorzsa keveréke 3:1 arányban.

Felforrósított olajban aranysárgára sütöm mindkét oldalát, és miközben papírtörlőre szedem őket lecsöpögni, arrébb hessegetem a gyereket, aki azt állítja, hogy ő még soha nem kóstolt ilyen isteni illatú rántott csirkemellet.

(Teszed le azonnal azt a szeletet, büdös kölke! Legalább azt várd meg, amíg mindannyian nekiülünk!)

Fiala Borcsa

Gif: ITT

A képek a szerző tulajdonában vannak