-

Felfoghatom tehát küldetésnek is az egészet. Itt ez a nő, ez a Szutyok Panna, aki kiáll, és vállalja, hogy koszos az autója, léha a hűtője. Egész sorozattá nőheti ez itt ki magát, amiben vállalhatom minden hasonló cipőben járó társam helyett is, hogy bármilyen tökéletes lehet kívülről az összkép, a felszínt megkapargatva bárhol felütheti a fejét a penész.

Szögezzük le, hogy minderre cseppet sem vagyok büszke, és folyamatosan törekszem arra, hogy az ételeket meg is együk. Azt is pontosan tudom, mekkora pazarlás és sok más szempontból sem korrekt az étel „megromlasztása”, majd kidobása.

A hűtős sztori nem is jutott volna eszembe, ha egy ismerős nem kér meg, hogy segédkezzek a költözködésénél. Nekem a hűtő kipakolása jutott. Amikor pedig mindezt elmeséltem a barátnőmnek, akit nevezzünk Erikának, teljesen padlót fogott:

„A hűtőmet még az apámnak sem mutatnám meg, nemhogy egy idegennek!”

Erci egyébként tip-top nő. A manikűrje mindig tökéletes, kikeményített, hófehér ingblúzokban jár, és az iskolába is sminkben viszi a gyerekét, akkor is, ha utána nem megy sehova. Mégis hallottam a hangján, ahogy átjárja a felszabadító öröm és izgatottság, amikor elmesélte, hogy egyszer akkora penészvirágokat látott egy maradékon, hogy amikor lehúzta a vécén, az három öblítés után sem akart elmerülni, folyton felbukkant a vízben.

Ezt el kellett mesélnem az anyámnak is. Egy szenzációs sztorival lettem gazdagabb, mert ő meg azt mesélte el cserébe, hogy a barátnője, Ibcsi, egyszer arra ment haza, hogy a férje a hűtőben talált penészes maradékokat egy spárgára fűzte fel, és kifüggesztette a konyha falára, mint egy makói hagymafüzért.

Ezzel visszahívtam Erikát, mert nehogy már egy ilyen sztorin ne röhögjünk együtt. Ekkor szabadult el a pokol. Sorra vettük, milyen jelenségek figyelhetők meg a hűtőtrehányság következtében.

Ott van mindjárt a tojásfehérje

A legtöbb receptben az áll: végy három tojássárgáját. Ami azt jelenti, hogy marad éppen háromtojásnyi fehérje. Amit természetes, hogy egy kis tálkában berak az ember a hűtőbe, mert csinálhat belőle pavlovát, rántottát hollywoodi diéta szerint, pakolást a dekoltázsára,és persze azt is megteheti, hogy egyiket sem, ezért hetekig sorsára hagyja.

Aztán az élesztő

A kis sárga papírkában miért is ne rakna vissza egydekányi morzsát az ember arra az esetre, ha fánkot sütne kis mennyiségben kizárólag magának. Vagy használhatnám ezt is pakolásnak. Olcsó tipp, praktikus háziasszonyoknak. Vagy maradhat ez is ott egészen addig, míg totálisan kiszárad és egyáltalán nem akar a kis papírkában maradni, hanem szépen száraz morzsakérget alkot az oldalsó rekeszben.

Mi a helyzet a hétvégéről maradt menüvel?

A hétvégéről megmaradt kis adag ételek külön fajt alkotnak, és azok számára okoznak fejtörést, akik nem elég jók abban, hogyan készítsünk a maradékból ízletes vacsorát. Ami engem illet, még sosem készítettem némi pörköltből hortobágyi palacsintát, de kisebb tálnyi rizsből sem sült golyócskákat.

A krumpli aztán tud valamit!

Az a tapasztalatom, hogy minden nőnek akad olyan alapanyaga, amiből akkor is mindig vesz valamennyit, ha amúgy már van belőle otthon. Számomra ilyen a krumpli. Abból bármit lehet csinálni, éhen nem halunk. Ellenben vegyi fegyvernek kiváló. Ha túl sok van belőle, kicsírázás után elkezd rothadni. Szegény férjem egy alkalommal több napi szaglászás és keresgélés után találta meg a penetráns bűz forrását. Nem is tudom nézett-e rám olyan csúnyán valaha, mint amikor legközelebb valahogy elkeveredett velem vásárolni, és meglátta, amint egy négykilós krumplis zsákkal közelítek a kosarunkhoz.

Mmm, tejszín...

Tejszín mindig kell hogy legyen otthon. Jó a krémlevesekhez, gazdagít bármilyen édességet, mártást. Kivéve, ha elfelejtjük megkóstolni, hogy az a múltkorról megmaradt egy deci, amit nagyvonalúan a majdnem kész levesbe löttyintettünk nem savanyodott-e meg. (De!)

És a többiek

A terjedelmi korlát határt szab, ám a lista hosszú. Jelenleg viszonylagos béke honol a hűtőnkben, de most, hogy gyorsan kinyitottam, beleütköztem kettő darab keményre száradt tortillába. (Ebben a fázisban még bízom benne, hogy a tepsiben egy kis olívaolajon fel tud éledni, és jó lesz nekem ebédre valami megmaradt sajttal.) De sajnos járt már nálam szerencsétlenül szülinapi torta, anyatej, olyan ennivalók, amiket jószívűen becsomagoltak nekünk valami vendégségben, de láttuk, amint lenyalja az ujját a kedves ajándékozó csomagolás közben, aztán ott van a „holnap még megeszem én, ha már a gyerek meghagyta az uzsonnáját”... és még hosszan sorolhatnám.

Azonban inkább befejezem... és igyekszem megjavulni. A terápiámban pedig sokat segítene, ha a sorstársaim is megszólalnának.

Na, ki vele, nálatok mi lapul a hűtőben?

Kárpáti Judit

Kép: flickr