„Amiről viszont végtelenül kevés szó esik, és ami szülőként nekem a legnagyobb szorongást okozza, az az ADHD-s gyerekeink felnőttkora. Vajon felnőttként hogyan fogják élni a hétköznapokat, fognak-e tudni tartós kapcsolatokat működtetni, hosszú távon elhelyezkedni egy munkahelyen, és nem csapongani?”
„Ekkorra már egy inkompetens balféknek éreztem magam, és így érzek ma is. Ez soha nem fog elmúlni.” Egy ADHD-s vallomása.
Azt mondják, kinőhető. De egyszer-egyszer még felnőttkorban is betámadhat, és akkor nem győzöl birkózni vele.
Ne ijedj meg, ha a gyereked kilóg a sorból és külön figyelmet igényel! Inkább okos szeretettel terelgesd az útján.
Vajon mi lett azokkal a gyerekekkel, akiket a '80-as években még nem diagnosztizáltak hiperaktív figyelemzavarosként, mert a szakemberek is alig ismerték ezt az állapotot? Ők hogyan birkóztak meg a tünetegyüttessel?
„Nem akarom és nem is fogom a gyerekemet betegként kezelni, de tudom, milyen nehéz másnak lenni" – egy édesanya vallomása, aki nem tudja, miért, de látja, hogy az ő gyereke nem olyan, mint a többiek a csoportban.
Eltelt negyven nap, és ezzel véget ért Gina aszketikus Facebook-böjtje. Íme, a tapasztalatai egy jó kis coming outtal a végén: