Szexcsoki: az egész TikTok ettől zeng, de vajon tényleg működik? – kipróbáltuk, elmeséljük

–

Aki hosszú távú párkapcsolatban él (vagy élt valaha), pontosan tudja: több év után már egészen máshogy működik a szex, mint az első három hónapban. És nincs ebben semmi rendkívüli. Ahogy a pszichológia is periódusokra bontja a párkapcsolatokat – szimbiózis, differenciálódás, gyakorlás, újraközeledés – úgy a kapcsolat fókusza is életszakaszról életszakaszra változik, ami nemhogy probléma, de egyenesen szerencse. Hiszen lássuk be: ha ugyanaz a mámoros, rózsaszín köd venne bennünket körbe éveken át, képtelenek lennénk ellátni a mindennapi teendőinket.

Valahogy így van ez az én kapcsolatomban is, és szerencsére nincs okom panaszra – hogy egy klasszikust idézzek, az anyag nem elveszett, csak átalakult, és ahogy haladunk előre az időben, úgy a szexualitás szerepe is megváltozott a párkapcsolatunkban. Míg anno a kíváncsiság és a konstans vágy hajtotta az együttléteinket, és gyakorlatilag a nap bármely szakában egymásnak tudtunk esni, mára a kapcsolódás, az érzelmi biztonság, a kötődés megélése került a reflektorfénybe – viszont ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy ne lenne ugyanolyan izgalmas a szexuális életünk, mint korábban. (Csak már nem házibulikban, réteken, autókban bontakozik ki. Szerencsére.)

Viszont az anyag átalakulásában fontos szerepe lett egy új tényezőnek is: ez pedig a tudatosság. Hiszen, míg valaha a vágy spontán módon, és nagyjából minden másodpercben jelen volt, most több tervezést és ráhangolódást igényel a dolog – és amennyiben nem szeretnénk, hogy az együttléteink monotonná, kiszámíthatóvá váljanak, erre bizony külön figyelmet kell fordítanunk. Éppen ezért az utóbbi időben több újítással is megpróbálkoztunk – ezek közül az egyik a szexcsoki, amit noha itthon még kevesen ismernek, a nemzetközi TikTok és Reddit csatornái már régóta foglalkoznak vele.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Tabs chocolate (@tabs.chocolates) által megosztott bejegyzés

Cukor, só, és minden, mi jó

Szóval egy átlagos kedd este, a kedvenc sorozatunk ledarálása után a párom az orrom alá tolta a telefonját. Break, Bite, Bang! – hirdeti az oldal, alatta idézetek pároktól, akik „életük legvadabb erotikus élményén vannak túl”, akik „azonnal berendeltek belőle még tíz dobozzal”, akik „hosszú idő után visszakapták az orgazmusukat”.

Több mint 200 ezer pár „felejthetetlen élményről” számol be, mindemellett az oldal nagybetűkkel hirdeti: a csoki biztonságos, természetes alapanyagokból készül, gluténmentes, ráadásul az árát is visszatérítik, ha nem jönne be.

Összebiccentettünk, és már nyomtuk is a gombot, mondván, mi baj lehet, maximum röhögünk egy jót. Bevallom töredelmesen, még csak arra sem vettem a fáradságot, hogy más fórumokon is utánaolvassak a szernek, pedig érdemes lett volna. Ugyanis 1) három kocka csoki kábé 25 ezer forint, és még 7 000 a szállítási költség, 2) a hivatalos oldalra természetesen csak a pozitív véleményeket töltötték fel, így nem kaptunk teljes képet a várható hatásokról. De erről majd később.

Még mielőtt belemennék, mi is történt pontosan, hadd válaszoljam meg a kérdést, ami a legtöbbeteket érdekli valószínűleg: hogy mégis mit tartalmaz ez a csodaszer.

A csoki 60 százalékban belga kakaó és koffein keverékéből áll, ezt egészíti ki egy libidónövelő gyógynövény, a püspöksüveg, ami icariin-tartalma miatt növeli a tesztoszteron és az ösztrogén termelését, pozitív hatással van a spermaképződésre, és a férfi impotencia, valamint meddőség kezelésénél is alkalmazható.

Egyes források szerint ugyanolyan hatást fejt ki, mint a Viagra, viszont ha túllépjük az ajánlott adagot, megemeli a vérnyomást és a pulzust. A csoki harmadik összetevője a maca gyökér, ami amellett, hogy energiát ad, serkenti az agyműködést, és jó közérzetet biztosít. Ez szintén természetes afrodiziákum, és alkalmazható merevedési zavarok, valamint libidócsökkentés orvoslására is. A weboldal leírása szerint a csoki teljességgel biztonságos és hatékony (mondjuk, mi mást írnának?!), jóváhagyta az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal, viszont azt is hangsúlyozzák, hogy egyszerre fél kockánál többet senki se egyen meg belőle. Mármint… tényleg ne. 

Törd, harapd, aztán… lesz, ami lesz

Szóval pár hét elteltével megérkezett a csoki: három szelet, gyönyörű, díszdobozos csomagolással. Egyszerre egyet szabad megenni, azt is elfelezve, a hatóideje pedig egyesek szerint fél, mások szerint akár két óra is lehet. Már csak a megfelelő alkalomra volt szükség, én azonban halogatni kezdtem.

Mint a Reddit népétől megtudtam (természetesen már csak a berendelés után) ugyanis: a csoki hatása finoman szólva sem kiszámítható, és nagyon eltérő módon hat a párokra. Míg a kommentelők kábé harmada valóban az egekben érezte magát tőle (volt, aki azt írta, hogy haza sem értek a boltból, már az autóban szexelni kezdtek), 40 százaléka az égvilágon semmit nem érzett, a többiek pedig rosszul lettek tőle. Nekem mint gyakorló hipochondernek ez bőven elég volt ahhoz, hogy berezeljek, de miután egy hónapig halogattuk a dolgot, végül kijelöltünk egy olyan estét, amit egy nyugis, feladatoktól mentes másnap követett (kalkulálva vele, hogy azt esetleg a vécén töltöm majd.)

Elmesélem, mi történt.

Nagyjából este hét tájban pattant a dobozka fedele, és elmajszoltuk az első kockát (egyébként kifejezetten finom volt!), majd hamarosan a tettek mezejére léptünk – de ezt nem írnám az édesség számlájára, mivel amúgy is kívántuk egymást, ráadásul ennyi idő elvileg nem is elegendő ahhoz, hogy kifejtse a hatását a csoki. Bár nem tapasztaltam magasabb libidót a szokásosnál, az már félóra után is feltűnt, hogy a testünk… nos, biológiai értelemben erősebben reagál, mint szokott. Újabb 30 perc után észrevettük, hogy a csoki nemcsak a fizikai reakcióinkat, de az érzékelésünket is felerősítette – bár a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ez placebo volt-e, egy ponton mindkettőnk figyelme beszűkült, kizártuk a környező hangokat, és úgy vizslattuk egymást, mintha a fényképezőgép halszemobjektívja került volna az arcunk elé.

Az idő lelassult, az érintések és a mozdulatok hatása felerősödött, és ha mindez nem lenne elég, nagyjából tíz óra tájban realizáltam, hogy idestova másfél órája történik az, ami a szakirodalom szerint maximum három–tíz percig tart

(bár ezt a felmérést mindig is szkeptikusan kezeltem – vagy nagyon rossz az időérzékelésem, vagy nagyon szerencsés vagyok a barátommal).

Vitathatatlanul létezik a fárasztóan hosszú szex jelensége, de ez nem az volt. Megszűnt körülöttünk a tér-idő-kontinuum, és csodálatos egymásra hangolódást éltünk meg, ami akár napokon át is tarthatott volna, amennyiben…

…amennyiben a csoki nem mutatja meg egy újabb arcát.

Az aktus vége felé közeledve ugyanis mindkettőnknél erős szívdobogás jelentkezett, ami fokozatosan a már-már elviselhetetlen kategóriáig erősödött. Ha ez nem lett volna elég, hamarosan jött grátiszban a szédülés és a hányinger, amit a barátom még relatíve higgadtan kezelt – mondván, hogy ez bizonyos tudatmódosító szerek természetes velejárója, és számára nem újdonság az élmény –, én viszont, kevésbé rutinos versenyzőként hamar eljutottam a magzatpózban remegős állapotig. Hogy mennyi időt töltöttem el a párom oldalába fúródva, kocsonya módjára reszketve, arról lövésem sincs – a csoki időérzék-csillapító hatása szerencsére itt is megmaradt – az azonban biztos, hogy még másnap reggel, amikor a boltba mentem, akkor is elgondolkodtam párszor, hogy melyik járókelőbe kapaszkodjak meg, ha elájulnék. A barátom ezt a részt megúszta, neki cserébe az éjszakáját tette tönkre a csoki: folyamatosan az álmodta, hogy versenyt fut az idővel, ami indokolatlanul lassan telik, ő viszont egyre inkább fárad, így saját bevallása szerint úgy ébredt, mint aki maratont futott. 

Mondok valamit, ami izgatóbb, mint a csoki: a kölcsönös egymásra figyelés

Hogy mit gondolunk az élményről így, pár hét elteltével? Összességében azt, hogy köszi, tapasztalatnak jó volt, de a maradék két kockát nem kérjük. Bár az erős fókusszal és elmélyült figyelemmel járó állapot izgalmas volt, hasonlóan emlékezetes együttlétben kemikáliák nélkül is volt már részünk, és ennek elérése sokkal inkább múlt az egymásnak szentelt figyelmen, a kreativitáson és a kapkodástól mentes minőségi időn, mintsem egy csokin. Emellett még csak azt sem zárhatjuk ki, hogy placebo volt az egész. Persze ezt nehezen tudnám elképzelni (ahogy mindenki más is, aki placebohatást él át), de pontosan tudjuk, hogy milyen szoros kapcsolatban áll egymással elme és test, és előbbi milyen szépen meg tudja hekkelni a szervezetünk teljes működését.

Noha a maradék két kockát végül elajándékoztuk két hasonlóan nyitott baráti párnak, a rendelést nem bántam meg, ugyanis rámutatott pár fontos aspektusra – még ha nem is ez volt az elsődleges célunk.

Rávilágított ugyanis például arra, hogy érdemes időről időre új dolgokkal kísérletezni, és együtt csinálni valamit először. Valami olyat, amivel egyikünknek sem volt korábban tapasztalata, amiben egymás kezét szorongatva élhetjük át az elsőbálozók izgalmát.

Aztán arra, hogy még évek elteltével is képesek vagyunk ugyanazzal az izgalommal tekinteni egymásra, amivel a legelején.

Arra, hogy – ahogy azt gyakran mondani szokták – a jó szex nem az ágyban, hanem a mindennapokban kezdődik, az igazi előjáték pedig az apró gesztusokban, a figyelmességben, a jó kommunikációban jelenik meg.

Aztán arra, hogy bárhogy is süljön el egy kísérletezés, együtt biztonságban vagyunk, és nincs az a pánikroham, amit ne oldana meg, ha egymás oldalbordájába fúrjuk az arcunkat.  

És arra is, hogy valószínűleg nincs nagy gond a szexuális életünkkel addig, amíg természetes úton is el tudjuk érni azt a vágyat és örömöt, amihez ilyen jellegű csokoládékat gyártanak.

Ha csokit nem eszünk is többet, a kísérletezéssel biztosan nem hagyunk fel – de ennek nem az a szerepe, hogy lélegeztetőgépre tegyük a köztünk lévő intimitást, hanem hogy időről-időre érezzük ugyanazt a várakozást és izgalmat, amit az újszerűség élménye okozott anno. Bár a párom már nem lesz új és ismeretlen, az előttünk lévő út még lehet az – és izgatottan várom, hogy együtt sétáljunk végig rajta.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ PeopleImages

WMN szerkesztőség