– 

Egy tízemeletes panelház tetején a csillagos ég alatt egy pokrócon. Egy nőnek öltözött férfival, tengerparton, a hullámok hangját hallgatva. Egy üvegfalú dobozba zárva, miközben külső szemlélők nézik az eseményeket teljes önmegtartóztatásban. Súlytalanságban, mondjuk, a Nemzetközi Űrállomáson. A párom azon verziójával, aki annyira magabiztos, mint amilyen szépnek én látom őt. Egy antik görög lakomán sok másik emberrel, a szőlők és finomságok között, az asztalon. Életem nőjével, miközben néz bennünket egy harmadik fél. Egy szexi idegennel, aki nem ért a nemből és fojtogat. (Ne ijedjetek meg, erre később még kitérek.)

Bár a hétköznapi diskurzus könnyen lebutítja néhány egyszerű és a társadalmi normák által (többé-kevésbé) elfogadható kategóriára a szexuális fantáziákat, az imént idézett, egy kutatásból származó mondatok alapján jól látszik:

a legtöbb ember fantáziavilágában egyedi és összetett cselekményszálak szövődnek. Sőt, továbbmegyek: sokszor szégyenteljes vagy nehezen vállalható cselekményszálak, amikről nemhogy a barátoknak, de sokan még a partnernek sem szívesen számolnak be.

Pedig ezek a fantáziák a legtöbb esetben köszönőviszonyban sincsenek a valódi szexuális preferenciákkal, és a félelmeink dacára nem jeleznek devianciát (néhány szélsőséges esetet kivéve), viszont fontos üzenetet hordoznak a lélektani igényeinkről is.

Gyuricza Gergely pszichológus-festőművésszel való szakmai kapcsolatom és barátságom az idei Urban Erotica kiállításon szökkent szárba, ami után több workshopot és csoportot tartottunk együtt. Lett néhány állandó, újra és újra megvitatandó témánk: az örök „kedvenc”, a mindkettőnket érintő szorongás és depresszió témakör, a legjobb forrócsoki-receptek, a szülővé válás dilemmái, vagy éppen a szexualitás.

Na jó, főleg a szexualitás, mivel Geri aktuális művészeti ciklusa ekörül forog: nőket, férfiakat, párokat fest, történeteket gyűjt, és két könyvet is ír a témában.

Az egyik – nem reprezentatív – kutatásában ötven embert interjúvolt meg, hogy aztán a beszámolóik alapján összeállíthassa a tíz leggyakoribb szexuális fantázia listáját, arra is kitérve, hogy melyik mögött milyen lélektani igény áll.

Ezt bocsátotta most rendelkezésünkre.

Kirakott egy adag festményt meztelen nőkről, aztán figyelte, mi történik

Bár ez a cikk nem Gyuricza festészetéről szól, fontosnak tartom leszögezni, hogy azon művészek közé tartozik, akik valahogy jó ízléssel találják el az arányokat az erotikus és a közönséges között. Persze az, hogy ez a határvonal hol húzódik, már egyénfüggő. Ahogy az is, hogy hogyan reagálunk egy zavarba ejtő és explicit festményre. Ez a felismerés indította el a kutatást, amelyet most itt is olvashattok.

„Kiraktam egy képet egy szexuálisan kihívó nőről, és nagyon eltérő reakciókat kaptam rá. Volt, aki erőt és tüzet látott benne, más pedig egy olcsó kurvát. Sokakban jelent meg indulatáttétel a képek nézegetése közben, és ebből láttam, hogy az erotika egy nagyon jó módja annak, hogy a mélyebb rétegeit is megérthessük a működésünknek – meséli.

– Az erotikában az foglalkoztat leginkább, hova kalandoznak az emberek fejben, milyen idegen városban járnak, milyen hidakon kelnek át.

A fantáziáink rólunk szólnak és minden bennük van: az, hogy milyen gyerekkorunk volt, hogy szerettek bennünket, szabad volt-e szaladgálni a lakásban vagy nemet mondani az ebédre. Hogy hogyan voltunk a szabályokkal, hogyan viszonyultunk a hatalomhoz, lehetett-e visszautasítani. Ezek a gyerekkori megélések egy az egyben átcsorognak a felnőttkori fantáziálásba.”

A fantázia nem azonos a megvalósítással

Azonban, még mielőtt belecsapnánk a sűrűjébe, és elétek tárnám az interjúk (sokszor talán megdöbbentő) tartalmát, egy gondolatot érdemes ízlelgetnünk: a fantázia, akár az álom, egy színes-szagos-részletgazdag belső film, aminek megvalósítása általában fel sem merül a képzelgő fejében. És sok esetben jobb is ez így.

Bár Freud talán túl sarkosan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a „fantázia megvalósítása trauma”, tény és való, hogy a képzelet gyakran olyan csekket ír, amihez a valóságnak nincs fizetőeszköze. Vagy ha mégis lenne, az megbánásban, szégyenben, konfliktusban, csalódottságban, bizalomvesztésben mutatkozna meg.

Friss édesapaként könnyen hoz erre példát a gyerekszobából:

„Vegyünk két fantáziát. Beülsz a homokozóba a kisgyerekeddel, aki a sárból pogácsákat gyúr neked. Te a szádhoz tartod és nagyokat nyammogsz, de mindketten tudjátok, hogy nem fogod megenni a földet. Na, ezt időnként elfelejtjük felnőttkorunkra, amikor olyan dolgot szeretnénk megvalósítani, ami fantázia szintjén jól működött, de élesben már esetleg sérülést okozhat”

– mondja, hozzátéve: ilyen például az édeshármas gondolata, ami, bár a leggyakoribb fantáziák közé tartozik, nem egy pár életében okozott már válságot.

De mielőtt átesnénk a ló túlsó oldalára, és mindenkit arra biztatnék, hogy az egész életét élje le az unalomig ismételt kedvenc pózai egyikében, jöjjön a másik oldal is. Kellő önismerettel, őszinte és egyértelmű megbeszélés után a legvadabb fantáziáknak is helyük lehet a kapcsolatban, amennyiben azok konszenzus alapján és apró lépések eredményeként jönnek létre.

Hatalomról, újdonságról, édeshármasról

A három leggyakoribb fantázia talán nem annyira meglepő, a mögöttük lévő lélektani jelentésen azonban érdemes elgondolkodni. Gyuricza a kutatása alapján elmondja: az első számú és legfontosabb nem más, mint a hatalom – a szexualitás nyelvére fordítva a dominancia, valamint a szubmisszió gyakorlása –, aminek lélektani eredete szintén a gyerekkorból ered.

„Dugót teszünk a konnektorba, hogy ne nyúljon bele a gyerek. Megtiltjuk neki, hogy darabokra tépje és a szájába tömje a képeskönyvet. Nem engedjük, hogy összezsírkrétázza a falat. Aztán felnőttként megállunk a piros lámpánál, befizetjük a számlát, türelmesen várakozunk a kasszánál. Ezek mind a szocializálódásunkhoz és életben maradásunkhoz szükséges dolgok, de végső soron a hatalomról szólnak.

Na és ez a hatalom sokszor jelenik meg afrodiziákumként: az erotikus térben egyaránt megélhető a hatalom átvétele, valamint a felelősség lerakása és a döntések átengedése.”

Ennek egyébként gyakori formája az erőszakfantázia is, aminél különösen fontos különválasztanunk a valóság és a fantázia határvonalát. A fantáziák jellemvonása ugyanis, hogy még ha egy kiszolgáltatott, szubmisszív helyzetet ábrázolnak is, kétségkívül a képzelgő fél vágyai alapján íródnak (az erőszaktevő feltehetően egy, az illető számára vonzó és kívánatos férfi vagy nő, és nem egy Harvey Weinstein), így az elképzelt jelenet természetesen köszönőviszonyban sincs egy valódi nemi erőszakkal.

Ahogy Gyuricza mondja:

„A fantáziákban megjelenő szereplők az egyén számára attraktívak, és az a fajta uralkodás, amit gyakorolnak, sokkal inkább hasonlít magabiztosságra, mintsem bántalmazásra. A képzeletünk kiretusálja a bűncselekménynek minősülő, traumatikus elemeket.”

Szintén nagyon gyakori fantázia az édeshármas, vagy akár a még több résztvevővel történő együttlét

Emögött is többféle érzelmi igény állhat, ezek közül az egyik a figyelemre való vágy. A fantáziáló személy itt ugyanis az őt körülvevők teljes figyelmét és csodálatát élvezi (ami teljesen normális igény, és nem keverendő össze narcisztikus késztetésekkel), és minden, az aktusban részt vevő fél neki szeretne gyönyört okozni. Egy kis érdekesség: bár a fantázia gyakran megjelenik már kamasz- vagy fiatal felnőtt korban, a kutatások alapján leggyakrabban a negyvenes-ötvenes éveikben járó párok próbálják ki ténylegesen.

A harmadik fantázia az újdonságélmény, ami amellett, hogy kiránt a megszokott, hétköznapi rutinból, segít abban is, hogy új szemszögből tekintsünk saját magunkra. Nem meglepő, hogy a Gyuricza kutatásaiban részt vevők közül elsősorban a hosszú távú, monogám párkapcsolatban élők számoltak be ilyen fantáziáról.

„A vágy és az elköteleződés sajnos sokszor ellentétben áll egymással. A bizonytalanság könnyen katalizálja az erotikus szikrát, még akkor is, ha érzelmileg megterhelő, és hosszú távon fenntarthatatlan a tisztázatlan kapcsolati viszony.

Azonban, ha csökken a szabadság foka, biztonságosabb és kiszámíthatóbb lesz a kapcsolat, ami egyik oldalról elégedettséget okoz, viszont a vágyat hátráltatja.”

A kutatásból kiderült, hogy az újdonságkeresés hátterében egzisztenciális válság is állhat – Gyuricza interjúalanyai közül többen magyarázták azzal a félrelépést, hogy „még egy kicsit élni szeretnének”, de olyan férfi is volt, aki egy halálos diagnózis hatására csúszott újabb és újabb afférokba. Még mielőtt azonban bárki megijedne, fontos tisztázni, hogy az újdonságélmény nem csak a monogám kapcsolatokon kívül váltható valóra.

„Az egyik interjúmban egy nő mesélt a párjáról, aki decens, tisztaságmániás, mindig ügyel rá, hogy vasalt ingben érkezzen az irodába. Na, ők egy nyaralás során lerobbantak, és a férfinak kereket kellett cserélnie. Bár diszkomfortos volt számára a helyzet, megcsinálta, hisz nem volt más választása, a nő pedig olyan szintű szexuális izgalmat érzett, amit már ezer éve hiányolt a kapcsolatból. 

Az újdonság élményét nemcsak egy új ember adhatja meg, hanem apró, szinte láthatatlan változtatások is. Érdemes néha eltolni a lencsét, amivel a páromra nézek, megborítani a rutint, és egy kicsit újszerűen, más szemszögből tekinteni a kapcsolatra.”

Fantáziák, amelyek a kapcsolódási vágyunkat és az önértékelésünket mutatják

Bár a cikkünkbe nem férne bele a Gyuricza kutatásában megjelenő összes fantázia (meg amúgy is könyvet ír róluk), felsorolásjelleggel közzétesszük őket. Az első három már jól ismert, a következő hat pedig szintén a leggyakoribb képzelgések közé tartozik.

• Homoerotikus késztetések – amennyiben heteroszexuális emberekről beszélünk (tehát a fantázia nem vagy csak kísérletezés szintjén lépi át a valóság határát), gyakorta jelzi a saját nemiség megértésének vágyát. Sok nő számolt be arról, hogy úgy tanulta meg a legtöbbet saját magáról, hogy egy másik nő testét fedezte fel és értette meg. Férfiaknál pedig megfigyelhető az úgynevezett „koalíciós funkció”: idetartozik a kamaszkori közös maszturbálás, vagy az egymás mellett, akár egymással történő szeretkezés, ami a kutatás alapján biztonságérzetet és mélyebb, intim baráti kapcsolódást eredményezett, még akkor is, ha az erotikus energia nem egymásra irányult. 
  Teljesen normális sírni szex után

  WMN SZEX – 2023. június 14. – TF
• Nemváltás fantáziája, azaz testcsere vagy egyes „alkatrészek” cseréjének élménye – az illető az ellenkező nem testébe képzeli magát. Ehhez erősen kapcsolódik a testenkívüliség élménye, valamint a maszkulinitáshoz és femininitáshoz kapcsolt (sokszor sztereotip) minőségek – például dominancia vagy lágyság – megélése iránti vágy.
• Exhibicionizmus, azaz a magamutogatás – a szereplés vágya sokak esetében felfogható egyfajta lázadásként a testek elrejtésére biztató társadalmi elvárások ellen. Szintén kapcsolható hozzá az édeshármasnál már említett figyelem és visszajelzés iránti igény. 
• Voyeurizmus, azaz „leskelődés” – az exhibicionizmus ellenpólusa, a romantikus irodalom egyik kedvenc és visszatérő jelenete, amikor a herceg meglesi a patakban fürdőző hölgyet. Hátterében állhat például a tiltott cselekedet okozta felfokozottság öröme.
• Szerepjáték – egy adott forgatókönyv vagy szerep elképzelése és eljátszása, különböző erődinamikák, szerepek és cselekményszálak szerint. A mögöttes lélektani igény általában az identitásforrások feltárása és azok kockázatmentes megélése, valamint a kommunikáció és az intimitás iránti vágy.
• Romantika – szintén a leggyakoribb fantáziatípusok közé tartozik, és általában olyan személyhez kötődik, aki igazán közel áll vagy állt a személyhez. A legfontosabb lélektani szükséglet itt a szeretet és biztonság megélésének vágya, az egységélmény, a testi-lelki unió és a transzcendencia. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Vizerskaya

Takács Dalma