Akiknek az agy a legszexibb szerv: a szapioszexuálisok

–

Nagy meghökkentést keltett, amikor három évvel ezelőtt Marlene Schiappa, akkori francia esélyegyenlőségi miniszter bevallotta, hogy szapioszexuális, vagyis, hogy „szexuálisan vonzódik a rendkívül intelligens emberekhez”, olyannyira, hogy a külső nem is számít számára. Voltak, akik ezt egyenesen hülyeségnek nevezték, egy szociológus például azzal érvelt a Good Morning Britain című műsorban, hogy az emberekre először a külső megjelenés hat, eleve csak ezt követően van lehetőség a másik értelmi képességeinek a megismerésére.

Mások szerint igenis lehetséges, hogy valakinek az értelem mindennél előrébb való, olyannyira, hogy egy szapioszexuális képes akár a nemektől is elvonatkoztatni, nem gondolkodik hetero-homoszexuális, férfi-nő kategóriákban sem, ha a másik intellektusa lenyűgözi.

A szapio vajon mi?

Maga a kifejezés nem túl régi, egy seattle-i mérnök Darren Stalder alkotta meg 1998-ban, hogy ezzel jellemezze saját szexuális beállítottságát. Egy közösségi oldalon közzétett 2002-es bejegyzésében azt írta, hogy olyan társra vágyik, akinek egy kellemes filozófiai vita igazi előjátéknak számít.

A kifejezés gyökere a „sapiens” szóból származik, ami azt jelenti, hogy „bölcs” vagy „értelmes”, mint a homo sapiens elnevezésnél, ami az „értelmes embert” mint fajt jelöli. 

A kifejezés az elmúlt évtizedben kezdett felfutni, egyre többen vallották magukat szapioszexuálisnak. Olyannyira, hogy az OkCupig randioldal fel is vette ezt a lehetőséget a választható szexuális irányultságok közé, és hamarosan már a felhasználók 0,5 százaléka vallotta, hogy az okostojásokra bukik.

A nők nagyobb arányban választják ezt a címkét, mint a férfiak (a nemek és vonzódások témájára majd még visszatérünk), és a 31–40 év között felhasználóknál a leggyakoribb.

A kifejezés tehát viszonylag új, maga a jelenség, mármint az, hogy az intellektuális személy a vágy tárgyává válik, már nem annyira

Tulajdonképpen erről szólt az ókori görögöknél a férfi és fiúszerelem egyik fajtája is, amikor az azonos nemű szerető és szeretett között elsősorban nem testi, hanem lelki és intellektuális kapcsolat volt. Ez főleg az athéni arisztokrácia körében terjedt el, és prózai okai voltak. A házasságnak akkoriban nem sok köze volt a szerelemhez, a feleségek szerepe abban merült ki, hogy biztosítsák a nemzetség folytonosságát, törvényes örököst szüljenek. A nők általában nem voltak képzettek, nem tanultak, nem vettek részt a társasági életben, nem folytattak diskurzust a férjükkel.

Ha a férfiak intellektuális partnerre, a szerelem lelki kiteljesedésére vágytak, akkor azt más férfiak, fiúk társaságában keresték (esetleg a hetéráknál, akik művelt, a politikai életben is jártas női prostituáltak voltak). Ám az idősebb férfi és fiatal fiú kapcsolata nem szólhatott csupán a testi vágyról, inkább intellektuális, lelki vetülete volt.

Talán az is megvan mindenkinek, aki járt valaha felsőoktatási intézménybe, ahogy a fiatal, lelkes hallgatók csüngnek egy-egy jobb kiállású, vagy akár csúnyácskább, ám megnyerő modorú, bölcs és művelt előadón, professzoron. Az ilyen rajongások pedig nem mindig maradnak viszonzatlanok.  

Előszeretettel dolgozzák fel a különböző filmek és regények is az ilyen történeteket. Mint például az Abszurd alak című film, amiben a Joaquin Phoenix által játszott filozófiaprofesszorba szeret bele az Emma Stone által megformált diáklány. És ez a felállás a kiindulópontja A gyilkosság filozófiája című thrillernek is, melyben szintén a sármos professzornak rebegtetik a diáklányok a szempillájukat.

De az intellektus teszi többek között vonzóvá Stendhal Vörös és feketéjében Julien Sorelt, ezért megnyerő Sherlock Holmes, Kojak vagy Colombo is. De említhetnénk a Trónok harca kistermetű hősét, Tyrion Lannistert is, aki intelligenciájának köszönhetően válik vonzó karakterré. És persze ott van Leonard is az Agymenőkből, aki akármilyen szerencsétlen, végül mégis elnyeri választottjának szívét.  

A való életben is találunk példát az ellenállhatatlan intellektusra, gondoljunk csak Stephen Hawkingra (ha már vele kezdtük a cikket), akibe második felesége akkor szeretett bele, amikor a férfin már eluralkodott a betegsége és kerekesszékbe kényszerült. 

Mindenesetre, ha két szapioszexuális találkozik, az marha jó, ugyanis számukra a hosszú, mély beszélgetések, a heves viták, a filozófiai eszmefuttatások és a nézőpontok ütköztetése felér egy előjátékkal, sőt, valójában az is.  

Legyél okos, de ne túl okos!

De mennyire kell okosnak lenni, hogy az vonzó legyen? Minél inkább, annál jobb, gondolhatnánk, csakhogy ez nem így van.

Ausztrál kutatók dolgoztak ki egy szapioszexuális kérdőívet annak megállapítására, hogy az emberek mennyire vonzódnak szexuálisan az intelligenciához (konkrétan az IQ-t vették alapul ebben az estben), illetve hogy szeretnének-e intelligens partnert. Azt találták, hogy a résztvevők számára mind romantikus kapcsolat szempontjából, mind szexuálisan vonzó az átlagon felüli intelligencia. Nagyjából 120-as IQ-ig. Ám az ennél magasabb intelligenciahányadossal rendelkező személy iránt már csökkenni kezd az érdeklődés.

Egy másik kutatás arra jutott, és itt térünk vissza a nemek szerinti eloszlásra, hogy bár minkét nem vonzónak találja, ha a másik intelligens, azért a férfiak esetében van egy csavar is a történetben.

A New York-i Columbia Egyetemen 560 személy részvételével 4000 gyorsrandit vezényeltek le, minden randira négy perc jutott, ez idő alatt kellett véleményt alkotnia a résztvevőknek a partnerükről. Azt találták, hogy a nőket lenyűgözték a jó megjelenésű vagy intelligens férfiak. A férfiak számára azonban fontosabb volt a partner megjelenése, ők csak akkor vonzódtak egy intelligens nőhöz, ha kifejezetten jól is nézett ki. Sőt, minél okosabb volt, annál fontosabb lett a megjelenés is. És volt egy pont, ahol az intellektus már pozitív tényezőből negatívvá vált.

A Personality and Individual Differences folyóiratban megjelent tanulmány megállapította, hogy míg a nők akár a kevésbé vonzó külső ellenére is bevállalnának egy okos pasit, addig ez fordítva nincs így.

Talán nem érdemes hosszú távú következtetéseket levonni egy ilyen kísérletből, hiszen a négyperces randiidő eleve a külsőségeknek kedvez, ugyanakkor mégis magyarázatot adhat arra, hogy miért hevernek parlagon az okos, magabiztos nők, akik néha azt érzik, hogy hülyének kell tettetniük magukat ahhoz, hogy párt találjanak.

Az IQ nem minden

Miért vonzó az okosság? És tényleg az okosság a vonzó? Az intelligencia önmagában szexi, vagy az teszi igazán vonzóvá, amivel a magas IQ-szint járhat, mint például a jó problémamegoldóképesség, a jó kommunikációs készség, a logikus gondolkodás? Vagyis azok a tulajdonságok, amik hozzásegíthetik az adott személyt ahhoz is, hogy jó társadalmi pozíciót töltsön be, például megbecsült, értelmiségi szakmát végezzen, esetleg vezető pozícióba kerüljön, és így hozzájusson olyan eszközökhöz (vagyonhoz, befolyáshoz, hatalomhoz), amik előnyt jelenthetnek a párválasztás során. Egy ilyen emberről ugyanis joggal feltételezhető, hogy gondoskodni tud majd az utódokról is.

Az IQ azonban nem feltétlenül elegendő. Az életben való boldoguláshoz, az előrejutás szempontjából néha lehet, hogy többet nyom a latban az érzelmi intelligencia, az együttműködés képessége vagy éppen az eltökéltség és kitartás.

Az egész szapioszexuális jelenségnek kétes a megítélése. Egyesek szerint üdvözlendő, hogy egy olyan korban, amikor minden a fogyasztásról és a külsőségekről szól, amikor a címlapról és mozivásznakról irracionális külsejű emberek néznek vissza ránk, akkor vannak, akik a belső értékek és az intellektus fontosságát hangsúlyozzák. És ahogy az lenni szokott, vannak a bírálók is, akik kikérik maguknak, mondván, hogy a szexuális preferenciák intelligencia alapján történő kinyilvánítása elitista, nagyképű és sértő, például a kevésbé eszesekre vagy a fogyatékkal élőkre nézve.

Egyáltalán, kell-e egy külön kategória azoknak, akik buknak a gógyira? 

Iliás-Nagy Katalin

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images /Kateryna Kovarzh