Pár tízezer forinttól a negyedmillióig – ennyibe kerül az egyetemi élet Budapesten

–

Idén a rendes felvételi eljárásban 94 785-en jutottak be az általuk megjelölt helyre, közülük 74 778-an alap- vagy osztatlan képzésen, nagy részük, közel 50 000 diák nappali tagozaton. Csak a fővárosban több mint 27 ezren kezdik meg tanulmányaikat alap- vagy osztatlan képzésen.

A korábbi évekhez képest megnövekedett a felvettek száma – több intézménybe is rekordszámú hallgató érkezik –, a legnépszerűbb szakok a gazdaságtudományi, műszaki, bölcsész, pedagógus és egészségtudományi területek voltak. A július végén kiderülő ponthatárok sokaknak meghozták a fellélegzést, a vágyott képzésre való bekerülés azonban sok elsőévesnek (és családjaiknak) jelent kihívásokat, fejtörést, hiszen fel kell készülniük az egyetemi életre, és annak anyagi vonzataira is.

Akár másfél millióra is rúghat a tandíj

Országos szinten 74 ezernél is többen jutottak be finanszírozott helyre, így nekik „csak” a megfelelően magas tanulmányi átlag megtartásán kell izgulniuk, nehogy kikerüljenek az ösztöndíjasok közül. Azoknak azonban, akik nem érték el az ehhez szükséges pontszámot, félévente háromszázezer forintnál kezdődő összeget kell kifizetniük. „Egy félév a szakomon 760 ezer forint lenne – mondja a Corvinuson angol nyelven gazdálkodás-menedzsmentet hallgató Balázs –, de Corvinus-ösztöndíjas vagyok, úgyhogy ezt téríti az egyetem. Viszont, ha kikerülnék, egyből egy egész évet kellene fizetnem, másfél milliót.” „Ha pedig abbahagynánk a képzést még a diploma előtt, az ösztöndíjasan elvégzett féléveket vissza kellene fizetni” – teszi hozzá Lilla, aki szintén az állami ösztöndíj helyett bevezetett Corvinus-ösztöndíjjal tanul.

A tandíjak nemcsak az egyetemtől függnek (bár itt is nagy eltérések mutatkoznak az intézmények között, főleg az alapítványi fenntartású intézmények esetén), hanem a képzési területtől is.

A Corvinus Egyetemen például 420 ezer és 900 ezer forint között mozognak a tandíjak, az ELTE jogon 350 ezret kérnek el, de az Állatorvostudományi Egyetemen akár 1,4 milliót is ki kell fizetnie félévente egy önköltséges hallgatónak, hasonlóan az általános orvosi képzéshez, ahol 1,35 millió forintba kerül egy szemeszter.

Idegen nyelvű képzés esetén pedig több intézményben is idegen nyelvi hozzájárulást kell fizetniük nemcsak önköltséges, de állami finanszírozással tanuló hallgatóknak is. 

Ezekről a költségekről nem árt előre tájékozódni, nehogy a szeptember elején érkező Neptun-üzenetkor kapjunk a szívünkhöz (meg a pénztárcánkhoz). A tandíjak megfizetésére sokan diákhitelt vesznek igénybe, ami a piacinál kedvezőbb feltételekkel biztosítja a szükséges összeget a diákoknak, mások pedig családi segítséggel finanszírozzák tanulmányaikat.

Az egyetemisták miatt megugró keresletet a lakáspiac is megérzi

Tandíj elrendezve, de fedél sem ártana az újdonsült egyetemisták feje fölé. Bár sok fővárosban tanuló a környékről származik, így ők megtehetik, hogy a családi otthonból járjanak be nap mint nap (és olyan csoporttársam is van, aki Sopronból vonatozott be a jelenlétet igénylő órákra), továbbra is rengeteg hallgatónak van szüksége szállásra, ami szintén pluszköltséget jelent. A legkézenfekvőbb (és legolcsóbb) megoldást a kollégiumok jelentik, de ahogy a tandíjaknál, úgy itt is jókora eltérések mutatkoznak egyetemenként, minőségben és árban egyaránt.

Az ELTE kollégiumaiban például havonta 12–18 ezer forint között vannak a helyek, a BGE esetében nagyobb a szórás, itt tíz- és ötvenezer forint között mozog a szobák ára, kényelmi szinttől függően. A Corvinuson az elsőéveseknek kijelölt Tarkaréti kollégiumban 9300 forintot kell fizetniük a szobáért a finanszírozott képzésen, és 35 ezer forintot az önköltséges képzésen tanulóknak.

Az olcsó lakhatás kívánatosnak tűnhet (főleg az albérletárak tekintetében, amiről később lesz szó), azonban a rendelkezésre álló férőhelyek a jelentkezők csak egy részének (az SE-n például a felének) elegendők,

a többiek várólistára kerülnek, ahonnan a félév közben megüresedő helyekre lehet bekerülni. A szociálisan rászoruló diákokat a pontozási rendszer segítségével igyekeznek szálláshoz juttatni, főleg az elsőévesek esetében, ahol sokat nyom a latban, hogy milyen távolról és milyen családból érkezett a hallgató.

A kollégiumi férőhelyekről lecsúszók még próbálkozhatnak magánkollégiumokkal, amikből minden nagyobb egyetemi városban található néhány, és bár jóval magasabb áron (65–170 ezer forint/hó) lehet itt szobákat bérelni, megadják a kollégiumok közösségi hangulatát, ami sokaknak az egyetemi élet egyik legszebb része.

Van, aki a kollégiumból való kimaradás miatt kényszerűségből, mások viszont kényelmi szempontok miatt keresnek albérletet, ahol, bár lakótársakkal osztoznak, nagyobb az egy főre jutó hely, mint a kollégiumokban, ahol általában a jogszabályban előírt hét négyzetméter lakóterület jut egy hallgatóra. Így tett Balázs is, aki az első félévet még kollégiumban töltötte, aztán viszont „szembejött az ajánlat, hogy az a lakás, abban az utcában, annyiért kiadó, és úgy voltam vele, ez azért sokkal jobb deal, mint a koli. Ketten osztozunk a lakáson, fejenként 90-100 ezer forintért havonta.” Nála főleg a helyhiány volt a mérvadó. „Zenész vagyok, és zavart, hogy nem férnek el a gitárjaim, nincs zárható szekrény. Örülök, hogy az albérlet mellett döntöttem, mert a zenekarnak is jobb így, hogy van Pesten egy bázisunk.”

Az egyetemisták körében megnövekvő keresletet a lakáspiac is megérzi, a ponthatárok július végi kihirdetésével megindul az elsőévesek „rohama” a megfizethető, egyetemekhez közeli lakásokért.

Az albérlők közel 12 ezer lakásból válogathatnak, a megnövekedett albérletárak miatt ugyanis sok korábbi bérlő költözik ki ilyenkor – a július–szeptemberi időszakban esedékes a szerződéses évforduló, és sokan nem szeretnék már kifizetni a következő időszakban megemelkedő lakbért.

A KSH lakbérindexe alapján az országos bérleti díjak 15 százalékot emelkedtek tavalyhoz képest, a fővárosban ez még magasabb, 20-25 százalékos növekedés. A fővárosi átlag havonta 225 ezer forint körül mozog,

a hallgatók körében népszerű 2-3 hálószobás lakások, amelyeken lakótársakkal osztoznak, átlagosan 250-350 ezer forintba kerülnek havonta.

Az orvostanhallgató Réka idén költözött lakásba lakótársával közösen, és szinte ugyanannyiért tud szobát bérelni, mint korábban a magánkollégiumban. „Az albérletre rezsivel együtt 69 ezer forintot költök, ami pesti viszonylatban nagyon is kedvező, mi is érezzük a környezetünkkel beszélgetve, hogy ketten élni egy albérletben egyetemistaként mondhatni luxus.”

És akkor az egyéb költségekről még nem is beszéltünk

Kétségtelen, hogy az átlag egyetemisták életében a tandíj és a lakhatás teszi ki a legnagyobb költséget, de olyan tételeket is érdemes belekalkulálni a büdzsébe, mint az étkezés vagy a közlekedés. Vidéki hallgatók esetében a közlekedési kiadások általában magasabbak, hiszen ha csak havi 1-2 alkalommal látogatnak haza, akkor is 10-15 ezer forint, míg a főváros vonzáskörzetében élők olcsóbban megússzák, akár egy BKK-bérlettel 4 ezer forintért. Persze itt sem mindegy, milyen a környék tömegközlekedése. „Azon kevesek közé tartozom, akik autóval járnak egyetemre – mondja a Zsámbékon élő Barna –, így ez a jelenlegi üzemanyagárak mellett, 50-60 ezer forintos tétel havonta. Viszont mivel a szüleimmel élek, így szállásra, étkezésre nem kell költenem.”

Nem szabad megfeledkeznünk az egyetemi haladáshoz kapcsolódó egyéb kiadásokról sem. Ilyenek lehetnek a tankönyvek, ami a magas fokú digitalizáció ellenére még mindig sok helyen elvárás (a pontos tervezés érdekében érdemes körülnézni, hogy a választott szakon milyen tankönyvárakra számíthatunk, mivel a pár ezer forinttól a százezres tételig minden előfordul), a szükséges korrepetálás, vagy

a diplomához kötelező nyelvvizsga költsége, ami középfok esetén 50 ezer forint körül mozog.

És bár bagatellnek tűnhet, de a közösségi programok költségeivel is érdemes számolni, hiszen a kollégiumok, diákszervezetek vagy a hallgatói önkormányzat által szervezett programokon fontos kapcsolatok alakulnak ki, ezért legalább néhányra érdemes elmenni, főleg a legelején. Ezeken pedig általában belépőt szednek.

Na de miből?

Az alapszakos hallgatókkal beszélgetve hamar kirajzolódott, milyen nagy a különbség a havi kiadásaik között. Akiknek nem kell lakhatásra vagy tandíjra költeniük, azok 50-70 ezer forintból ki tudnak gazdálkodni egy hónapot, a többiek viszont 200-300 ezerrel kalkulálnak.

Tandíjfizetésben segítséget jelenthet a diákhitel vagy az ösztöndíj (ami teljesen vagy részben fedezi a tandíjat), és olyan tételek is csökkenthetik a kiadásokat, mint a szociális támogatás, a kiváló tanulmányi eredményért vagy a közösségi szerepvállalásért járó ösztöndíj. Az első nyelvvizsga sikeres teljesítése esetén a vizsgadíj visszaigényelhető az 58 ezer forintos összeghatárig.

A fővárosi diákélet költségeit ezek a támogatások csökkentik, de az oroszlánrészt a tanulóknak vagy családjaiknak kell kigazdálkodniuk.

Az egyetem első néhány évében a nappali tagozatos hallgatóknak csak kis része tud munkát vállalni, ők is főleg részmunkaidőben, mivel a tanórák nagy részén személyesen kell részt venniük, valamint otthoni időráfordítást is igényelnek a tárgyak (ennek mértéke is szakterületenként eltérő). Az általam megkérdezett fiatalok mindegyike részesül valamennyi szülői támogatásban, a hiányzó összeget pedig nyári vagy alkalmi munkákkal keresik meg.

„Nyáron vendéglátásban dolgozom, év közben pedig alkalmi grafikusi munkákkal egészítem ki a költőpénzem” – mondja Lilla. A joghallgató Peti pedig a tandíj és az egyéb költségek fedezésére a szülői támogatás mellett diákhitel felvételét is fontolgatta.

Bár többen elégedettek a helyzetükkel, és úgy érzik, a szükségleteiket ki tudják elégíteni, vannak olyan területek, ahol szívesen lazítanának a nadrágszíjon.

„Én kikapcsolódásra költenék szívesen többet – mondja az orvostanhallgató Réka –, de mivel jelenleg ott tartunk, hogy 2 gombóc fagyi 1000 forint alsó hangon, így már ilyen apró kiadásokat is megfontolok, főleg addig, amíg nem vagyok önfenntartó.”

Lilla is szeretné, ha a jövőben megengedhetne magának különórákat, befizethetne továbbképzésekre, hogy grafikusi szakmájában is fejlődhessen. „Nagyon szívesen költenék pszichológusra is, de elég irreális ennek az ára a jelenlegi helyzetemben, hogyha tényleg hosszú távon szeretnék járni” – teszi hozzá. 

Az, hogy melyik család hogyan készül fel az egyetemi évkezdésre anyagilag, erősen helyzetfüggő, hiszen a korábbiakban láthattuk, hogy a havi pár tízezer forintostól a negyedmilliós tételig jelenthet plusz költséget egy egyetemet kezdő fiatal. Ahhoz azonban, hogy ne érjenek minket meglepetések, érdemes végiggondolni a nyilvánvaló és a rejtett költségeket, és ez alapján betervezni a tanévet a családi költségvetésbe.

Források: ITT, ITT, és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / monkeybusinessimages

Pichler Zsófi