–

Volt egy álmuk

Azt hiszem, szerencsés vagyok, mert elég jó géneket örököltem a számok és a logikus gondolkodás tekintetében, mégsem ebbe a kifejezetten reálos, természettudományos irányba indultam el a gimi után. Pedig nagyon szerettem a kémiát, sokáig gondolkoztam rajta, hogy vegyészmérnök leszek és majd valami elképesztő felfedezést teszek, de ez az álmom szép lassan szertefoszlott, talán a tudományos életben a mai napig fennálló nemi különbségeknek és a társadalmi skatulyáknak tulajdoníthatóan. Milyen szerencse, hogy egy ilyen „apróság” nem tántorít el minden fiatal lányt a pályától, így Emmanuelle Charpentier és Jennifer A. Doudna álma beteljesülhetett, felfedezésükkel valóra váltva szinte az egész emberiség álmát: szerdán, október 7-én, megosztott kémiai Nobel-díjjal tüntette ki őket a Svéd Királyi Tudományos Akadémia a genomszerkesztés módszerének kidolgozásáért.

A nők és férfiak közötti egyenlőtlenség bár folyamatosan csökkenni látszik, mind tudjuk jól, hogy az élet sok területén még mindig az erősebbik nem az uralkodó – a tudomány világára ez halmozottan igaz.

Durván alulreprezentálva

A Catalyst tanulmánya szerint a nők még csak a harmadát sem teszik ki (29,3 százalék) a tudományos kutatás-fejlesztés szektorában dolgozóknak. Javuló a tendencia, de az STEM, vagyis a természettudományos, technológiai, mérnöki vagy matematikai végzettséget igénylő szakmák többségében nőként egyáltalán nem könnyű érvényesülni, az előrelépési lehetőségek egyáltalán nem kecsegtetők. Mindennek tetejébe a sokszor hangoztatott sztereotípiák miatt gyakran már kicsi korban azzal a tévedéssel szembesülnek a lányok, hogy ez nem nekik való munka, ők ehhez nem érthetnek, így nem csoda, ha sokan közülük később számításba sem veszik az STEM kínálta lehetőségeket.

„Úgy nőttem fel, hogy nem egyszer azt mondták nekem: a lányok nem foglalkoznak kémiával, a lányoknak nincs helyük a tudományokban, de szerencsére fütyültem rájuk”

– mesélte Jennifer Doudna, a Berkeley Egyetem professzora, a kémiai Nobel-díjjal az idén kitüntetett kutató.

Hála istennek kezd kialakulni egy támogató közeg, az élén olyan szervezetekkel, amelyek szembemennek ezekkel a képtelen berögződésekkel, és programjaikon keresztül kifejezetten a fiatal lányoknak mutatják be a különböző tudományos területek szépségeit. A jó gyakorlatokért nem is kell messzire mennünk, itthon ilyen munkát végeznek például a Nők a Tudományban Egyesület és a Skool munkatársai.

Ugyanakkor ha példaképkeresésről van szó, nehéz dolguk akad a természettudományok felé kacsingató lányoknak, elég csak megnéznünk a tudományos élet legnagyobb elismeréseként számontartott Nobel-díjak alakulását. 2019-ig a 904 díjazott közül mindössze 51 a nő. Vagyis akárhogy számolunk, az eddig kitüntetett Nobel-díjasoknak csupán 5,6 százaléka került ki a fehérnép tagjai közül, és a legtöbben nem is tudományos munkájukkal emelkedtek ki, hanem Nobel-békedíjat kaptak. 

Kémiai Nobel-díjjal eddig 186 tudóst tüntettek ki, közülük mindössze hét nőt

Ez a mezőny alig négy százaléka. Marie Curie-t talán senkinek sem kell bemutatnom, ő egyedüliként két tudományágban is remekelt, ugyanis a kémiai mellett férjével megosztott fizikai Nobelt is kapott. Lánya, Irene Joliot-Curie szintén a férjével közösen nyerte el a tekintélyes díjat, majd őt követte kiemelkedő munkájával Dorothy Hodgkin, Ada Jonat és Frances Arnold, idén pedig, a Nobel-díjak történetében először, igazi #wmnpowerként a megosztott kémiai Nobel-díj két tudósnőt illetett meg.

Az 51 éves Emmanuelle Charpentier francia mikrobiológus együttműködve az 56 éves Jennifer Doudna amerikai biokémikussal a génszerkesztés világában alkotott maradandót, forradalmi változást hozva az élettudományokba.

Az általuk kifejlesztett módszernek köszönhetően, a CRISPR/Cas9, azaz a „genetikai olló” segítségével eddig soha nem tapasztalt pontosággal lehet szerkeszteni a dezoxiribonukleinsav (DNS) kívánt szakaszait. 

A CRISPR [kriszpör] tulajdonképpen a baktériumok genomjában (az örökítő információkat tartalmazó részében) előforduló pici, periodikus DNS-szakaszok elnevezésére utal, amelyeket úgynevezett helykitöltő szekvenciák váltanak. A CRISPR/Cas így általánosságban egyféle immunrendszer, a prokarióták (sejtmag nélküli egysejtűek) védekezési mechanizmusa. A rendszerben található Cas fehérjéknek megvan az a képességük, hogy a már említett helykitöltők alapján azonosítani tudják a betolakodó idegen részecskéket, és jó Ollókezű Edward módjára, kivágják őket. Innen a genetikai olló elnevezés. Az eukariótákban (valódi sejtmagvasok) is működik hasonló struktúra, de ott már RNS-interferenciaként hallhatunk róla. A lényeg lényege tehát az, hogy a DNS bármely génjét ki lehet iktatni a CRISPR/Cas9 segítségével, a sérült helyeket pedig a megfelelő részletekkel vagy teljesen új génszekvenciákkal lehet pótolni.

Véletlen, egybeesés

Charpentier és Doudna 2011-ben kezdett el együtt dolgozni, miután Charpentier egy véletlen révén felfedezett egy addig nem ismert molekulát, a tracrRNS-t, amely része a CRISPR/Casnak. Ahogy mondani szokták, a többi már történelem. A közös munka során újraalkották, leegyszerűsítették, majd átprogramozták a baktériumok genetikai ollóját, megteremtve így a lehetőséget az élet kódjának átírására. 

Elképesztő, nem? Ezzel a felfedezéssel megoldódni látszik az emberiség sok-sok gondja.

Az állatok, növények és mikroorganizmusok DNS-ét már a lehető legnagyobb pontosággal képesek megváltoztatni a kutatók, többek között haszonnövényeket sikerült ellenállóbbá tenniük a penésszel és más kórokozókkal szemben.

Ez a forradalmi újítás számos kellemetlenségtől óvhat meg minket a jövőben, ugyanis már emberi sejtekkel is kísérleteznek. Úgy tűnik, idővel gyógyíthatók lesznek az örökletes betegségek, és a rákos megbetegedéseknek egy teljesen újfajta, sokkal gyorsabb és pontosabb terápiája lehet ez.

Legyen trend!

A szakma elismeréséért mindketten roppant hálásak, és nagyon meglepődtek, hogy ilyen hamar megkapták a Nobel-díjat, mivel sokszor csak tizenöt-húsz évvel a felfedezés után díjazzák az arra érdemes tudósokat. Nemcsak eredményeik történelmi jelentőségűek, hanem az is, hogy ketten, nőként nyerték el a legrangosabb kitüntetést, habár úgy gondolják, hogy a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy ebben a korszakalkotó együttműködésben két nő vett részt. Doudna egy korábbi interjújában azt mondta, hogy a jó ötletek bárhonnan jöhetnek, nemtől függetlenül. 

Csatlakoznék Charpentier mondandójához, amely a díj kihirdetése utáni sajtótájékoztatón hangzott el, mert nagyon bízom benne, hogy ez a trend maradandó, hiszen a lányoknak, nőknek igenis van helyük a tudományokban! Még ha nem is olyan könnyű a dolguk, na, nem a tudományos munka miatt…

„A tudomány egyre modernebb, több és több női vezető mozog ezen a pályán. Remélem, marad az irány, és egyre többen választják majd a természettudományokat, mondjuk, jóval nehézkesebb nőként érvényesülni, mint férfiként.”

Kívánom minden leendő tudós lánynak, hogy ez is elinduljon a pozitív változás útján!

Deli Csenge

Források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Maja Hitij, Kimberly White