–

Az otthonod karakterét számos tényező alakíthatja

Egy adott életszakasz, az anyagi helyzeted, a családi állapotod, az ízlésed, a világról alkotott szemléleted, az életmódod, a lakberendezési trendek hatása, de még a munkád jellege is nagymértékben meghatározza, hogy milyen az a hely, amire otthonként tekintesz. Persze, korlátozottabbak a lehetőségek, amennyiben nem saját tulajdonról, hanem egy albérletről van szó, még egy igen jó fej főbérlő esetén is.

A fentiek mellett a lelki állapot is jelentős otthonformáló tényező, akár szárnyalsz, akár mélyponton vagy, akár huzamosabb ideig kiegyensúlyozott belső világban éldegélsz. Lelked lenyomata ott lesz minden helyiségben, a bútorokon, a kiegészítőkön, a dísztárgyakon, a fiókokban, de még a hűtőszekrény polcain is.

Lakberendezőként a munkám során gyakran megtapasztaltam, hogy az emberek leginkább akkor változtatnak az otthonukon, amikor új élethelyzetbe kerülnek, például válás, új ingatlan vásárlása, közös otthon kialakítása során, vagy akkor, ha valami nincs rendben a magánéletükben, és párkapcsolati hullámvölgybe vagy munkahely okozta válságba kerülnek. Az otthon szerepe ilyenkor előtérbe kerül. Ez az a hely, ami ideális esetben a legnagyobb biztonságot adja számunkra, hisz ide húzódunk vissza a dolgos, rohanó – sok esetben stresszes – mindennapok elől, itt tudjuk elengedni magunkat, itt kezdjük a napot és itt fejezzük be azt, itt lehetünk együtt azokkal, akiket szeretünk, és ebbe saját magunkat is beleértem.

Nálam egyértelműen a szerelmes időszakok és a szakítások voltak a legfőbb mozgatórugói az otthonom időről időre bekövetkező látványos változásainak.

Az első együttéléshez nagyon kellemes emlékek fűznek

Az akkori párom abszolút partner volt abban, hogy együtt vásároljunk bútorokat, és abban az időben mindkét fél részéről kis költségvetésből közös fészket építsünk egy panelban. Már nem is tudom, melyikünknek pattant ki a fejéből, hogy az akkoriban divatos napsárga falat egy nyári hétvégén foltos narancssárgára fessük. Még a fülünkről is csepegett a festék, a végeredmény, és az egész nappali összképe mai szemmel nézve valami rettenet, de akkor jó móka volt, és nagyon boldogok voltunk benne.

Sok esetben azonban a közös otthon kialakítása az eltérő igények és ízlésvilág miatt inkább ütközőpont, és számos konfliktus forrása.

Vajon lehet-e harmonikus és boldog egy olyan kapcsolat, ahol a közös élettér, az együtt töltött idő helyszíne veszekedések, túlzott kompromisszumok árán jön létre, vagy még csak létrejönni sem tud?

Hullámvölgyben

Jóval később egy kapcsolat hullámvölgyében vergődve lelki terápiaként átfestem a falakat egy nyugalmat árasztó „jázmin” fantázianevű árnyalatra. Sőt, vettem új bútorokat, kiegészítőket és függönyöket is. Autó híján kézben cipeltem mindent haza az öt perc sétára lévő lakberendezési áruházból. Az otthonszépítés folyamata lélekápoló volt számomra, amivel a hamarosan bekövetkező szakítást is könnyebb volt feldolgozni.

Aztán kapcsolatok jöttek-mentek, és egyre több festékréteg került a falra, egészen addig, míg a felület egyszer csak darabokban ledobta magáról a színeket. Csak álltam a nappaliban a fal előtt, a lábamnál pedig ott hevert a múltam egy-egy része összetörve, megsemmisülve… Aztán fogtam egy spaklit, és betonig kapartam a fent maradt rétegeket.

És mint annyiszor, ismét új időszak kezdődött. Először, mint egy nagy tiszta lap, hófehérre festettem a falat, majd később egy újabb életszakaszban, egy új közös otthon megteremtésének reményében inspirációs feliratokat festettem rá. A lakás hamarosan minden szegletében tükrözte, hogy itt most már ketten élünk, és ekkor került a legtöbb újrahasznosításon alapuló barkácsolós ötlet is megvalósításra.

A megújulásokat szimbolizáló falak helyett találtam egy új felületet magamnak, méghozzá a padlót. Első alkalommal szerelemből, később frissítő festés céljából festettem át a panellakás mozaikparkettáját, amit az évek alatt megsárgult lakkréteggel egyébként sosem szerettem igazán. A megzuhanós időszakokra valaki dugicsokit, csipszet, fagyit tart otthon, nálam egy doboz fehér festék és egy jóféle rozé volt mindig beraktározva.

Az otthonom folyamatosan szépült, kezdtem önmagamra és a stílusomra találni, és a nehezebb, vagy megújulást igénylő időszakban a festések mellett a rendszeres szanálás és lomtalanítás is helyet kapott. Egyre szigorúbban, egyre több helyet szabadítottam fel a szekrények polcain, és valahol a lelkem mélyén is. Amikor már minden felesleges dologtól megváltam, végignéztem a letisztult, rendezett tereken, és azt éreztem, hogy ez a lakás már annyi szép pillanatot és annyi fájdalmas könnyet látott, nem bír el már többet, és én sem. Ideje továbbállni és új otthont keresni…

Magam mögött hagytam szinte az összes bútoromat, és új életet kezdtem egy másik lakásban. Egy matraccal, sok növénnyel és óriási megkönnyebbüléssel a lelkemben. Számos elképzelés volt a fejemben, de mivel minden spórolt pénzemet az új ingatlan megvásárlásába öltem, így a gyűjtögetés és a türelmes otthonszépítés időszaka következett.

A folyamat nagy részén már túl vagyok, de még mindig akad a lakás különböző helyiségeiben ilyen-olyan tennivaló, úgyhogy most felhörpintem az utolsó korty tejeskávémat, és ismét ecsetet ragadok…

JUDITU

A képek a szerző tulajdonában vannak