–

Nem fogok egész lakáshirdetéseket idemásolni, de egy-egy gyanús elemet igyekszem kiemelni belőlük. A képekkel természetesen órákig lehetne foglalkozni, de a vizuális kultúra hiánya, illetve túlkapásai máskorra maradnak, és nem mellékesen, erre csodálatos blogok és Tumblr-oldalak is születtek már.

Azért nem mennék el amellett szó nélkül, amikor a leírás szerint „kihagyhatatlan ajánlat, áron alul, teljesen felújítandó, ámde ritka jó adottságú lakás” mellett olyan fotókat mutatnak, amelyben a nagymama gyógyszerei, ágya előtt a mamusza, a járókeret és az utolsó könyv az éjjeliszekrényen is befigyel. Személy szerint én ilyen embertől még álmaim lakását sem venném meg, ugyanis, aki arra nem veszi a fáradságot, hogy egy elhunyt családtagot tiszteletben tartson, az tuti átveri a vevőt is, ahol csak lehet, és szalad a várva várt pénzzel boldogan, bele az új életébe. Olyan is lesz…

Apropó, új élet: alapvetően ez volna a lényege minden új lakásvásárlásnak, és ha ezt a lehetőségekhez képest valóban jól akarjuk élni, akkor néhány kiszűrhető dologra érdemes időben odafigyelni. Mondom…

1.„Zöldövezeti, csendes utcában eladó” – és: a „környék fellendülőben van, megannyi fejlesztéssel”

mondatrészek máris előrevetítenek két dolgot, miszerint a vevő egészen biztos lehet abban, hogy a szomszéd Béla minden szombaton hajnalban füvet nyír, vagy motoros fűrésszel fát vág, vasárnap pedig a „szembejocó” egész nap flexelni fog. Amennyiben hét közben kívánnánk kipihenni a hétvége stresszét, akkor pedig arra készüljünk fel, hogy a fejlesztés alatt álló városrész nem takar mást, mint egész napos őrült építezésket, sitthordást, útfelújítást, betonkeverőket és olyan szintű kopácsolást, hogy még a zöldövezet növényei is sírva kérnének menekültjogot a belváros kőtengerében.

Ne feledjük, hogy a fellendülés nem mindig pozitív előjelű!

Következzen:

2. „A páratlan kilátással rendelkező, tökéletes alaprajzú, jó fekvésű, csendes, nagyon kellemes, otthonos hangulatú ingatlan”

Első blikkre tényleg fantasztikus képeket csatoltak a hirdetéshez, csakhogy nehéz nem észrevenni, hogy a teljesen kiürített lakás három méterenként tíz-tizenöt dugaljjal van feldobva. Na, ilyenkor fogjunk gyanút, hogy itt mindig is irodaként funkcionált, ha pedig az volt, akkor majnem biztos, hogy a lakás napi szinten élhetetlen.

Ekkor – jobban megnézve a képeket –, kezdjünk el figyelni az ablakokra! Valamelyikben tuti, hogy fel fog tűnni egy arra sétáló ember lába, vagy egy parkoló autó kereke, és csak a legjobb esetben nem egy sugárút, vagy körút van a parkoló autók mögött, hanem egy szűk, sötét zsákutca. De a kiváló, alakítható alaprajz is csak arra való célzás, hogy bármilyen jól mutatnak a nagy terek, biztosan nincs rendes fürdőszoba, és az égeszet kábé tíz milláért ki tudod alakítani egy pofás, kicsit dohos félszuterén lakássá.

Szóval jobb ezt is balra húzni!

3. „Öt-tíz perces gyalogos távolságában kiváló közlekedési csomópontokat találhat, melyek megkönnyítik a hétköznapjait és biztos lehet benne, hogy a legkönnyebb módon csatlakozhat be a város pulzusába, legyen szó hétköznapokról, az éjszakai szórakozásról vagy hétvégi kikapcsolódásról. Autója tárolása miatt sem kell aggódnia, az épület mélygarázsában rendelkezésre állnak helyek.”

Eleve, ki fogalmaz így? De komolyan? „Csatlakozhat be a város pulzusába”? Mi van?

De izgin hangzik persze, csak inkább gyorsam lefordítom:

Rohadt messze van minden, ha sokat sétálsz, akkor egészen biztos, hogy valami durva közlekedési csomópontot érsz el, ahonnan dugóban egy-másfél óra alatt már bent is vagy a városban, a környéken bolt sincs, de jó logisztikával és házhoz rendeléssel túlélheted. A hétvégi kikapcsolódást nem tudom hova tenni, de gyanús, hogy a város végén épült lakóparkról van szó, így könnyen ki lehet sétálni a semmibe (ami néha persze nagyon jó). A garázsra nagy valószínűséggel nem lesz még szükség, mert száz éven belül nem várható, hogy fizetős parkolóövezetté válik a környék, viszont arra is mérget vehetsz, hogy a  helyekért külön kell fizetni. Sokat!

4. „Kiváló választás lehet befektetésnek, legénylakásnak, esetleg idősebb párnak, úrnak vagy hölgynek, illetve fiatal párnak is remek…”

A célközönség ilyen fajta meghatározása, hosszan kifejtve azért elég vicces, lássuk be, főleg, ha az konkrétan az egész lakosságot lefedi. Akkor meg minek is van a hirdetésben?

Elárulom: mert a lakás olyan rossz, hogy képtelenség eladni, minél hamarabb meg akar szabadulni tőle, de mindenkit nem tud név szerint megszólítani a kedves ingatlanos.

Emelett amúgy már csak egy dolog van kiemelve, mégpedig az, hogy „a parketta egy csiszolást elbír”, ami lássuk be, tényleg mindenkinek jó hír, és felkelti az érdeklődését.

Aztán jönnek a valóban tökéletes ingatlanok, aranyárban:

5. „180 nm-es, magazinokban is többször szereplő csodálatos, három teraszos, kertkapcsolatos villalakás eladó, amelyben minden hálószobához egy külön fürdő is kialakításra került.”

Engedtessék meg egy rövid kitérő a „kialakításra került” formula használatáról, amelyet olvasva, sajnos nekem még a világ legjobb hirdetésétől is elmegy a kedvem, és látom magam előtt, ahogy

a hirdetőt Grétsy Lászlóval karöltve csőrrel pofán rúgnám.

Elnézést, de ez a kifejezés nem létezik, hiába van vele tele az ingatlanbiznisz.

Visszatérve a lakásra. Aki megteheti, hogy megvegye ezt az egészen biztos nagyon-nagyon drága ingatlant, az nézze meg a házról a képeket is! Amennyiben lerobbant vagy vadszőlővel van telefuttatva, és ettől romantikus érzései támadnak, még jobban beleszeretve az ingatlanba, akkor félretéve a szívdobogását, kezdjen el gondolkodni.

Villalakás! Ez azt jelent, hogy nagyon kevés tulajdonos között oszlanak meg a költségek, és a romantikus kinézet előbb vagy utóbb (de inkább előbb, ha eladják a lakást) olyan heves beruházásokba fog átváltani, hogy a vételi árat ötéves kifutásban nyugodtan vehetik a duplájának, plusz éveken keresztül a kert helyett állványokat és cigiző munkásokat fognak látni az ablakból, miközben visszasírják, amikor sorban álltak a valaha volt, egyetlen fürdőszobájuk előtt.

A  sort bármeddig lehet folytatni persze…

…de aki már legalább egy lakást vett az életében, az az alapokat tudja, miszerint a „közepes állapotú” nagyjából a teljesen felújítandót fedi, és a „teljesen felújított” pedig azért lehet rettenetes melléfogás, mert egész biztos, hogy nem a vevő ízlése szerint néz ki.

Életemben – eddig – negyvenhárom költözésen vagyok túl, és egészen furcsa módon azok a lakások voltak a kedvenceim, ahol mellébeszélés nélkül megmondták, hogy teljesen fel kell újítani, valamint azt is, hogy milyen rejtett hibái vannak még.

Ha erre mondasz igent, az olyan, mint egy igazán tiszta lappal induló kapcsolat, amit együtt alakítotok, építetek fel. Csak lennének jó szakemberek hozzá…

De ez már egy másik történet! Most pedig meséljetek ti is!

 Marossy Kriszta

 

 Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images