Fazekas Tamás életének egészen kicsi kora óta elválaszthatatlan része a mozgás. Azonban annyi sérülés érte, hogy egy évvel ezelőtt arra a kényszerű döntésre jutott, hogy meg kell válnia a bal lábától, amit novemberben lábszárközéptől amputáltak. A felépülés hónapjai után most másoknak is meg szeretné mutatni, milyen kihívásokkal jár a végtaghiányos élet, és azt is: a lehetetlen nem létezik.

Hátfájás, kiemrültség, hobbihiány és az állandó stressz, hogy ha nem tartunk mindent kézben, megáll a világ – vagy legalábbis az otthonunk nem üzemel tovább.

Egy olyan korszakban, ahol a mesterséges intelligencia révén minden eddiginél személyesebb élményeink lesznek a halottaink másolataival, hogyan gondolkodunk majd elengedésről, gyászról, időről? Mennyire fogjuk érzékelni a hiányt, ha már nemcsak az élőkkel kommunikálunk online, testetlenül, hanem az elhunyt szeretteink digitális változataival is?

Egy gyászfolyamat sokkal több dolgot rendez át az életünkben, mint elsőre gondolnánk: az elsődleges veszteség mellett megjelennek a másodlagos gyász jelei is, hiszen a törés átrendezi az életünket. A kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e együttérezni magunkkal ebben a folyamatban, és megtaláljuk-e a helyünket az új, átrendeződött mindennapokban.

Mitől függ, ki hogyan viseli el a bizonytalan helyzeteket? Miért akarjuk tudni inkább gyorsan a hírt, akkor is, ha rossz? Milyen módszerekkel lehet csökkenteni a bizonytalanság okozta szorongást? A bizonytalanságnak tényleg van pozitív oldala? Ezeket a mindannyiunk számára ismerős kérdéseket járta körül Filákovity Radojka a Lelki társad hírlevélben.

Főként fiatal áldozatai vannak a nitazénnek, amely sokszor hamisított Xanaxként vagy Váliumként kerül a feketepiacra, így a használók gyakran nem is tudják, milyen veszélynek teszik ki magukat.

A Halál Kávéház segít lebontani a halálról szóló tabukat, hogy nyíltan és hitelesen beszélhessünk az élet végességéről – mert a halál tudatosítása mélyebb értelmet adhat az életünknek. A Halál Kávéház Budapest egyik alapítójával, Szimon Petra pszichológussal beszélgettünk.

Abby Wu az elmúlt húsz évben százszor plasztikáztatta magát, és egyetlen beavatkozást sem bánt meg. A pekingi influenszer az egyik főszereplője a BBC legújabb dokumentumfilmjének, amely a Kínában tomboló plasztikaőrületről, felvett hitelekről és elfuserált műtétekről szól.