Egy közösségi médiában olvasott történet lehet igaz. Lehet megható. Lehet sokak számára ismerős is. De ettől még nem válik általános érvényűvé. És főleg nem válik önmagában diagnózissá.

Volt idő, amikor egy jó beszélgetés, egy jegeskávé, egy felszabadult nevetés annyira ki tudta tölteni a pillanatot, hogy megszűnt körülötted a világ. Aztán jöttek a gyerekek, az idősödő szüleidről való gondoskodás, a munka – és a fejedben futó belső film megváltozott. Ha nap mint nap a logisztikában fuldoklasz, van-e visszaút a jelenbe?

„Szeretnék köszönetet mondani minden anyának, aki egy nagy hasi műtéten ment keresztül azért, hogy életet adjon” – fordult a Sugár Mozi közönségéhez péntek este Robin Lim. A világhírű bábát a Magyar Dúlakör Egyesület hívta meg Budapestre Debra Pascali-Bonaro dúlával együtt, akiket az eseményen a résztvevők többek között az orgazmikus szülésről kérdezték.

30 évesen 3 gyereket nevel a férjével, 300 ezer ember előtt mondja ki a Tiktokon azt is, ami fáj, ami nem sikerül. Tabuk nem nagyon vannak, a gyermekágyi depressziótól a párkapcsolati elakadásokig és az anyai kiégésig mindenről mesél Petrik Csenge, akinek mégis a boldogsága miatt kell leginkább magyarázkodnia... D. Tóth Kriszta beszélgetett az influenszerrel.

A dán gyereknevelési módszer szerint nem a tökéletes programok, hanem a szülői szemléletváltás hozhatja el a családi békét. Igen, még a nyári szünetben is.

Vajon miért fáj olyan sok kislány hasa reggelente? Miért szédülnek, émelyegnek, panaszkodnak fejfájásra, miközben a környezetük gyakran csak legyint: érzékenyek, túlreagálják, majd kinövik? Egy személyes történet és szakértői vélemények arról, hogyan tanulják meg a lányok már egészen korán elnyomni a szükségleteiket – és hogyan beszél helyettük a testük.

„Most akkor Európába vagy Ázsiába megyünk?” – a kérdés Georgia (régi nevén Grúzia) esetében nemcsak földrajzi, hanem kulturális és politikai értelemben is felmerül. Kóbor kutyák, végtelen vendégszeretet, sajttól roskadozó asztalok, különleges nyelvek és identitások – Szászi Fanni személyes útinaplója egy országból, amelyet lehetetlen kategóriákba sorolni.

Ott állsz a terminál előtt, és felvillan a kérdés: mennyi borravalót adsz? 0%, 10%, 15%? Mögötted sor, melletted a pultos, és egy pillanatra úgy érzed, mintha mindenki a döntésedet figyelné. Időközben állandó tétel lett a blokkokon a szervizdíj, amit akkor is ki kell fizetned, amikor te viszed az asztalhoz a fröccsödet.