Több mint százezer magyar ingázik napi vagy heti ritmusban: miközben külföldön vállal munkát, a család itthon próbál boldogulni. A jobb élet reményében generációk nőnek fel úgy, hogy apa vagy anya csak éjszakára, hétvégére vagy ünnepnapokra érkezik haza. Hogyan lehet minél kevesebb sérüléssel átvészelni egy ilyen élethelyzetet?

Nagy slamasztikába került a Tea néven futó applikáció, ami több ezer nőnek nyújtott segítséget abban, hogy biztonságosabban ismerkedhessenek. Egy, az ellendrukkerek által szervezett hekkertámadás miatt rengeteg privát adat szivárgott ki. Miért van szükség a Teához hasonló applikációkra? És mik ezeknek a hátulütői?

A gyerekvállalás mint normatív krízis, még a kiegyensúlyozott, stabil kapcsolatokat is megviseli és újrarendezi. A helyzet még komplikáltabb, ha a baba mozaikcsaládba érkezik – azaz olyan családba, amelybe a pár egyik vagy mindkét tagja az előző kapcsolatból is hozott gyereket. Hát még, ha a szülők egyike először vállal gyereket, a másikuk viszont „öreg motorosnak” számít! Z. Kocsis Blanka írása.

Aranka három éve él hajléktalanként. Előtte gazdasági vonalon dolgozott a médiában és a Parlamentben is, de volt jól menő vállalkozása is, a munkáin keresztül pedig bejárta a fél világot. Most elmeséli, milyen tényezők sodorták bele jelenlegi helyzetébe, mik a kilátásai, és mik azok a dolgok, amik nap mint nap erőt adnak neki.

Indiában van egy falu, ahol a nevek helyett dallamokat énekelnek egymásnak. Fedezd fel Kongthong különleges hagyományát, a jingrwai iawbei-t, a matrilineális kultúrát, a turizmus hatásait és azt, hogyan próbálják megőrizni évezredes örökségüket a modernizáció és a klímaváltozás szorításában.

„Ha egy színházi produkcióhoz meg kellett csinálni hatvan ruhadarabot, az már soknak számított. Itt egy nap alatt szabok ki ennyit” – Preisinger Ildikó varrónőként kezdte, ma jelmezkészítőként világsztárokat öltöztet hollywoodi filmekben. A szeme sem rebben, ha hajnali háromkor kell lecserélnie több száz szereplő jelmezét, vagy ezer statiszta öltözékéről kell gondoskodnia, s akár a színészen is átszabja a ruhát.

A parton fekve nézni a vizet, nem csinálni semmit, nem gondolni semmire – sokáig csak vágy volt, elérhetetlen kincs. Most viszont valóság: pár perc csend egy nyugágyban, miközben a gyerekek az apjukkal a vízben játszanak. Az anya pedig végre megteheti, hogy csak csendben szemlélődjön.

Ez egy másik Bronxi mese!