–

Tisztán fel tudok idézni minden ágyat, amiben többször aludtam. Látom, mi vette körbe, milyen érzés volt benne feküdni…

Képzeletbeliek bölcsője

Az átlagnál talán picit több otthonom is volt már. Újszülöttként Kassára vittek először haza. Totyogósként Közép-Szlovákia egy kis falujába kerültem… Ott bevettem a kertet, képzeletbeli barátokat neveltem. Szárnyalt a fantáziám. Ide jött haza az öcsém először. Itt tanultam meg írni és olvasni. Fájt, amikor el kellett menni.

De aztán hamar otthonossá vált a kisvárosi lét, a lakás… Ami aztán a kamaszéveim színterévé vált. Szűk tér, mégis a világot jelentette. Első és utolsó alkalmak, kísérletezések, érzések… Központi hely. Ez lett az az otthon, ami sokáig elsőre villant fel, ha kimondtam a „ „haza” varázsszót.

Ágyvilág

Aztán egyetemre mentem. Egy kollégiumi szoba falai közé zsúfoltam az életem.

Tulajdonképpen az ágy lett az életterem. Itt tanultam, ettem, aludtam… Amennyire lehetett, kicsinosítottam. Fotókat ragasztottam a falra, égősort tettem a polc szélére, mintás pokrócot terítettem a fekvőhelyemre. Itt jöttem rá, hogy egy ágynyi helyből is lehet otthont csinálni.

Közben a kisvárosi lakás egy falusi kis házra cserélődött. Míg én az egyetemen tengettem a napjaimat, addig a családom zsákokba rakta a cuccaimat. Egyik héten még a lakásból mentem vissza tanulni, a következőn pedig már egy új otthonba érkeztem. Sosem búcsúztam el a régi helytől. Kicsit meg is állt az idő. A mai napig nehéz elfogadnom, hogy a kedves bácsi, aki alattunk lakott, már nem él. 

Két év múlva már a párommal laktunk együtt, szintén egy egyetemi szobában. Hatalmas szintlépésnek éltük meg, hogy csupán négy másik emberrel kellett osztoznunk a hűtőn és a fürdőszobán. Lett egy saját kis helyünk. Igaz, egy nagyon rosszul szigetelt, hatodik emeleti szobában, ahol nyáron alig lehetett levegőt kapni, és furcsa alakoknak adták ki a mellettünk üresen maradt szobákat… De lett egy kuckónk, ahová elkezdtük együtt gyűjteni az emlékeket és az ingóságokat.

Még az első háziállatunk is ennek a szobának a falai közé költözött. A skolasztikus filozófusról elnevezett Duns Scotus (röviden csak Dunszi), a hörcsög… A mai napig képtelen vagyok kukoricapelyhet enni, mert az volt a kedvence.

Három óra alatt összepakolt élet

Hirtelen és kegyetlenül vették el tőlünk ezt az otthont.