Családfakészítés az iskolában: kapudrog a múlt iránti érdeklődéshez vagy megalázó gyakorlat?
A legtöbb iskolában – főleg történelem- és angolórán – a gyerekek kötelező feladatként kapják meg a családfájuk lerajzolását és bemutatását. Távolról sem mindegy azonban, milyen szakmai szempontok mentén folyik a feladat kiosztása és értékelése, illetve mi az elvárt adatok sora. Egyáltalán: kötelezővé lehet tenni a családfa elkészítését? Könnyen lehet, hogy ezzel a tanár akaratlanul is fájdalmas sebeket tép fel, netán titkokra derül fény. Fiala Borcsa írása.
–
Nemrégiben egy elkeseredett olvasói levelet kaptam: az írója kikelt azon népszerű iskolai gyakorlat ellen, hogy a gyerekektől azt kérik: alkossák meg a családfájukat. „Alsóban még csak ismerkedési céllal rajzoltattak ilyesmit a gyerekekkel, de iskolaváltás után felsőben már igen részletesen ki kellett dolgozniuk a feladatot történelemórára, szerepelnie kellett benne a családtagok neveinek születési dátummal, foglalkozással és lehetőség szerint a fotójuk is” – írta Gabi.
Érthető az aggodalma, hiszen sok olyan érzékeny tényező lehet a háttérben, ami miatt valaki nem szeretné másokkal megosztani a családi hátterét. Örökbefogadás, halál, különféle variációjú patchwork-felállások, válás, donoros szülő… annyi minden lehet ezekben a személyes történetekben, amik talán nem tartoznak bárkire. Úgyhogy megkérdeztem a témáról a Facebook-oldalam követőit… és hogy mennyire megosztó a téma, azt már az jelezte, hogy közel négyszáz komment érkezett a posztomra tanároktól, szülőktől, illetve hivatásos és hobbi családfakutatóktól egyaránt. Ezek alapján igyekszem bemutatni a kérdést több szemszögből.
(Te mit gondolsz róla? Írd meg nekünk kommentben!)
Családbokor
Delinke patchwork-családja igencsak szerteágazó. „A nagyfiam a középpontja, aki összeköt mindent. Ő mondja: amit neki rajzolni kell, az nem családfa, hanem egy bozót. Most kilencedikes, már sokadszor küzdünk meg a feladattal.”
„A mi családunk olyan bonyolultságú, hogy nyelvórán azt mondta a tanár, a rajz ellenére elvesztette a fonalat” – meséli Judit. Ezért ők már legtöbbször egy leegyszerűsített verziót készítenek.
Dalida családja sem egyszerű, derül ki. „Annak idején, amikor házi feladatnak kaptuk a családfa megrajzolását, közöltem, hogy nem csinálom meg... egyest akartak adni. Ekkor elkezdtem mondani a tanárnak a családfámat, aki hamar felmentett a feladat alól.”
Az erdélyi Lizu legszívesebben csak keresztneveket használna a családfájához. „Itt Erdélyben kiterjedtebb változatot kérnek. Azt sem tudod, milyen felületet használj, ha sok a testvér szülőnél, nagyszülőnél. Ehhez ráadásul jár egy nemzetiségi kör is, amiben szeleteket rajzolva kell ábrázolni a gyerek identitását.”
Mónika úgy érzi, nagy bajban lesznek, amikor majd ilyen feladatot kap a gyerek az iskolában.
„Az én családomban apai ágról csak szegénységet, éhezést, alkoholizmust és családi drámákat találna, anyai ágon meg senkit, aki élne, és mesélni tudna.”
Külalakra lehet rossz a családfa?
Szakmailag nem tartom indokoltnak az olyan elmarasztalásokat, ahol a gyerek, bár teljesítette a feladatot, annak külalakjára kapott rosszabb jegyet. Ez történt Henriették esetében is, ahol a rajzolni nem szerető nebulót végül egy hármassal honorálták – de csak miután újracsináltatták vele a feladatot. „Először csak leírta a neveket egy ágrajzzal. Visszakapta azzal, hogy nem jó. Segített neki a nővére, rajzoltak egy igazi fát, belemacskakaparta a neveket, megkapta, hogy ez is ócska. Nagyon bosszantott, hiszen mégis mi a hármas azon, hogy a gyerek megcsinálta a feladatot, és tudja a családtagjai nevét és kapcsolati hálóját?!”
Júlia állítja: ami velük történt, az aljas és gonosz volt.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Getty Images/ Deagreez, Pexels/ Milo textures
Glow
Glow