Dr. Belső Nóra: Ideális esetben nem az ünnep alakít minket, hanem mi alakítjuk az ünnepet

–

Takács Dalma/WMN: Feltehetőleg kijelenthetjük, hogy nincs olyan család a bolygón, ahol soha, egyetlen konfliktus sem történt az advent vagy a karácsony időszakában. Azt tudjuk, hogy az ünnepek fel tudják hozni a feszültségeket, de vajon miben más a karácsony, mint például a húsvét vagy egy születésnap?

Dr. Belső Nóra: Ezen a kérdésen én is évről évre elgondolkodom, és általában arra jutok, hogy több komponensű a dolog. Egyrészt az évnek egy olyan szakaszában vagyunk, amikor ugyan le kéne csendesedni, de közben az egyéb tevékenységeink, mint amilyen a munkavégzés vagy az iskola, fokozott tempót kívánnak tőlünk. Nehéz egyensúlyt találni a kettő között, és akkor erre rátevődik még az időnyomás is, hogy ebben az eleve sürgetett állapotban megvásároljuk a megfelelő ajándékokat, feldíszítsük a lakást, és a többi.

De pszichiáterként meg kell említenem egy másik, biológiai aspektust is. Szintén hozzájárulhat a rossz közérzethez ugyanis az időjárás-változás, valamint a napfényes órák számának csökkenése – nem véletlenül alakult ki az a szokás, hogy apró fényekkel díszítjük a lakást.

Nem kell ahhoz depresszióval küzdeni, hogy ezek a külső változások kedvezőtlenül hassanak a szervezetünkre.

Aztán sokakban szorongást okoz még a kötelező rokonlátogatás is, azok a bizonyos programok, amelyekhez rengeteg tervezés és elvárás tapad. Ezekben a helyzetekben nagyon könnyen kialakulnak konfliktusok, sértődések, pláne, ha eleve lappang feszültség a család adott tagjai között.

És persze mindez magával von egy csomó kisebb, egyéb típusú stresszort is, amiket még tovább súlyosbít a karácsonyt körbelengő marketing. A Black Friday-jel elindul a nyomás, hogy még többet, még jobbat, még olcsóbban vásároljunk, pedig ennek az egész ünnepnek egyáltalán nem erről kellene szólnia.

T. D./WMN: Viszont a felsorolt stresszorok közül sajnos nincs mindegyikre ráhatásunk…

Dr. B. N.: Ez így van. Pszichológiai szempontból nézve a tehetetlenség az egyik legutálatosabb érzés. És míg azt esetleg eldönthetjük, hogy ezúttal nem hagyjuk az utolsó pillanatra az ajándékvásárlást, arra már nincs ráhatásunk, hogy mikor munkába megyünk, még sötét van, mikor hazafelé jövünk, már sötét van, ahogy a rokonokat sem tudjuk lecserélni.

A tehetetlenségnek pedig sajnos alapvető következménye a szorongás, az agresszió, a feszültség, amelyek aztán különböző módokon vezetődnek le ilyenkor.

És ennek megszüntetéséhez nem feltétlenül elég a tudat, hogy hivatalosan most kéne elcsendesedni.

T. D./WMN: Sok kutatás készült már arra vonatkozóan, hogy a magyarok mentális egészsége jócskán elmarad az EU-s átlagtól. Ebből arra következtetnék, hogy nálunk a karácsony még inkább neuralgikus pont. Ön mit tapasztal pszichiáterként?

Dr. B. N.: Konkrét kutatást nem ismerek, ami a magyarok és a karácsonyi stressz relációjában történt volna, de az sajnos valóban igaz, hogy Magyarországon elég magas a szorongás és a depresszió aránya a környező országokhoz képest is, és ez az ünnepekkor kicsúcsosodik.

Mert az egy dolog, hogy meg kell küzdenünk a korábban említett stresszorokkal, de mellette még ott van az anyagi szorongás: sokak pénztárcájában jóval kevesebb van annál, mint ami az álomajándékhoz szükséges lenne.

Az anyagi szorongás pedig kiéleződik egy ilyen helyzetben, főként, ha a médiából is vásárlásösztönző üzenetek ömlenek ránk.

T.D./WMN: Erre mindenképp szeretnék majd még visszatérni, de előtte hadd kérdezzem meg: meddig beszélhetünk természetes karácsonyi stresszről, és honnantól számít ez kóros állapotnak?

Dr. B. N.: Az, hogy az emberek kicsit feszültebbek, idegesebbek, teljesen természetes. Sokakra jellemző az is, hogy ebben az időszakban rosszabbul alszanak, kapkodósabbak, felerősödnek pszichoszomatikus tünetek, de amennyiben ezek átmenetileg állnak csak fenn, ez is normálisnak tekinthető. A probléma ott kezdődik, ha komolyabb alvás- vagy evészavar lép fel, ami már a depresszió tüneteit hordozza magán. A szélsőségesebb állapotokra fontos odafigyelni, és időben cselekedni, ha azt látjuk valakin, vagy érezzük magunkon, hogy elhatalmasodik ez az állapot.

Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy a tévhitekkel ellentétben nem jellemző, hogy karácsonykor tömegével jönnének a pszichiátriai rendelésre a betegek. Ahogy az sem igaz, hogy ilyenkor történne a legtöbb öngyilkosság.

Statisztikailag május–júniusban sokkal többen vetnek véget az életüknek, mint télen.

És hogy pozitív példákat is említsek: egyre több embernél látni, hogy tudatosan készülnek erre az időszakra, hogy próbálják megfelelően beosztani az idejüket, hogy ne kelljen kapkodni, és teret adnak az elcsendesedésnek, befelé figyelésnek.

Igenis lehet ezt jól csinálni, ha nemcsak passzív elszenvedőként, hanem aktív cselekvőként állunk az év végi időszakhoz.

T. D./WMN: Esetleg tud mondani néhány példát erre? Hogy hogyan érdemes – pszichológiai értelemben – nekiállni ennek a készülődésnek?

Dr. B. N.: Mindig az a kulcsszó, hogy az ember válassza külön, mire van ráhatása, és mire nincs, és foglalkozzon az előbbivel. Ez a fajta tudatosság sajnos sokakból hiányzik, pedig nagyon sokat segít, ha tudatosítjuk, hogy igenis mi vagyunk a saját életünk urai, és alakíthatjuk bizonyos dolgok kimenetelét. Az advent és a karácsony esetében ide tartozik az, hogy megfelelően osztom be az időm, kitűzök céldátumokat, amelyeket betartva nyugodtan készülhetek az ünnepre, számontartom azt, pontosan mennyi teendőm van, és ezek mennyi időt igényelnek, a szabadidőmre pedig konkrét tervekkel készülök.

Hogy a legnagyobb hajtás közepette is szánok arra időt, hogy leüljek egy-egy baráttal egy teára, pizzára, hogy a szűk családi kör mellett kapcsolódjak a többi szerettemmel is.

Szerintem fontos, hogy az adventi készülődés egy kiterjedtebb szeretetünnep legyen, amelyben megélhetjük az emberi kapcsolódás örömét, hiszen ez alapvető igényünk, és nagyon sokat hozzátesz a mentális jóllétünkhöz.

T. D./WMN: Én gyakran tapasztalom azt saját magamon, hogy a „karácsonyhangulat” is egyfajta nyomasztó kötelességgé válik, és bánt, ha nem olyan gyorsan jön, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. Mit tehetünk, hanem érkezik meg az érzés?

Dr. B. N.: Azt, hogy szimplán elfogadjuk. Van, hogy nem jön, és azzal sincs semmi gond. Vagy ha mégis szeretnénk kicsit közelebb érezni magunkhoz az ünnepeket, akár tudatosan is készülhetünk erre a kedvenc karácsonyi filmjeinkkel, a dekorálással, vagy akár nagy sétákkal a díszített városban. És ez talán furcsán hangzik majd most, pláne hogy én eléggé túlfogyasztás-ellenes vagyok, de mégiscsak,

ha az ember végigsétál egy feldíszített plázában vagy a Váci utcán, megmártózik a fényekben és az ajándékötletekben, valamint az ezekhez kapcsolódó közösségi élményben, az is hozzá tud adni a hangulathoz.

Emellett nekem például vannak olyan barátaim, akikkel ebben az időszakban biztos, hogy leülök és beszélgetünk egy jót, és akár valami kis apróságot is adunk egymásnak, jelezvén, hogy ebben az évben is szeretlek és gondolok rád. Ezek tudatosan megléphető dolgok, amelyekre van ráhatásunk, és amelyek segítik a mélyülést.

Ideális esetben nem az ünnep alakít minket, hanem mi alakítjuk az ünnepet.

T. D./WMN: Örülök, hogy szóba hozta a plázákat, hiszen a vásárlásösztönzést sokszor pont ellenpólusként szokták feltüntetni, amikor a mentális egészségről van szó. De ha jól értem, itt a mérték az irányadó – na de hogy találhatjuk azt meg?

Dr. B. N.: Szerintem hazudik, aki azt mondja, hogy gyűlöl bemenni egy gyönyörűen feldíszített plázába – legalábbis amikor épp nincs zsúfolásig tele. Nekem legalábbis kisgyerekkorom óta a karácsony meghatározó része a rengeteg feldíszített kirakat a Rákóczi úton, a körúton, a Váci utcán, és a hangolódás fontos része volt az, hogy nézegettük őket a szüleimmel. 

Ez nem azt jelenti, hogy mindenhol el kell költeni milliókat, sőt, számomra ez nem is a kereskedelmi oldal kihangosításáról szól. Szimplán arról a tényről, hogy ilyen apró élményekkel közelebb hozhatjuk magunkhoz a várakozás örömét.

T. D./WMN: Egy utolsó kérdésem lenne már csak – visszatérve a mentális egészség témájához. Hogy támogathatjuk a kihívásosabb időszakokban a mentálisan terheltebb vagy magányos szeretteinket? Hogy lehet jól segíteni karácsony idején?

Dr. B. N.: Ez egy meglehetősen ambivalens téma, hisz gyakran látunk példát arra, hogy karácsonykor mindenki nagy rokonlátogatásba kezd, az év többi részében viszont rá sem nyitja az ajtót a magányosabb vagy mentálisan gyengébb családtagokra. Így az első dolog szerintem az lenne, hogy

ezt a figyelmet ne csak az ünnepekre korlátozzuk, hanem máskor is forduljunk figyelemmel például az egyedül élő idősebb rokonokra.

Ugyanakkor az is természetes, hogy ilyenkor fokozottan megjelenik a segítési, odafordulási szándék – ami a többi napon kevésbé volt előtérben az egyéb teendők miatt. 

Na és ha pedig már megyünk és látogatunk, akkor törekedjünk arra, hogy minőségi időt töltsünk egymással, és ne tudjuk le a rokonokat fél óra alatt. Töltsünk együtt több időt, vigyük el a jól bevált, kedvenc ételt, esetleg mozduljunk ki együtt, vagy szervezzünk olyan közös programot, mint egy koncert, egy színház, egy kirándulás, egy másik város meglátogatása, amire az év többi részében nem lett volna idő. A kulcsszó mindig az emberi kapcsolatok erősítése lesz – akár az ünnepek, akár a mentális egészség oldaláról közelítünk.

Takács Dalma