„Mit csinálok, ha rám jön a szenilitás Egerben?” – Básti Juli, Szabó T. Anna, dr. Belső Nóra, Janklovics Péter és DTK egy pillanatra megállították az időt
Te hogy viseled az idő múlását? Álltál-e már a tükör előtt meztelenül, sírva? És nevetve? Melyik emlékednek örülsz, ha elveszik, és melyekhez ragaszkodsz foggal-körömmel? Az áprilisi Hello, WMN!-esten főszerkesztőnk, D. Tóth Kriszta Básti Juli Kossuth-díjas színésszel, dr. Belső Nóra pszichiáterrel, Szabó T. Anna költővel és Janklovics Péter humoristával beszélgetett öregedésről, megbánt döntésekről, édes nosztalgiáról és fájdalmas emlékekről. Mindig őszintén, néha meghatóan, elsősorban Janklovics és DTK csipkelődésének köszönhetően pedig sokszor teli szájjal nevetve. Az lehet, hogy az idő múlása az egyik legegyetemesebb élmény, de ez a társaság egy pillanatig sem volt közhelyes. Riesz Eszter beszámolója.
–
Az a bizonyos B-oldal
Arra, hogy mennyire nem hangzottak el közhelyek, és mennyire nem volt kiszámítható az este, jöjjön máris egy jó példa. Egyedül maradt ugyanis Janklovics Péter humorista azzal a megállapításával, mely szerint 40 után már a B-oldal pörög. Szabó T. Anna költő ezt a kijelentést cáfolta, mondván ő már beszerzett három pár nordic walking-botot, de úgy tűnik, még nincs szüksége rájuk. Megemlítette Lackfi Jánossal közösen indított Verslavinájukat is, amely a negyvenéves kort ünnepli, valamint emlékeztetett bennünket olyan ismert személyekre, akik hetven-nyolcvan, de akár kilencvenévesen is képesek voltak maradandót alkotni.
Básti Juli elmesélte, hogy tizenhat éves korában banyának látta az ötvenes nőket, a harmincadik születésnapján pedig fekete zászló kitűzésével jelezte: „ez valami rettenetes kezdete”. Akkor még nem tudhatta, hogy a harmincas évei csodás szakaszt jelentenek majd, mert addigra maga mögött tudhatta azt az időszakot, amikor szakadatlanul, ám viszonzatlanul szerelmes volt. Negyvenéves korára, a harminccal ellentétben, egy pillanatra sem torpant meg, negyvenkét évesen szülte harmadik gyermekét. Számára az ötvenedik születésnap jelentette azt a határt, amikor azt érezte, már több van mögötte, mint előtte.
DTK bevallotta, ő jobban szereti a mostani, negyvenhárom éves önmagát, mint azt a nőt, aki a harmincas évei közepén volt, és hiszi, hogy vannak bizonyos életkori határok, amikor az ember újrafogalmaz dolgokat.
Dr. Belső Nóra pszichiáter egyetért azzal, hogy a negyvenéves életkor érzékeny és sérülékeny szakasz az életünkben, de az csakis tőlünk függ, hogy mikor húzunk életkori határokat. A párkapcsolatok szempontjából például fontos szempont, hogy negyven-ötvenéves kor fölött is bőven vannak tartalékok és lehetőségek. Az a bizonyos B-oldal ráadásul azért lehet jobb és tartalmasabb, mert addigra szelektáljuk a felesleges dolgokat, és bölcsebben élhetünk.
Velünk ebben megállt az idő
Básti Juli és Szabó T. Anna igazán szerencsések. Hosszú évtizedek óta élnek boldog, kiegyensúlyozott házasságban. DTK arra kérte vendégeit, árulják el, mi a titok, mi kell ahhoz, hogy az időt megszelídítsük, és a kapcsolat ellensége helyett a szövetségesünkké tegyük.
Szabó T. Anna bevallotta, ő azért lett költő, mert nagyon félt az idő múlásától. Tizenkét-tizenhárom éves korában arról írt, hogy milyen öregedni, meghalni. Anna és férje, a regényíró Dragomán György tizenöt éves koruk óta vannak együtt.
„Velünk ebben megállt az idő. Őszülünk, és rossz, amikor az ember ránéz a másikra, és attól fél, hogy elveszíti… egyébként áll az idő. Szerencsénkre mi azt is látjuk a másikban, aki volt, és nem csak azt, aki most” – fogalmazott Szabó T. Anna.
Básti Juli elmesélte, hogy még főiskolás korában járt Puskás Tamással, aztán az élet elsodorta őket egymástól. Sok évvel később találkoztak újra. A színésznő bevallotta, hogy férjével mindketten óvják, féltik kapcsolatukat, ezért élnek hosszú évek óta harmonikus házasságban.
„Felnőttünk ahhoz, hogy újra találkozzunk”– mondta, és hozzátette: „Ez a találkozás nagy szerencse, viszont azóta dolgozunk rajta. Ez mindennapi munka.”
„Komoly meló tudatosítani magunkban azt, hogy van a másik. Két ember együttléte során fel kell tudni ismerni a másik szükségleteit, és azt adni neki, ami számára jó, nem pedig azt, amiről én azt gondolom, hogy jó.” Ezek már dr. Belső Nóra gondolatai voltak arra a kérdésre válaszul, hogy mit is jelent pontosan a Básti Juli által említett mindennapi munka, amely igazán tartóssá tehet egy párkapcsolatot.
Mit csinálok, ha rám jön a szenilitás Egerben?
A beszélgetés során kiderült, hogy Janklovics Péter, aki saját bevallása szerint idétlen hülye fiatal volt, amire most egy egész műsort épített Supra Hits Gyülekezete címmel, szóval Péter biztos, ami biztos, egy hónapnyi szabadságot vett ki, hogy felkészüljön a kisfia érkezésére. Azóta eltelt egy év, amely a humorista számára mindössze egyetlen csettintésnek tűnt. Úgy érzi, azóta felgyorsult az idő, a bulizással azonban leállt, azt mondja, nincs szüksége a „nyomjad, fater!” típusú dumákra.
Belső Nóra elmagyarázta, azért érezzük úgy, hogy felgyorsul az idő, amikor gyermekünk születik, mert minél több rutin van az életünkben, annál gyorsabbnak tűnik az idő múlása.
Básti Juli találóan megállapította, hogy jó megoldás lehet erre az, ha minél több olyan dolgot csinálunk idősebb korunkban, amit azelőtt sosem tettünk. A pszichiáter szakértő ezzel maximálisan egyetértett, és elmesélte saját nagypapája történetét, aki nyugdíjas korában rendszeresen vonatra szállt és csillagtúraszerűen számos vidéki városba ellátogatott. „Csak úgy”, hogy felfedezze és megismerje az új helyeket
„Jó, de mit csinálok, ha ott jön rám a szenilitás, mondjuk, Egerben? Hogy jutok haza?”– tette fel a közönséget megnevettető kérdést Básti Juli. Aztán komolyabbra fordította a szót: „Színészként az ember, ahogy öregszik, egyre inkább izgul. Mert már nem ronthatok. És ez óriási felelősség.”
Básti Juli őszintén mesélt arról is, hogyan vesztette el a hitét abban, hogy színésznőként képes gyerekeket is nevelni, és hogyan tudott ezen, idővel, változtatni, hogy miért nem láthatta őt soha az édesapja a színpadon, és miért tartja gőgösnek és ridegnek a régebbi korok nagy színészeinek szokását, miszerint megszólítani sem lehetett őket egy pályakezdőnek..
Janklovics Péter szerint minél nagyobb a rálátásunk a gyerekkori, fiatalkori emlékeinkre, azok annál viccesebbek. „A standup ráadásul olyan műfaj, amiben az ember terápiás jelleggel a saját nyomorult életét mondja el, hogy aztán a közönség könnyezve röhögje ki, hogy te hülye vagy. Én azt kívánom, hogy minél kevesebb dolgot felejtsek el. A jókat azért ne, mert jók, a rosszakból pedig tanul, épül az ember” – mondta búcsúzóul – kivételesen egészen komolyan – a humorista.
„Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.” Ezen a Szabó Magda idézeten töprengtem az est végén. Ha örökségül nem is, de két órára, kölcsönbe, koncentrált formában bőven kaptunk négy ember emlékeiből. Lesz mit hazavinni, lesz mire emlékezni. Hello, WMN! április, az emlékem vagy.
A legközelebbi Hello, WMN! este a sikerről és a kudarcról szól. Fördős Zé, Jakupcsek Gabriella, Jásdi István, és rendhagyó módon D. Tóth Kriszta lesz a vendég. A következő este házigazdája pedig D. Tóth András.
Riesz Eszter
Képek: Csiszér Goti/WMN - Goti Photography
A Hello, WMN! rendezvénysorozat névadó támogatója a Volkswagen Magyarország, a színpad dizájn-felelőse a TorTer e-Design. Köszönjük nekik a támogatást!