„Több nőt (és vécét, és szünetet…) a közlekedésbe!” – a kötött munkarendben dolgozók nehézségei, amikbe ritkán gondolunk bele

–

Műszakban dolgozni nőként igenis problémás

Bevallom, kifejezetten kedvelem és keresem a furcsa világnapokat, mert számos olyan kulturális értékre vagy társadalmi problémára irányítják rá a figyelmemet, amiről korábban még sosem hallottam. Az egyik ilyen a nemzetközi vécénap, amely elsőre viccesnek tűnhet ugyan, valójában nagyon is fontos „ünnep”, mely azért jött létre, hogy megszüntesse a tabukat és a társadalmi párbeszéd részévé tegye a közlekedésben dolgozó munkavállalók mosdóhasználati jogának kérdését.

Hazánkban nem olyan vészes a helyzet, mint a világ más részein – nálunk hozzáférhetők szolgálati vagy szociális helyiségek, mosdók a szerelvényeken. Az azonban egyáltalán nem ritka, hogy egy-egy kötött pályás járművön dolgozó munkavállaló nem jut megfelelő állapotú mellékhelyiséghez, vagy az esetleges késések miatt nincs lehetősége mosdóhasználatra a fordulók közötti szünetekben.

Hercegh Mária, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Nőtagozatának vezetője és a Vasutasok Szakszervezete Nő Bizottságának vezetője azt mondja, a mosdók megléte, illetve hiánya nemcsak a nőknek jelent gondot, de kétségkívül még mindig ők azok, akik több nehézséggel néznek szembe.

„A kötött munkarend és a szigorúan szabályozott műszakok okozhatnak problémákat, amelyek egy részére sok esetben csak a munkavégzéstől való távolmaradás jelenthet valós megoldást. Egy mozdonyvezető például értelemszerűen nem veheti fel a munkát akkor, ha hasmenése van: ilyenkor az üzembiztos szolgáltatás érdekében leváltják – mondja Hercegh Mária. – Hasonló a helyzet akkor is, ha egy motorvonat-vezető nő jelzi a vezérlőnek, hogy egészségi problémája – akár menstruációs görcse, erős menopauzás tünete – van, hiszen ilyenkor az érintett nő az adott napra felmentést kap a munkavégzés alól.”

A nőtagozat vezetője szerint ennél jóval nehezebb helyzetben van ugyanakkor az utazószemélyzet, hiszen nekik a mozgó járművön, munkavégzés közben vagy városközi közlekedésben a fordulópontokon van lehetőségük igénybe venni a mellékhelyiséget. Mondanunk sem kell: nem feltétlenül akkor, amikor szükség lenne rá, hanem akkor, amikor a lehetőség adott. Ez pedig könnyen járhat azzal, hogy a munkatárs egész nap feszeng, és esetleg egyik pillanatról a másikra kellemetlen helyzetbe kerül.

„Ugyanakkor a nők hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a menzesz problémákkal jár, nekik ezt dobta az élet és történjék bármi, az ilyen helyzeteket meg kell oldani – mutat rá Hercegh Mária.

– Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utazószemélyzet tagjai fel vannak készülve mindenre: nem ritka, hogy egy kisebb drogériára elegendő higiéniai és fertőtlenítő terméket visznek magukkal munka közben.

Tény, hogy egyes helyeken a közlekedésben, csak »pottyantós« vagy mobil vécé áll rendelkezésre, de az is tény, hogy a nőknek ezekben a munkakörökben nemritkán ennél jóval aggasztóbb problémákkal is szembe kell nézniük.”

A szakember szerint az érvényben lévő „Több nőt a közlekedésbe!” uniós elv helyett inkább nőket kiszolgálni képes munkahelyekre, valamint nőbarát körülményekre lenne szükség ahhoz, hogy a kolléganők az irodaházakon kívül is méltó keretek között dolgozhassanak. Meglátása szerint nem ártana, ha mammutméretű vállalatok gyorsabban reagálnának a felmerülő munkavállalói igényekre.

Mint mondja, a szakszervezethez, illetve a nőtagozathoz érkező leggyakoribb panaszok között még mindig az alacsony fizetés és a munkarend rugalmatlansága áll az első helyen, ugyanakkor ezek nem genderspecifikus ügyek. Sok visszajelzést kapnak a munkaruhák, egyenruhák elégtelen minősége, valamint a testi épséget veszélyeztető körülmények miatt is. És noha sok munkáltató a veszélyesebbnek számító szakaszokon több biztonsági testkamerát is a dolgozók rendelkezésére bocsát, a munkavállalók így is tartanak attól, hogy az átalakuló közlekedési díjszabás kedvezőtlen hatással lesz a személyes biztonságukra.

„Az ország egyes részein nem ritka, hogy fiatalokból álló csoportok szórakozásból vonatoznak, a szerelvényen nem megfelelően viselkednek, esetleg provokálják az utazóközönséget. Eddig ezekben az esetekben viszonylag egyszerű volt az eljárás: fel lehetett szólítani a jegy nélkül vagy érvénytelen menetjeggyel utazókat a szerelvény elhagyására – mutat rá Hercegh Mária. – Ez a retorziós lehetőség azonban a 14 éves kor alatt ingyenessé váló tömegközlekedésben már nem működik. Így megszűnik az eddigi egyetlen valós visszatartó erő, a munkatársak félelme pedig egyáltalán nem tűnik megalapozatlannak.”

A kereskedelem női szakma, mégsem egészség- és nőbarát terület

Néhány évvel ezelőtt egy ismert élelmiszer-áruházlánc egyes lengyel boltjaiban a menstruáló nőket sárga fejpánt viselésére kötelezték. A lépés célja az volt, hogy azok a nők, akik épp a menzeszük valamely szakaszában járnak, külön jelzés, kérés és magyarázkodás nélkül, tetszőleges gyakorisággal használhassák a mellékhelyiséget. Mivel a jól látható sárga fejpánt viselőiről a műszakvezető tudta, hogy egészségi okokból látogatják a mosdót szorgosan, nem kerültek hátrányba a többiekhez képest. Leszámítva persze azt az egyszerű tényt, hogy a fejpántnak hála a bolt összes dolgozója – és idővel már maguk a vásárlók is – tudták róluk, hol járnak a ciklusukban. 

Karsai Zoltán, a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének (KASZ) elnöke szerint vitathatatlan, hogy a szándék alapvetően jó volt, a megvalósítás azonban jócskán hagyott maga után kívánnivalót. Mint mondja, az empátia hiánya és a tény, hogy a munkaerőpiaci specifikumok miatt a női munkavállalók gyakran csak férfi vezetőhöz fordulhatnak a problémáikkal, növeli a menstruációs vagy menopauzás tünetek miatt akadályoztatott munkavégzés láthatóságát.

Karsai Zoltán úgy véli, a kötött munkarendben dolgozók szüneteit érintő rugalmasság általában nagyobb a női műszak- és áruházvezetők részéről, ők ugyanis sokkal empatikusabban állnak a kolléganők problémáihoz.

„A legtöbb hozzánk érkező jelzés a kereskedelmi munkával járó nagymértékű fizikai megterheléssel, a munkahelyi szexizmussal, illetve a férfi vezetők általi határátlépésekkel kapcsolatos. De még mindig nem ritka az sem, hogy a munkaközi szünetek hiányára, vagy a folyadékfogyasztás akadályozottságára ékezik panasz.”

Karsai Zoltá meglátása szerint ez nem csupán a nőket érintő probléma, az erősen optimalizált dolgozói létszámmal működő feszes műszakok miatt ugyanis gyakran a férfiak sem mehetnek extra mosdószünetre, ha rájuk jön a szükség.

„Szakszervezetként tudunk róla, hogy a kereskedelmi dolgozók, azon belül is a kasszások körében magas a veseproblémákkal, vizelettartási nehézségekkel élő dolgozók aránya.”

Karsai Zoltán szerint érdekes anomália, hogy a dohányzás, illetve dohányzás miatti szünetek messze nem okoznak akkora problémát a napi munkamenetben, mint a menstruációs panaszok, vagy a menopauza következtében gyakoribb mosdóhasználati igény. A cigiszüneteket ugyanis valahogy mindig megoldják a boltok.

„Ugyanakkor az is igaz, hogy ha bármilyen okból az egyik munkavállaló teljesítménye csökken – például mert beteg, sérülése van, esetleg haláleset történt a családban –, akkor a kiesett munkáját rövid távon még csak-csak kompenzálják a többiek, hosszú távon azonban általában nem tudnak toleránsak lenni az illető személyes nehézségeivel szemben.”

Kiss-Rigó Alíz, a szakszervezet alelnöke azt mondja, az is rendkívül gyakori, hogy kisgyerekes anyák fordulnak hozzájuk segítségért.

„Logikus, hogy ha egy nő a kereskedelemből ment szülési szabadságra, akkor ide is szeretne visszatérni. Ez azonban még akkor sem feltétlenül könnyű, ha ennek a kérdéses nőnek támogató párja, családja van. Hát még ha egyedülálló édesanya! – mondja. – A kötött munkarendben megmaradni nagyon nehéz és mindenképpen kell hozzá támogató munkakörnyezet. És még ha ez adott is… Sokszor épp a munkatársak azok, akik ellehetetlenítik a kisgyerekes anyák reintegrációját.” 

Az alelnök szerint a kollégák ellenszenvét gyakran az váltja ki, hogy a kisgyerekes munkatársak az övéknél rugalmasabb kereteket, kedvezőbb munkaidővel járó beosztást kapnak, a kisgyerekes szülők pedig a gyerek betegségei miatt gyakrabban vannak távol. Mint mondja, a hétvégi műszakok hiánya, a gyerekek után járó plusz szabadnapok és a különféle kedvezmények tovább élezik az ellentétet. Márpedig ha egy dolgozót kiközösít a kollektíva, akkor nagyon nehéz megmaradni az adott munkahelyen.

„Akár egészségi probléma, akár kisgyerekes lét áll a háttérben, gyorsan kialakul a »mindig mi szívunk miattad attitűd«”

– veszi át a szót Karsai Zoltán, a KASZ elnöke. – Pedig valójában csak arról van szó, hogy a kolléga munkarendje a gyereket ellátó intézmény munkarendjéhez igazodik, vagyis tetszik, nem tetszik, az édesanyának oda kell érnie az oviba zárásra. Így aztán nem ritka, hogy az érintett munkatárs a perifériára kerül és egyre inkább kiszorítják a rendszerből. Ha a gyerek betölti a hármat, először »csak« kedvezőtlenebb beosztást kap, aztán lehetetlen időpontokban kell felvennie a műszakot, esetleg hirtelenjében a műszak kezdete vagy vége nem tud többé alkalmazkodni a kolléga lakhelyéről induló tömegközlekedéshez, így órákat kell várnia egy-egy köztes megállóban… A munkavállaló előbb-utóbb vagy megérti a burkolt üzenetet, vagy így is, úgy is ellehetetlenül.”

A szakszervezet munkatársai ugyanakkor azt is kiemelik, hogy a kereskedelemben is megfigyelhetők olyan jó gyakorlatok, amelyek előremutató változásokat hoznak a munkavállalók életébe. A szándék tehát adott, ugyanakkor a vezetőségi döntések sokat veszíthetnek erejükből, mire a megvalósítás helyszínére érnek.

„Tudunk olyan kereskedelmi láncról, amely a női dolgozók számára a munkaidő alatt ingyen biztosít intim higiéniai termékeket. Ismertek olyan cégek, amelyek támogatják a reintegrációt és az átlagosnál is rugalmasabb munkaidőt biztosítanak – mondják a szakemberek. – Más helyeken pedig még ma is előfordul, hogy előnytelen szerződéseket dugnak a munkavállalók orra alá, és azt mondják nekik, hogy azt alá »kell« írniuk, ha maradni akarnak, vagy nem engedik a szülőt szabadon rendelkezni a gyerekek után járó szabadnapokról, holott erre 2024. január 1-jétől minden érintettnek joga van. Ilyen esetekben jöhet jól a szakszervezetek segítsége és a tagok számára ingyen elérhető jogászok szaktudása.” 

Minden csak szándék kérdése

Ezt vallja Hevesi Nóra, az egyik legismertebb kereskedelmi áruházlánc kommunikációs és kampányvezetője is. Ő maga egyike a cégen belül annak a vezetői körnek, amely elérte, hogy a hálózat nemcsak a vásárlók és a munkavállalók körében legyen népszerű, hanem – és ezt személyes tapasztalataimmal is alátámaszthatom – a szakszervezetek elismerését is kivívja. Bár az elsődleges cél értelemszerűen nem a népszerűség, hanem az élhető munkahelyek megteremtése volt.

„Büszkék vagyunk arra, hogy nálunk az érzékenyítés, a társadalmi felelősségvállalás, az, hogy valóban odafigyelünk a munkatársainkra, valamint a dolgozói reintegrációt elősegítő programok valós segítséget nyújtanak az adott célcsoportba tartozó munkavállalóknak – mondja Hevesi Nóra.

– Nálunk az áruházak, logisztikai központok és a központi iroda női mosdóiban a munkatársak ingyen férhetnek hozzá tisztasági és egészségügyi betétekhez, tamponokhoz, és nem kell könyörögni a műszakvezetőnek szünetért, ha valakinek ki kell mennie. Ehhez nem kell más, csak emberség és humánus vezetői szemlélet.”

A szakember azt is hangsúlyozza, hogy bár az egyes áruházak gyakorlataiban lehetnek minimális eltérések, a globális áruházi kultúra folyamatos fejlesztése náluk kívánatos cél. Ezzel jár, hogy vezetőiknek rendszeresen részt kell venniük képzéseken, és a kollégákat is edukálják arra, hogy tudják és értsék: a gördülékeny munkavégzéshez elengedhetetlen a jó kommunikáció. Vagyis a műszak- és áruházvezetőknek füle van a hallásra, a dolgozók pedig mernek és tudnak kérni, és jelzik szükségleteiket, ha kell. Az pedig nem lehet kérdés, hogy a munkavállalónak alapvető joga és lehetősége van a gyakoribb mosdóhasználatra, ha az egészségi állapota ezt indokolja.

A nők, illetve a családok életminőségének és munkakörülményeinek javításában a Hevesi Nóra által képviselt áruházlánc élen jár, hiszen több különböző vállalaton belüli programmal is segítik az anyák és az apák munkavállalását, illetve a munkaidőn kívüli jóllétét. Ez a szemlélet vezetett oda, hogy mára a fertilitási nehézségekkel küzdő kollégák – legyenek férfiak vagy nők – egy hét extra fizetett szabadságot kapnak a reprodukciós eljárásokban való részvétel idejére. Emellett a cég évek óta dolgozik azon, hogy a változókorú nők ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról. Így nemcsak vezetői érzékenyítésre kerül sor, hanem egy szakemberrel megerősített, online edukációs-tanácsadó csoport is a dolgozók rendelkezésére áll. Ez segít abban is, hogy megértsék, milyen finomhangolásokra van szükség ahhoz, hogy a dolgozói elégedettség és a jó közérzet biztosított legyen.

„Meggyőződésünk, hogy ha a vezető megfelelő vezetői készségekkel rendelkezik, képes jól kommunikálni és empatikusnak maradni, emellett egyszerre fókuszál a probléma megoldására és a munkavállalók szükségleteire, bármiről legyen is szó, a kollégák bátran segítséget kérnek. Ezért fordítunk a szabályozások kidolgozásán túl jelentős figyelmet és energiát a vezetőképzésre is – mondja Hevesi Nóra. – Emellett a dolgozók edukációjára és a formális, illetve informális kommunikációs rendszerek kialakítására is odafigyelünk. A legfontosabb információkat a munkatársakkal team meetingen, valamint áruházban kihelyezett plakátokon osztjuk meg, de van hivatalos és félhivatalos közösségimédia-csoportunk is, amelyhez munkavállalóink mintegy 70 százaléka önkéntesen csatlakozott. A különféle dolgozói panaszok jelzésének is kidolgozott útja van, ugyanis anonim módon használható belső jelzőrendszert építettünk ki annak érdekében, hogy ha a jelenlegi közel 9000 kolléga bármelyike úgy érzi, hogy a munkahelyén bármi miatt nincs biztonságban, elnémítják, nem hallgatják meg, legyen lehetősége biztonságos keretek között felsőbb vezetőhöz fordulni a panaszával.” 

Vakok vagyunk mások problémáira

A változás érdekében mi magunk is tehetünk. Hogyan? A kis lépések is előrébb visznek. Rá lehet például mosolyogni a pénztárosra akkor is, ha kedvetlen, és arra gondolni közben, lehet, hogy órák óta mosdóba akar menni, vagy már előre aggódik azon, hogy eléri-e a buszt, odaér-e a gyerekéért idejében. Aztán meg lehet köszönni a benzinkutas segítségét – nem kerül semmibe, és a másik érzi, hogy számít, hogy látható. Elő lehet készíteni a jegyet a vonaton, és lehet kedvesnek lenni akkor is, ha éppen rossz napja van az embernek. Érdemes arra is gondolni, hogy a világot hórukkmunkában talán nem fordíthatjuk ki a sarkaiból, de minden egyes alkalommal, amikor emberszámba veszünk valaki mást, hozzájárulunk ahhoz, hogy egy jobb hely legyen.

Forrás: ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / y-studio

Z. Kocsis Blanka