„Nem bírsz magaddal?”

Ez a kérdésnek álcázott fenyegetés most annyira beakadt, hogy teljesen kiakadtam tőle.
Egy autogéntréning-tanfolyamon hangzott el egyébként, amikor arról beszélgettünk, hogy mik voltak azok a jellemző mondatok, amiket sokszor megkaptunk a felnőttektől gyerekkorunkban.

Nagyon sok mindent tanultam az elmúlt néhány hónapban ezen a tanfolyamon, és szerencsére még nincs vége: sem a tanfolyamnak, sem pedig a tanulási folyamatnak.

Nekem is, mint oly sokunknak, számtalanszor mondták a felnőttek gyerekként az idézett mondatot. Látszólag nincs benne semmi bántó. Persze a fenyegető hangsúly, és az, amit előrevetít, azért elég messzire vezet. Mert többnyire az is benne van, hogy ha nem bírok magammal, akkor majd jól megnézhetem magam, meg azt is, hogy mi történik utána. Annyi biztos, hogy abban nem lesz köszönet. Ezt is mondták persze sokszor.

De hát hogy is bírhatna magával egy gyerek, amikor annyira izgatott lesz valamitől, és még semmi mással nem tudja kifejezni a benne lévő összetett és bonyolult érzéseket, csak azzal, hogy izgága.

Nem tud megülni a fenekén, nem tud csöndben maradni.

A teste még pontosan követi a lelkében dúló érzelmeket, nem képes arra, hogy tudatosan tompítsa.

Ez a mondat azonban először értetlenséget, később pedig rettegést vált ki belőle. Miért ne örülhetne vagy épp bánkódhatna, miért ne élhetné meg azt, ami benne van?

Aztán nyilván, ha elég sokszor hallott ilyen és ehhez hasonló mérgező kifejezéseket a felnőttektől, lassacskán megtanulja korlátozni magát. És ez egy idő után sajnos olyan jól megy majd neki, hogy tökéletesen palástolja azt, ami benne zajlik. Felnőttként pedig már nem is lesz képes arra, hogy a mélyen magába temetett, elfojtott fájdalmak felszínre kerülhessenek…

Te bírsz magaddal felnőttként?

Valószínűleg minél többször vágták a fejedhez ezt a kérdést gyerekkorodban, annál kevésbé bírsz majd magaddal felnőttként. Nem bírod el azokat a súlyokat, amiket ilyenkor akarva-akaratlanul vagy tudván tudva rád helyeztek a környezetedben élő felnőttek.

Nehezen küzdesz meg az akadályokkal, állandóan úgy érzed, hogy hiába is szeretnéd, képtelen vagy kilépni azokból a nehéz helyzetekből, amelyekbe újra és újra belekeveredsz.

Látszólag apróságokkal kezdődik. Folyton elkésel például. Nem bírsz idejében fölkelni, pláne elaludni. Nem tudsz teljesíteni. Elégedetlen vagy magaddal, amit a környezeted is visszajelez. Ettől beindul a lelkiismeret-furdalás. Semmihez nincs elég önbizalmad. Alkalmatlannak érzed magad a legkisebb dologra is.

Nincs reális önértékelésed, ezért mások sem értékelnek téged reálisan.

Aztán jönnek a súlyosabb következmények. Nincs erőd beleállni a vitákba. Nincsenek megküzdési stratégiáid. Nem tudod meghúzni a határaidat. Folyton olyan helyzetekbe sodródsz, amiket a legkisebb porcikád sem kíván, mégis csinálod. A maradék erődet pedig felemészti, hogy még mélyebben elfojtsd az érzelmeidet.

A fekete lyuk

Ha már huzamosabb ideje fennállnak ezek az elbírhatatlan súlyok, újra konstatálod, mennyire nem bírsz magaddal. Egyre mélyebbre kerülsz abba a fekete lyukba, amiből úgy érzed, nincs kiút.

Pótcselekvésekbe menekülsz. Például akkor is eszel, ha nem vagy éhes. Nyilván ez nem marad következmények nélkül. Túlsúlyos leszel. Most már a testedet is utálod. És egyre kevésbé bírsz magaddal. Hisz a mozgás is nehézséget jelent számodra. Nem tudsz elmozdulni, kimozdulni a holtpontról, mert a tested is akadályoz benne.

Nem bírsz magaddal, ugye? Hát hogy is bírhatnál, amikor egy ilyen lomha testet képtelenség megmozdítani, és a lomha testhez társul a mind lomhább lélek, ami aztán végképp nem bír magával, hiszen már akkor megszűnt a szabadsága, amikor gyerekként el kellett fojtanod magadban azt, ami benned volt.

Olyan is van persze, hogy csontsoványra koplalod magad, mert legalább abban az egyben magad dönthetsz, hogy eszel-e, vagy sem.

A felnőttek folyton figyelmeztettek rá, hogy mennyire nehéz veled, milyen elviselhetetlen ez az állandó izgágaság, légy nyugton, maradj veszteg, ne mozdulj, maradj láthatatlan, ne okozz gondot.

Méreg

A belső méreg csak gyűlik-gyűlik benned, mígnem megkérgesíti a lelkedet. Nem tudsz együttérezni magaddal. Ahelyett, hogy elmondanád azoknak, akikre haragszol, hogy mi tombol benned, magadat bántod. Hisz nem bírsz magaddal, ugye? Hát nem. Tényleg nem. 

A világ összes baját magadra veszed, miközben a magadét sem bírod el. Mindenkinek segítesz, csak épp magadon nem tudsz. Fontosnak akarod érezni magadat, ezért a környezeted azt hiszi, hogy rád mindig lehet számítani, te pedig erőn felül be akarod bizonyítani, hogy igen, alkalmas vagy arra, amit beléd látnak.

Közben egészen kicsire töpörödsz belül, és nem, nem tudod kifejezni, mi van ott, mert nem bírsz magaddal. Nincs erőd a harchoz.

Leteremtettek

Olyan elképesztően pontos a magyar nyelv. Igen, ha sokszor LEteremtettek gyerekként, akkor nem csoda, ha nem vagy képes MEGteremteni önmagadat felnőttként, de ha elég elszánt vagy, akkor talán olyan ötvenéves korod körül ráébredsz, mi történik benned, és arra is képes leszel, hogy elérd a saját belső szabadságodat, mert végre azt is tudod, hogy nem várhatod el mástól.

Van egy jelszó:

Érezni. Érezni. Érezni. Érezni.

Amikor eljutsz odáig, ahonnan már nincs tovább, akkor lehet, hogy mégis megengeded magadnak a mélyben dúló érzéseid felszínre kerülését. És az első meglepő, igazán együttérző jelenlét, amikor kizárólag magaddal érzel együtt, nem pedig másokkal, hirtelen ráébreszt, hogy minden érzésnek van létjogosultsága. A haragnak is, amit kivételesen nem magad iránt érzel. A belső akadályok pedig innentől kezdve lassan, de biztosan kezdenek elhárulni. Kiállsz magadért.

Határt szabsz másoknak, és ezzel egyúttal megnyitod a saját szabadságod felé vezető utat.

Kimondod, ami nem jó, ami bánt, de úgy, hogy ne bánts meg ezzel másokat. Megérted magadat végre, és ettől lehet, hogy téged is jobban megértenek majd.

A pusztítás helyett az életet választod, amikor megesik a szíved magadon. Rájössz, hogy saját magadat nyomtad el, mert nem bírtál magaddal. Ha átéled, valóban átéled ezeket a nehéz érzéseket, és nem csak beszélsz róluk, az elhozza a megszabadulást.

Kiharagussza magát a harag.

Kifájja magát a fájdalom.

A gondolat persze mindig elébe tolakodik az átélésnek, de ha tudatosan lecsendesíted az elmédet, amit egész eddigi életedben arra treníroztál, hogy ne bírjon magával, akkor sikerülhet ezektől a megrögzött érzésektől megszabadulnod.

Ez persze nem megy másképp, csak ha elegendő időt és figyelmet szentelsz magadra, és azt is megérted, hogy mások érzelmeiért nem te vagy a felelős.

Így viszont észreveszed végre, hogy mennyire, mennyire szenvedsz. Hogy azokat a súlyokat, amiket rád raktak, és olyan régóta cipelsz, végképp letehesd.

Azzal pedig, hogy magadra vigyázol, egyúttal azokra is vigyázol, akik veled élnek. Talán még nem késő, és nem adod át nekik azokat a súlyokat, amik olyan mélyre húztak téged.

A nagy akarással vigyázni kell azért, de nekem az autogén tréning sokat segít ebben. 

Lassan talán eljutok odáig, hogy bírjak magammal. Elbírjam magamat.

A dolgom az, hogy magammal legyek, és magammal maradjak, ezt sokat kell még gyakorolnom, de az autogén tréning ebben is segítő társam.

Így kerülhetek csak olyan egyensúlyba, ahol már nem kérdés többé, hogy bírok-e magammal.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ önbizalom mérgező mondatok autogén tréning

Both Gabi