–

A traumák leküzdéséről szóló, inspiráló memoárok mindig is vonzották a filmkészítőket, hisz a siker szinte garantált: mi, nézők vágyunk az ilyen történetekre, hogy erőt merítsünk belőlük saját elakadásaink feloldásához. Hogy friss példákat hozzunk: Saoirse Ronan producerként és főszereplőként nemrég vitte vászonra nagy sikerrel Amy Liptrot The Outrun című, függőségről szóló lírai vallomását, Kristen Stewart pedig rendezői debütálásaként mutatta be Lidia Yuknavitch The Chronology of Water című művének adaptációját – amelyben egy fiatal nő keresi az útját íróként és sportolóként. Míg Rona, az Outrun hőse a zord Orkney-szigeteki magányában keresi a saját hangját, Marianne Elliott rendező, Gillian Andersont és Jason Isaacst vezeti végig Anglia dél-nyugati partvidékein Raynor Winn 2018-as könyvének filmváltozatában.

Egy ilyen projekt sikere vagy bukása nagyrészt a szereposztáson múlik, és a film készítői nagyon jól választottak.

Anderson lenyűgözően hozza a dupla gyász (férje diagnózisa és házuk elvesztése) miatt konokul előre menekülő, megtörhetetlennek mutatkozó, de belül érzékeny és sebzett nőt, Isaacs pedig minden manír és sallang nélkül lényegül át a kedves, szelíd, bohém ezermesterré,

aki bár önmaga egyre gyengébb verziója a neurológiai betegség miatt, vezeklés gyanánt kitartóan és zokszó nélkül biceg a hosszú úton felesége után.

A történet lassan csordogál, de mindig van igéző látnivaló Hélène Louvart operatőri munkájának köszönhetően. A dialógusok is erősek, a didaktika és az érzelgősség csapdáját legtöbbször kikerülik, a mellékszereplők is izgalmasak. Minden adott tehát ahhoz, hogy nagy élményt jelentsen számunkra a film, csak ahhoz tudnunk kellene fikcióként nézni. Csakhogy az alkotók, de már a film alapjául szolgáló bestseller (amelynek azóta folytatásai is megjelentek) kiadója is igaz történetként tálalta Raynor Winn és férje, Moth utazását, amelynek során nemcsak megtettek 630 mérföldet (kb. 1010 km) a tengerparti túraútvonalon vadkempingezve, de sikerült megoldást találniuk arra nézve is, hogyan folytatható korábban kilátástalannak tűnő életük. Dacolva az időjárással és a fizikai teljesítőképességük határaival, a múltjuk fájdalmai helyett inkább a jövőjüket választják, az út során pedig nemcsak barátokra találnak, de egymáshoz is közelebb kerültek.

A történet valóban rendkívüli, milliók szívét dobogtatta meg.

A szerző pedig milliókat kaszált

De vajon valóban úgy történt minden, ahogy az Raynor Winn leírta?

Az Observer sokszorosan díjnyertes oknyomozó újságírója nem sokkal a film angliai bemutatása után állt elő leleplező riportjával.

Chloe Hadjimatheou eddigi munkásságának fókuszában elsősorban a közel-keleti események álltak, különösen az izraeli–palesztin konfliktus és Szíria, de ahogy az az alábbi podcastból kiderül, kapott egy fülest valakitől, hogy a bestsellerszerző Raynor Winn-nek már a neve sem valódi, és ezután nyomozni kezdett Walesben: szó szerint bekopogtatott „Winnék” ismerőseihez, szomszédaihoz.