Csak a dugicsokimat ne!
Hol rejtegetjük a kedvenc édességeinket?
Támogatott tartalom
Tudom, tudom, a stresszevés, pláne a stresszédességevés nem szép dolog, de én őszintén vallom, hogy kellenek olyan hedonista pillanatok mindenki életében, amikor annyira bele tud feledkezni egy ízbe, ételélménybe, hogy semmi nem érdekli. Ráadásul a kutatások egyáltalán nem azt mutatják, hogy a mértékletes tejcsoki-fogyasztásnak több a káros hatása, mint a haszna, szóval elő a dugicsokikkal! Arra viszont nagyon vigyázzatok, hogy megfelelő rejtekhelyet találjatok a titkos tejcsoki-tartalékaitoknak, mert könnyen lehet csokikatasztrófa a vége. Tóth Flóra írása.
–
Akkor most beszéljük át a legtutibb rejtekhelyeket (persze néhány kevésbé bevált példán keresztül)
Anyukám annak idején a konyharuhás fiókban rejtegette az édességeket, de ez nem igazán vált be, úgyhogy amikor megkezdtem a felnőtt életemet, és hirtelen lakótársaim lettek, akikkel közös háztartást vittünk, rájöttem, hogy ennél profibbnak kell lennem. Akkor már tudtam anyukám egy barátnőjének a drámai sztoriját is: ő
a sütőben tartotta az édességes kosarat, ahol a családjából garantáltan nem kereste senki, egyszer viszont – óriási hiba – ő maga is elfeledkezett róla, és elkezdte előmelegíteni a sütőt. Mire észbe kapott, már érezte a fura szagot, és menthetetlen volt a helyzet.
Gondoljatok bele, elveszett a készlet, sütőt kellett takarítania, és még egy kis édességevéssel sem tudta megnyugtatni magát. Szerencsére, ha két testvéred van, eléggé kiképeződsz az ilyen dolgokban: én jó darabig az íróasztalfiókomban tartottam a kedvenc tejcsokimat, méghozzá egy 500-as csomag papír alatt. Esélytelen volt, hogy bárki odáig jusson a kutatásban. De sajnos egy költözés alkalmával kiderült, hogy volt más titkos helyem is: az ágyneműtartóban, a pótágynemű alól előkerült pár rég lejárt csoki. Szóval nem könnyű megtalálni az elég titkos, de annyira mégis szem előtti helyet, ahol mi magunk mindig megtaláljuk az elrejtett édességet. Én ezért azt ajánlom, hogy olyan helyet keress, amiben nincs kockázat (a sütő nagyon nem ilyen), napi rendszerességgel nyitod, de az édesség nem látható azonnal. Én jelenleg (remélem, egy családtagom sem olvassa) a fűszeres dobozban tartom a fűszerek alatt azt a bizonyos top kedvencemet.
Ti hova rejtitek a kedvenc édességeteket?
Most akkor nem is gáz éjjel tejcsokit nasizni?
Szerintem az éjszakai édességzabálás tipikusan olyan dolog, ami miatt rendszeresen lelkiismeret-furdalása van annak, aki űzi (egy ismerősöm ismerősétől hallottam).
Itt és most felmentelek benneteket alóla. Nem károsabb, mint amennyire hasznos, a kutatók is megmondták!
Egy kutatás szerint 14 napon át napi 100 gramm tejcsoki nem okozott testsúlyváltozást (nőket kutattak)! És még pozitív hatásai is vannak a reggeli csokifogyasztásnak (az éjszakai sajnos hatással van az alvásra is, és nem feltétlenül pozitívan), szóval ha valamikor falatoztok a dugikészletből, inkább reggel tegyétek. Más kutatások azt találták, hogy a csokoládé növeli a kognitív funkciókat (megfigyelőképesség, észlelés-érzékelés, emlékezet és gondolkodás), csökkenti a koleszterinszintet, és hosszú távon csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának esélyeit. Persze azt minden szakértő és kutatás is hangsúlyozza, hogy fontos a mértékletesség – és természetesen mi, névtelen hősök pont ezért dugjuk el a csokit a családtagjaink, lakótársaink elől! Hogy ők semmiképpen ne essenek túlzásba. De – és ezt most viccen kívül mondom – én elvégeztem egy egyetemet úgy, hogy eleinte anyukám, aztán később én magam minden egyes vizsgára egy bizonyos kedvenc tejcsokit csomagoltam (a végén persze már leginkább babonából). Azt ugyan nem állítom, hogy sosem buktam meg, de azért összességében segített a csoki: javította a kognitív funkcióimat, elvonta a figyelmemet az izgulástól, át tudtam gondolni a dolgokat evés közben. Szóval én most már anyaként is minden dolgozathoz csomagolok a gyerekeimnek.
Kié legyen az utolsó darab?
Persze amellett, hogy a szívem minden szeretete az övék, azért az összes finom falatot mégsem kaphatják meg. Előfordul, hogy valamilyen alkalomból kapunk egy nagyobb csomag tejcsokit, amit mindannyian imádunk… és akkor megkezdődik a „harc”, hogy ki mennyit ehet. Először jön az alkudozás, aztán a felnőttek nem restellik kihasználni fizikai fölényüket (mármint nem erőben, hanem például magasságban), és olyan polcra „biztonságba helyezni” a finomságot, amit a gyerekek nem érnek el (ez a hivatalos dugihely, a fűszeres dobozról senki nem tud!). És az is lehet, hogy ott,
a magaslati levegőn valamiképp párolog ez a bizonyos édesség, mert valahogy a következő alkalommal már kevesebb van belőle, és eljön az a pillanat is, amikor a gyerekeket vadul próbálod meggyőzni, hogy a tejcsoki már a legutóbbi közös evés alkalmával elfogyott, miközben még ott olvad a szádban az utolsó darabja.
De hát a kutatók is megmondták, és már én is korábban, hogy nem szabad túl sokat enni belőle. Ti kinek a mértékletes csokifogyasztását felügyelitek hozzám hasonló gondossággal?
Képek: WMN
