Három hely Európában, ahova ne menjünk nyaralni (csak ha szeretünk borzongani)
Vannak helyek a világban, amelyeket látni kell. És vannak helyek, amelyeket jobb elkerülni, ha nem bírjuk a megelevenedett horrorfilmeket. Miklya Luzsányi Mónika írása.
–
Emberi csontokkal díszített kápolna – sedleci csontkápolna (Kutná Hora)
Prága gyönyörű város, sokan választják nyaralásuk úti céljául. A cseh fővárostól alig egyórai autóútra fekszik Kutná Hora, amelynek neve a magyar történelmet kedvelők számára is ismert lehet, hiszen Selmecbánya mellett ez a város adta középkori királyaink jövedelmének jelentős részét. De manapság Kutna Hora nem az ezüstbányáiról híres, hiszen azok már több évszázada kimerültek. Kutná Hora városközpontja 1995-től a világörökség része. Mégis, a látogatók java része nem a városközpontba látogat el először, hanem Sedlec városrészbe, ahol a világ talán egyik leghátborzongatóbb kápolnájába léphetünk be.
A sedleci osszáriumot ugyanis emberi csontokkal „rendezték” be. A kutatók becslése szerint több mint negyven-ötvenezer elhunyt maradványa és több mint négyszázezer egyéb csont díszíti ezt a horrorisztikus kápolnát.
De kinek jutott eszébe ez a morbid ötlet? És honnan volt hozzá az „alapanyag”?
A legenda szerint 1278-ban a sedleci ciszterci rendi apát a Szentföldön járt, és egy marék földdel tért vissza, amit állítólag a Golgotáról hozott. Ez a marék föld alapozta meg Sedlec hírnevét. Ugyanis az apát a temetőben szórta szét a földet, így az kétszeresen is megszentelt lett. Innentől a legfelkapottabb temető nemcsak a környéken, hanem Közép-Európában is a sedleci lett. Az 1340-es években ráadásul egy nagy pestisjárvány dúlt, majd következtek a huszita háborúk, amelynek egyik legjelentősebb csatája éppen Kutná Hora mellett zajlott. Így a temető idővel megtelt. Az újrahasznosítás jegyében a régi csontokat kiásták, és egy osszáriumban, a kápolna alatti csontkamrában helyezték el, ami egyébként szokás volt a korban, ha valami oknál fogva fel kellett számolni egy temetőt.
Úgy tartják, hogy a temetőben dolgozott egy vak szerzetes, aki a koponyákat gúla alakban rendezte el. Mire végzett a munkával visszanyerte a látását. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudhatjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy a tizenötödik századi beszámolók szerint a koponyákat már akkor gúlákba rakták, és a csontokat igyekeztek esztétikusan elhelyezni.
A kápolnát többször felújították, ám 1870-ben František Rint fafaragó mestert bízták meg azzal, hogy „dekoratív módon” rendezze el a csontokat. A mester pedig kitett magáért. Rint az általa használt csontokat fertőtlenítette, klórmésszel fehérítette, a kápolna sarkaiba pedig felhalmozta a csontok nagy részét, a gótikus boltíveket is koponyafüzérekkel díszítette, a kápolna minden berendezési és dísztárgyát a feszülettől az oltárig emberi csontokból alkotta meg.
Az osszáriumot egy hatalmas csillár díszíti, amelyhez az emberi test minden csontját felhasználta, s hogy a nevük örökre megmaradjon, a megbízója címerét és a saját aláírását is csontokból rakta ki.
Ahol boszorkányok szellemei kísértenek – Moosham-kastély (Salzburg)
A salzburgi Mooshamban található kastély tényleg csak erős idegzetűeknek való. Az évszázadok során volt itt minden, amit egy Zs kategóriás horrorfilm fel szokott sorakoztatni: boszorkányok, fekete mágia, kínvallatás, máglyahalál, vérfarkasok és persze szellemek.
De kezdjük az elején! Mert Moosham sem volt mindig horrorkastély. Már a rómaiak is építkeztek ezen a helyen, és hosszú évszázadokig nem történt itt semmi különös. Moosham fekete történelme akkor kezdődött, amikor 1675-ben Barbara Kollerint letartóztatták lopás és varázslás gyanúja miatt. Persze ezek után kínvallatás következett, amelyben Barbara bevallotta, hogy a fia, Paul Jacob Koller egyezséget kötött a sátánnal, és a szolgálatába állt.
Barbarát és társát, aki a kínvallatások hatására megerősítette, hogy Jacob, azaz Jackl eladta a lelkét a sátánnak, rövid úton kivégezték, és megindult a hajsza Jackl után. Ám a fiatal boszorkánymestert nem tudták elkapni.
1677-ben szárnyra kapott a hír, hogy Jackl meghalt, ám hamarosan egy koldusgyerek arról számolt be, nagyon is él, egy fiatalokból álló koldusbanda vezére, és fekete mágiára tanítja a gyerekeket. A hatóságok azonnal rámozdultak az ügyre, de nem Jacklt fogták el, hanem egy rakás koldust. Ma már nem tudjuk, hogy Jackl miért úszta meg a tisztogatást: tényleg meghalt, vagy a hatóságok egyszerűen féltek a varázserejétől, és futni hagyták. Az viszont bizonyos, hogy Salzburgot ebben az időben megtisztították a koldusoktól, és elsősorban a fiatalokra és a gyerekekre szálltak rá. Több száz koldust fogtak el, és vetettek börtönbe.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A brutális kínvallatások és boszorkányperek a mooshami kastélyban zajlottak. Százharminckilenc embert végeztek ki, és közülük száztizenhárom férfi volt, ami igen ritka a boszorkányperek történetében, hiszen boszorkánysággal leginkább nőket vádoltak meg. A kivégzettek közül kilencvenketten voltak kamasz- vagy gyerekkorúak. A legfiatalabb, Hannerl, még csak tízéves volt. Az ítélet lehetett akasztás, lefejezés, és máglya is, a bűn nagyságától függően. A gyerekek persze bármit bevallottak azok után, hogy tüzes vassal kínozták őket, vagy levágták a kéz- és lábfejüket. Így „derült ki”, hogy Jackl képes volt láthatatlanná válni, bárkit átváltoztatott egérré vagy patkánnyá, tönkretette termést, és persze képes volt befolyásolni az időjárást.
A szárazságot és az éhínséget is magukra vállalták a gyerekek, mert a halál szabadulásnak tűnt a mooshami kínzókamrák után.
A boszorkányperek 1690-ben befejeződtek, ám a várhoz kapcsolódó hátborzongató történetek még a mai napig is szárnyra kapnak. Közel száz évvel a boszorkányperek után a salzburgi erdőkben szarvasokat találtak megcsonkítva. Azonnal híre ment, hogy a Moosham-kastély urai a tettesek, mert valójában vérfarkasok. A helyiek nem sokat teketóriáztak, hanem felmentek a kastélyba és legyilkolták annak minden lakóját.
Ezután sokáig üresen állt a kastély, ami, mondjuk, nem csoda. 1886-ban Johann Nepomuk Wilzcek osztrák felfedező, művészek patrónusa vásárolta meg és a kastély visszakapta régi pompáját. Még ma is Wilczek család tulajdonában van, és ők látogathatóvá tették a kastély egy részét. Azonban a látogatók és a kastély mai tulajdonosa is paranormális események sokaságáról, szellemek jelenlétéről számolnak be: furcsa zajokról, test nélküli emberi hangokról, ködszerű szellemlények megjelenéséről, ajtókról, amelyek maguktól nyitódnak és csukódnak. Hogy mindez igaz-e, nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy Mooshamba akkor érdemes elmenni, ha borzongani akarunk egy kicsit, fejenként tíz euróért.
A világ leghátborzongatóbb erdeje – Hója-erdő (Kolozsvár)
„Szép város Kolozsvár, majd ott lakunk a Szamosnál” – énekelték dédanyáink Kálmán Imre Marica grófnő című operettjének slágerré vált sorait. Kolozsvár valóban gyönyörű város, ám a város fölé boruló erdőségekbe állítólag nem érdemes ellátogatni. Éjszaka biztos nem.
Az erdőt sokszor a világ leghátborzongatóbb erdejének nevezik a médiában, és van is benne valami, ugyanis a fák egy része meggörbülten, sokszor szinte spirálvonalban nő. Botanikusok, geológusok, erdészek sokasága vizsgálta már ezeket a fákat, és nem találtak tudományos magyarázatot arra, miért nőttek ilyen görbén ezek a fák.
Az erdő a nevét állítólag egy juhászról kapta, aki kétszáz birkájával eltűnt az erdőben. Hogy ez mikor volt pontosan, nem tudjuk, ám az bizonyos, hogy a Hója-erdő nevét már az 1500-as években feljegyezték, ám a névről még azt sem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy milyen eredetű.
A Kolozsvár fölött nyújtózó erdő 1968-ban került a figyelem középpontjába, amikor Emil Barnea katonai technikus egy ufót fotózott le az erdő egyik tisztása felett. Az ufósztorik a kommunista Romániában nem voltak népszerűek az államhatalom szemében. Barneát is meghurcolták, ám ő kitartott az állítása mellett, hogy a fényképe nem hamisítvány, és egy ufót ábrázol.
Innentől számtalan, hátborzongató városi legenda született az erdő kapcsán, és valóságos zarándokhelye lett nemcsak az ufókutatóknak, hanem azoknak is, akik paranormális jelenségek iránt érdeklődnek. Sőt, akadnak olyanok, akik úgy gondolják, hogy egyfajta időkapu is megnyílik időnként az erdőben. Az biztos, hogy a környékbeliek sokszor hallanak furcsa, megmagyarázhatatlan zajokat az erdőből, és nem szívesen éjszakáznak ott. No, de ezzel sokan vagyunk így. Mert éjszaka az erdő simán, paranormális jelenségek nélkül is ijesztő.
Kiemelt kép: Getty Images / Maremagnum
