„Előrántott egy gyűrűt, és megkérte a kezemet, pedig leharcolt voltam, ocsortány másnapos, púpos homlokkal, bekancsult szemmel”

–

Az alábbi történetekből sokféle következtetést le lehetne szűrni a romantikát illetően. Például azt, hogy sok olyan gesztust tartunk romantikusnak, amiből nyilvánvaló: a másik nagyon figyel ránk, és fontos számára a jóllétünk. De sok romantikus dolog kapcsolódik ételekhez, híres emberekhez, lánykéréshez vagy olyan helyzetekhez, amik katasztrofálisan indultak, egy romantikus mozzanatnak hála azonban valaki életének legszebb pillanatává sikerült átfordítani.

Rendhagyó, de romantikus

„Egyszer virágcsokor helyett egy csokor kihegyezett babkarót kaptam a paradicsompalántáimnak a férjecskémtől” – meséli Dóra, kiemelve: akárcsak a vámpíroknál, a nők szívéhez is el lehet jutni karókon keresztül. Marianna vallomása arról tanúskodik, hogy a hétköznapi gondok is lehetnek romantikusak: „amikor éjjel kettőkor fel lehet kelteni, hogy az alapítványnál nem találok egy többmilliós tételt, és már hiperventilálok, és fél óra múlva kideríti, hogy egy elkülönített számlán van a pénz.”

Sára történetét pedig nem lehet nem imádni: „Imre hajléktalanként élt, egykor szebb napokat látott gépészmérnök volt, intelligens, érdeklődő, ám a sors elbánt vele. Gyakran láttam őt a Fehérvári úton. Amikor teherbe estem, és az apa köddé vált, Imre (bár nem mondtam erről neki semmit) ügyesen összerakhatta magában a sztorit, mert látott minket a pernahajderrel, aztán látta, hogy a pasas felszívódott, én meg elég bánatos képpel döcögtem pár hónap múlva a hasammal hazafelé. Egyik alkalommal megállított, a szemembe nézett, s azt mondta: »Ha volna még egy életem, neked adnám.« Egy várandós lánynak nem alternatíva egy hajléktalantól egy ilyen mélyről jövő vallomás se, de Imre akkor megértett a sorsomból valamit, és fontosnak érezte, hogy bátorítson. Imre azon a télen tüdőgyulladásban meghalt az utcán, de én hordozom magamban a szavait.

Ez nem szokványosan romantikus, de én akkor, mint valami fuldokló, elhagyva, magamra maradva, terhesen, bele tudtam kapaszkodni egy másik szerencsétlen kedvességébe.”

Becéző szavak

Dorka is valószínűleg egyetért azzal, milyen értékesek lehetnek a szavak: „Szerelmesek voltunk egymásba egy sráccal, de nem jöttünk még össze. Este a konyhában ült, és nagyon-nagyon hangosan olvasott fel Weöres-verseket, amíg nekem a kádban, a forró habfürdőben kalapált a szívem őt hallgatva.” Annának pedig hajnalban a Logodi utcában sétálva szavalta el az egész Hajnali részegséget fejből a párja (részegen, nyilván, hogy máshogy – teszi hozzá).

Kriszti a kisbabája születése után rengeteget sírt, úgy érezte, nem elég jó anya, mindent rosszul csinál, mire a párja esténként (ahogy ő mondja) olyan lelki fröccsöket nyomott, hogy három nap elteltével acélos önbizalommal tudott annak örülni, hogy valójában milyen jó szülő (és hogy milyen remek ember a gyereke apukája).

Szénhidráttal mondom el

A következő néhány kedves történettel maximálisan együtt tudok érezni, az én szívemet is meg lehet ugyanis dobogtatni pár finom falattal:

„Valentin-napon, reggel 6-kor meglepett az akkori párom, aki most már a férjem, a kedvenc lángosommal”

– meséli Zsófia. Melinda férje pedig vett egy nagy zacskó kevert kekszet, kiválogatta belőle lekváros tetejűeket, mert tudja, hogy az a felesége kedvence, majd bevitte hozzá az éjszakai ügyeletbe, amikor dolgozott.

Mariann férje 34 év házasság után is hozza a romantikus formát: „Nemrég egy 12 órás meló után arra mentem haza, hogy gyertyafényes, szépen megterített asztal várt, borral és a férjem által sütött, kézzel dagasztott pizzával!” Niki párja pedig képes volt a saját berzenkedésén is átlépni: „Kávéfüggő vagyok. A Kedves, bár sosem kávézik, utálja az ízét, de még az illatát is, ismerkedésünk kezdetén vett magához egy kávéfőzőt, csak hogy többet járjak át hozzá. Ez két éve történt – októberben lesz az esküvőnk.” Márta pedig azt mesélte el, hogy amikor egy ízben elszomorodott, a szerelme azonnal motorra pattant, és beállított hozzá egy doboznyi házi koszttal. 

Grandiózus tettek

Igazán romantikus lehet az is, ha valaki valamilyen áldozatot hoz a másikért, derül ki például Blanka történetéből: „A csávómmal az istennek nem bírtuk összehozni az első randit a négy gyerek, a kétszer három melóhely és 150 kilométer távolság miatt, így azt találtam neki mondani – nyilván viccből –, hogy akkor nincs mese, találkozzunk egy csókra éjfélkor a teraszon. Mondta, hogy oké, én meg persze röhögtem. Este tíz körül még írt, hogy hullafáradt, lefekszik aludni – amin persze megsértődtem, annak ellenére, hogy nem vártam, hogy az éjszaka közepén kocsiba pattanjon (amúgy meg hát nyilván de, akkor is, ha nem). Mindenesetre ott volt a megfelelő helyszínen a megfelelő időben.” 

Gyöngyi párja egy kimerítő költözés után több kilométert gyalogolt a 40 fokban nyáron, hogy vegyen neki virágot. „Életem legszebb csokra volt” – vallja. Mercédesznek a párja hűtődobozban hozott két gombóc pisztáciafagyit, amíg ő a gyereket altatta, Andrea pasija pedig a gitárját adta el, hogy a szerelmének legyen telefonja. Csillát az anyukája nem akarta elengedni a randevúra, így mire nagy nehezen beadta a derekát, ő csak jókora késéssel tudott elindulni. De a fiú megvárta: „Ott állt hidegben dideregve, óriási mosollyal az arcán, és közölte: tudtam, hogy érdemes rád várni!”

Réka mellett sem lehet unalmas az élet, ő ezt mesélte: „A férjem, míg randiztunk (és még nem ismert eléggé), mindent elhitt nekem. Azt is, hogy hajnalban csak azért felkelek, hogy tornázzak. Őrület, mi? Azt is simán elhitte, hogy 8-ra járok dolgozni. Egy esős napon a cég bejárata előtt találtam, átázva, mivel másfél órája várt rám. Egy nárciszt rejtett a kabátja belsejébe, azt akarta nekem korán reggel átadni, hogy jól induljon a napom.”

Kitti pedig egyszer egy egész kémiaórára ült be önként és dalolva, amit a frissen megismert párja tartott. A gyerekeknek azt mondták, tanulási és tapasztalatszerzési céllal ül ott, de valójában ez már egy randevú volt. 

Figyelmességek

Ahhoz, hogy megértsük Mörk Leonóra történetének romantikáját, bizony kell némi élettapasztalat! „Egyszer a születésnapomra kaptam a férjemtől egy nagy, fedeles műanyag dobozt az autóm csomagtartójába, hogy a cuccok ne fel-alá csúszkáljanak, hanem a dobozba jól bele lehessen rakni őket. Nagyon örültem neki, mert én sosem jutottam el odáig, hogy vegyek egy ilyen ládát, csak mérgelődtem, hogy minden felborul meg kiömlik. Amikor viszont a lányom meglátta, hogy ez (is) a szülinapi ajándékom, felvonta a szemöldökét, és utánozhatatlan hangsúllyal megjegyezte: »milyen romantikus! Én virágot szoktam kapni!« Azóta a férjemmel úgy emlegetjük az én praktikus kék műanyag ládámat, hogy »a romantikus doboz«.” Fűszeres Eszter férje is jeleskedik kedves gesztusokban: „Amikor nagyon másra kéne pénz, de tudja, hogy valaminek nagyon örülnék, akkor megveszi, de hazudik az áráról. Persze mindig lebukik.”

Melinda férje az új házukban mindenhová „szeretlek” feliratú üzeneteket rejtett el, Alexandra párja még az udvarlási szakasz legelején május elsejére májusfát állított – később ez lett az esküvőjükön az asztalszám alapanyaga, Eszter pedig a legromantikusabb élményének egy gratulálok!-ot tart, amit a futóverseny teljesítése után kapott.

Babett férjét szerintem most azonnal mindenki a szívébe zárja: „Amikor várandós voltam, mennem kellett terhességi cukormérésre/vérvételre, ahol éhgyomorra megitattak velem egy nagyon tömény, nagyon édes cukros oldatot. Kellőképp vacakul lettem tőle. Leültettek odakint, hogy várakozzak, azonban percekkel később feltűnt a férjem, kézen fogott:

a rendelő melletti parkban két fa között kifüggesztett nekem függőágyat, hogy abban pihenjek, míg sorra kerülök.”

Melinda egy hosszú hétvégére ment a barátjával Svájcba vonattal, amikor a romantikus eset történt: „Általában lassan készül el, ezért bár mondtam neki, hogy nekem fontos, hogy az indulás előtt az állomáson vegyem meg a kávém és papírpohárban a vonaton igyam meg, végül rohantunk, így a kávé elmaradt. Nagyon bosszantott, reggel volt, álmos voltam, ez a kirándulós rituálém része, a vonaton meg nem volt büfékocsi, és legalább kétórás út állt előttünk. Mire ő felhívta a következő állomást, ott kiderítette a kávézó számát, elmagyarázta nekik a helyzetet, meggyőzte őket, hogy látatlanban csinálják meg előre nekem a kávét, legyen kész pontosan akkorra, amikor a vonat jön, visz készpénzt, és pár másodperce lesz csak a tranzakcióra, és azt is megnézte térképen, hol van a kávézó. A vonat csak öt percet állt az állomáson, amint megálltunk, elrohant, majd egy perccel az ajtó csukódása előtt visszaért a cappuccinómmal.”

Emlékezetes ajándékok

István meséli: „Az első közös karácsonyra egy komplett síruhát kaptam. Majd miután megnyugodott ő és a felnőtt gyerekei is, hogy pont jó rám a méret, közölték, hogy holnapután megyünk síelni az Alpokba.” „Karácsonyra kaptam egy Kinder tojást ( gondoltam is, na, ez is megerőltette magát), nagyon átszellemülve fogtam, eltettem, mire jött a noszogatás: egyed már meg, nézzük, mi van benne… Egy gyűrű volt, a válaszom pedig igen lett. Ennek már 19 éve” – emlékezik vissza Judit. 

A kulturális és nyelvi különbségek is rejthetnek romantikus izgalmakat. Edina meséli: „Fél éve voltunk együtt, születésnapom volt. Svéd a szentem, nem vitte túlzásba a meglepetést, amire én persze jól megsértődtem. Másnap kivett egy nap szabadságot, és teljesen feldíszítette a lakást; felfújt vagy 40 lufit, papírból óriási szíveket vágott ki. Sajnos másnap jött a lengyel takarítónő, akinek elmagyaráztam, hogy semmiképp ne nyúljon a dekorációhoz. Ő szuperül megértette, és mindent leszedett, még a 40 lufit is leengedte. Egy napig tartott az örömöm így.”

Edit a 18. születésnapja reggelére emlékezik szívesen vissza:

„Ébredés után elhúztam a függönyt a szobám ablakán, 18-szor 365 színes virágot láttam, amiket egyesével, kézzel vagdosott ki és ragasztotta fel – mind a 6570 darabot, A4-es lapokra. Szerelem volt, az első, az igazi! (…és kicseszettül nagy ablak!)”

Csak úgy lenni, veled

Néha az a legromantikusabb, ha csak ott lehetsz a másik közelében. „Volt egy fiú, akivel szinte mindennap találkoztam egy közösségben. Alig vártam, hogy lássam, mert olyan mélyen nézett a szemembe, hogy azt hittem, a lelkemig lát, szavak se kellettek, közben az én szívem majd kiugrott a helyéről, és esküszöm, akkor mindenki más megszűnt létezni, aki amúgy körülöttünk sertepertélt. Imádtam azt az időszakot, és sokszor visszakívánom” – ábrándozik Gabi. 

Nehézségeken át

Helga története is bizonyítja, ha valamit igazán szeretnél, ott nem léteznek leküzdhetetlen akadályok! „A karantén idején ismerkedtem meg az interneten egy cuki chilei sráccal. Hosszas beszélgetések, sok nevetés. Megbeszéltük, hogy ha vége a karanténnak, akkor meglátogat. Sok-sok határátkelési engedély, Covid-tesztek, rengeteg papír, első induláskor felszállásmegtagadás, sírás, majd újabb papírok, és végre megérkezés hozzám. Egy csodás hónapot töltöttünk együtt, aminek a vége az lett, hogy vesemedence-gyulladásom lett. Utolsó előtti esténken én az ügyeleten haldokoltam, de hazaengedtek. Másnap, ahogy vittem ki a reptérre, elájultam, úgyhogy a búcsúcsókunknál én a mentőautóban feküdtem. Őt aztán a szuper kedves rendőrök vitték tovább a reptérre, akik közben segítettek nekünk. Ezek után azt mondtam, ha még visszatér hozzám, akkor a felesége leszek. És így is lett.” 

Brigi párját sem lehet csak úgy elriasztani: „2015-ben a pasimmal hazajöttünk nyaralni a VOLT-ra. Elkapott a gépszíj az oldschool hiphop-sátorban, és a fiatalság, bolondság meg a YOLO nevében indokolatlan mennyiségű alkoholt sikerült felszippantanom fél órán belül. Slash-koncertre igyekezve meg is vetemedtem tőle, ahogy illik, aztán levettem a murvát homlokkal. Fasza kis estét töltöttünk a soproni sürgősségin, de aztán elengedtek, állítólag több bajt nem okoztam az agyamnak, mint ami már alapból is volt vele. Másnap, ahogy a reggeli gyógysört kortyolgattam, leharcoltan, ocsortány másnaposan, púpos homlokkal, bedagadt, mokkás, enyhén be is kancsult szemmel, ez a jó ember előrántott egy gyűrűt, és megkérte a kezem.

Nyilván igent mondtam, nyilván ő a férjem, nyilván megtaláltam életem párját, aki még úgy is képes volt megkérni, hogy úgy néztem ki, mint Rambo és Quasimodo szerelemgyereke.”

Romantikus hírességek – másképp

„A párom megkérte Dolmány Attilát, hogy Stewie (Family Guy) stílusában mondjon el nekem egy szülinapi köszöntőt – meséli Marietta. – Ezt a kocsiban lejátszotta nekem, és még az is benne volt a szövegben, hogy az ülés alatt találom az ajándékot. Egyébként az óriás erőfeszítés (mire kapcsolatba tudott lépni a művész úrral az nem két nap volt) és a kreatív gondolat volt a legmegkapóbb számomra ebben a történetben.” Nikoletta párja is celebbel igyekezett meglepetést okozni: „A 30. születésnapomra a férjem addig piszkálta a 30Y zenekar menedzserét, hogy köszöntsön fel a Beck Zoli, hogy végül kaptam tőlük egy videót, ahol a napraforgó- (kedvenc virágom) föld közepén állnak, és boldog születésnapot kívánnak.”

Aztán van, hogy minden hiába…

…legalábbis ez derül ki Dóra történetéből: „Szerenádozott nekem egy fiú, ő 17, én 18. A világon a legkevésbé romantikus dolog pedig, hogy én erre nem ébredtem fel.”

Mi a legromantikusabb dolog, ami valaha történt veled?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / bojanstory

Fiala Borcsa