Babát várni egy férfitól, akit soha életedben nem láttál – Egy spermadonoros édesanya története
„Miről álmodik a lány?” – hangzik a jól ismert régi slágerben a kérdés, amire látszólag az egész társadalom tudja a választ: férjre, gyerekre, muskátlira az ablakban és gőzölgő almás pitére a konyhapulton. Legalábbis sokak szerint. Azonban mi van akkor, ha ebből az idilli képből hiányzik egy szereplő? Vagy mi van akkor, ha az a bizonyos lány szereplők nélkül, vagy éppenséggel édesapa nélkül festi le magában ezt a jelenetet? Takács Dalma írása az egyedülálló anyák lombikprogramjáról.
–
Ibolya vágya éppenséggel pont korrelált azzal, amit a többségi társadalom elképzel A nőnek – csakhogy, ahogy ő fogalmaz, a gyermek iránti vágy sokkal előbb érkezett meg az életébe, mint a megfelelő társ. 38 évesen, sok év társkeresős próbálkozás után aztán úgy döntött, nem vár tovább – kisbabát szeretett volna, és eldöntötte: nem teszi egy másik féltől függővé azt, hogy édesanya lehessen. Pláne nem egy olyantól, aki még csak a láthatáron sincs. Ibolya kutakodni kezdett, hogy egyedülálló nőként hogyan vállalhatna gyereket, majd egy debreceni reprodukciós klinikán kötött ki: lombikprogramra jelentkezett, kivizsgálásokra ment, és végül a harmadik beültetése sikerrel zárult. Ibolya december 4-re várja a kislányát, elmondása szerint boldogabb és nyugodtabb, mint valaha. A téma elkötelezett hírnöke lett, időközben saját online közösséget alapított, hogy támogathassa sorstársait a döntésükben.
„Szerintem nagyon egyszerű, hogy kik alkotnak családot, ha kell, egyedül: azok, akik annak érzik magukat, és akik tesznek érte.
Nincs ideális állapot. A valóságban az ideális állapot egyetlen családban sem érhető el tartósan, ha van apuka, ha nincs. Sajnos a magyar társadalom még mindig stigmatizálja azokat a nőket, akik egyedül – hát még spermadonorral! – vállalnak gyereket, holott ők is legalább annyira sokfélék és sokféle háttérrel rendelkeznek, mint bárki, aki családot alapít” – mondja. „Viszont ahhoz, hogy ez a lehetőség több nőhöz eljusson, nyíltabb tájékoztatásra van szükség.
Jó lenne elérni, hogy a gyermektelenség tudatos döntés legyen ma Magyarországon, és ne a megfelelő információ hiányán múljon”
– mondja, hozzátéve: ő a lombikprogram során értette meg, mit is jelent az, hogy ketyeg a biológiai óra, és hogy nem várhat tovább a döntésével.
Oké, de ki az apa?
Vannak azok a típusú kérdések, amik automatikusan tiltólistára kerülnek, vagy legalábbis erős illetlenségnek minősülnek a családalapítás kapcsán, és mivel Ibolya családmodellje teljességgel új számomra, óvatosan közelítek. Ő azonban egy percig sem jön zavarba, és a legnagyobb természetességgel mesél kislánya édesapjáról, akivel, bár személyesen sosem találkozott, mégis mindent tud róla.
„Sokan kérdezték, hogy miért nem szedek fel egy pasit egy éjszakára, esek teherbe tőle és kész, de én az etikus utat szerettem volna választani.
Arról nem is beszélve, hogy egy vadidegen férfiról semmit sem tudnék, a donoromról viszont minden információ a birtokomban áll” – meséli, és meg is mutatja annak a(z akkor) 25 éves férfinak az adatlapját, akinek a kislánya most a hasában növöget.
Elsőre, mint egy önéletrajz, csak épp 40, azaz negyven (!) oldalnyi információval – kezdődik az egész egy kedves gyerekkori fotóval a dán férfiről, aztán hosszasan ír hobbijairól, kedvenc ételeiről, kedvenc színéről, de még azt is megtudjuk a dokumentum alapján, melyik tulajdonságaira a legbüszkébb, mit gondol róla a főnöke, vagy hogy színvak-e az édesanyja. A paksaméta tartalmazza a férfi kézírását, egy hangüzenetet tőle, valamint az összes egészségügyi leletét és személyiségtesztjét is – Ibolya láthatja, a gyermeke apja hol helyezkedik el az extrovertált – introvertált skálán, miképp viszonyul a romantikához, vagy milyen munkahely ideális számára. Szinte már-már zavarba ejtő olvasgatni, és fel is merül bennem a kérdés: lehetséges, hogy Ibolya többet tud egy férfiról, akit soha életében nem látott, mint én a legtöbb barátomról? Akárhogy is, azt kijelenthetjük, hogy nem egy zsákbamacskát bontogat ki.
„Olyan embert választottam, aki az életben is számításba jöhetne. A magas férfiakat preferálom, ezért egy 191 centis, barna hajú, barna szemű férfi a donorom. A gyerekkori képe pedig szerelem volt első látásra. És hozzáteszem, ennél még több információ is elérhető lenne.
Az én donorom rejtett, de van egy költségesebb megoldás is. Sok nő nyílt donort választ, ami azt jelenti, hogy a donorspermát adó férfiről aktuális fotót is kap, és a későbbiekben a gyerek felveheti vele a kapcsolatot”
– mondja el.
Hozzáteszi: Magyarországon jelenleg két akkreditált intézmény szolgáltathat donorspermát, és itthon fénykép nélkül, kizárólag az alapvető paraméterek alapján választhatnak donort a leendő anyukák, de egyre többen nyitnak a külföldi spermabankok felé is, Ibolya reprodukciós klinikája például Dániából, Európa legnagyobb spermabankjából vásárolt.
„Magyarországon például csak olyan 18–35 év közötti, teljesen egészséges férfi jelentkezhet spermadonornak, aki hajlandó egy hetekig tartó, többlépcsős kivizsgálásnak alávetnie magát, aminek keretében spermavizsgálat, mikrobiológiai és szerológiai vizsgálat, vér- és vizeletvizsgálat, andrológiai vizsgálat, valamint pszichológiai vizsgálat történik. Én úgy gondolom, hogy nagyon kevés magyar donor lehet, őket viszont kizárólag az anyagiak, nem pedig a segítőszándék motiválhatja.
Én büszke leszek arra, hogy a gyermekemben skandináv vér is folyik, hisz számomra egy példaértékű népcsoport.”
• Magyarországon jelenleg két akkreditált intézmény szolgáltathat donorspermát IVF-intézményeknek: a fővárosi illetőségű KRIO és a Humancell. A legtöbb magyar reprodukciós intézet velük áll csak szerződésben, viszont egyre gyakoribb, hogy az itteni klinikák nyitottak más külföldi spermabankoktól is donort fogadni.
• A lombik-beavatkozásokat a kötelező egészségbiztosítás terhére a reprodukciós kor felső határának eléréséig, de legfeljebb a 45. életév betöltéséig lehet megkezdeni. Öt darab beültetés államilag támogatott egyedülálló nőknek is, a szükséges gyógyszerek pedig 90 százalékos tb-támogatással írhatók fel.
• Egy lombik-beavatkozásra elegendő donorminta ára 185.000 forint, mely a budapesti szállítás díját tartalmazza, vidékre a szállítás díja 28.000 forint.
• A dupladonáció azt jelenti, hogy petesejt és hímivarsejt is szükséges, erre jelenleg csak külföldön van lehetőség egyedülálló nőként.
Nem nehezebb, csak mások a kihívások
Ibolyát leesett állal hallgatom – egyrészt, mert álmaimban sem gondoltam volna, hogy ennyire komplex és megbízható megoldás áll az egyedülálló anyák rendelkezésére, másrészt, mert olyan magabiztosságot, határozottságot sugall, ami sokszor még a hagyományos családmodellben szülő nők számára is nehézséget okoz. Ismét dilemmázom a kérdésem illendőségén, de aztán mégis felteszem: nem nehéz egyedül? Egyszer sem gondolt arra, hogy ez a felelősség túl sok, túl ijesztő társ nélkül?
„Amikor eldöntöd, hogy erre az útra lépsz, tisztában vagy vele, hogy ez mivel jár. Tudatos és erős személyiségnek tartom magam, aki eldöntötte, hogy egyedülállóként is fel tud és fel szeretne nevelni egy gyereket, és nagyon hálás vagyok a donoromnak, amiért ezt lehetővé tette. Nincs bennem félelem. Sőt, szerintem ez nyugodtabb terhesség, mintha egy férfi is lenne a képben – nekem csak a gyerekre kell fókuszálnom” – mondja.
„Egyedülálló anyák mindig is voltak, vannak és lesznek. Sokfélék vagyunk, különböző élethelyzetben, különböző szokásokkal, különböző múltakkal, jelenekkel. Talán ami nagyon hasonló a közösség tagjai között, az a nagyobb fokú tudatosság, felelősségvállalás, határozottság és önbizalom.”
Elmondja, az is hatalmas segítség számára, hogy a környezete a kezdetektől fogva támogatja, és nem találkozik előítéletekkel, holott pontosan tudja, hogy sok sorstársának ez komoly nehézséget okoz. Ibolya több olyan nőt és párt ismer, akik titokként kezelik mind az ismerősök, mind a gyerek előtt a valós szüléstörténetet, de ő úgy érzi, ha ezt a példát követné, azzal a gyermek jogait venné semmibe és a családi egységet veszélyeztetné. Saját történetével és a közösségével éppen ez ellen lázad – egy olyan társadalomról álmodozik, ahol minden ember élvezheti a reprodukciós autonómiát, senki sem érzi azt, hogy elszámolással tartozik mások előtt, és egyetlen szülő sem kényszerül arra, hogy elhallgassa gyermeke és környezete elől az igazságot.
„Egyre több olyan pár van Magyarországon, akik lombikprogram segítségével válnak szülővé. Minden ötödik pár érintett, mégis sokan a mai napig tabuként tekintenek a témára, és nem beszélnek róla.
Ha magát a lombikprogramot tabunak kezeljük, akkor képzeljük el a helyzetet mint egyedülálló nő, donorral indulva.
Jellemzően inkább az egocentrikus, az önző és a karrier iránt elkötelezett jelzők jutnak az emberek eszébe az egyedülálló nők megítélése kapcsán, miközben egyedülálló szülőnek lenni is stigma még” – mondja. „Fontos leszögezni, hogy mi egy kicsit sem így terveztük az életünket, de úgy alakult, hogy nem találtunk megfelelő partnert a gyerekvállaláshoz. Számunkra a spermadonor jelent megoldást, de néhányunknak petesejtdonációra is szüksége van, sőt, úgy tudom, hogy már egyedülálló nők is fogadhatnak örökbe.
Nő vagyok, aki szeretné megélni a döntéseit anélkül, hogy stigmatizálva lenne vagy szociális normákba szorítanák. Az én családom ugyanolyan egyedi és különleges, mint mindenki másé, csak az anyasághoz vezető utam tért el a hagyományostól. A család egyenlő a szeretettel, nincs neme, kora, rangja vagy mértékegysége”
– teszi hozzá.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ skaman306