–

Jonathan Jacob Meijer első ránézésre tökéletes apajelölt lehet, rengeteg nő ideáljának megfelel, amennyiben gyerektervezés a cél: 42 éves, művelt, kalandvágyó, kíváncsi, világlátott. Külsőleg pedig – szőke, kék szemű, göndör hajú – egy „igazi viking” – utalnak rá többen a Netflix háromrészes dokumentumsorozatában, amelyet Josh Allott rendezett.

A nők arról vallanak a kamerák előtt: kezdetben nagyon örültek annak, hogy találtak egy egészséges, vonzó és segítőkész donort, aki adományozás útján juttatja őket a vágyott kisbabáikhoz, pontosan a peteérésük idején – mert a férfi szinte mindig elérhető volt, igyekezett tartani a szavát, igazodott a megbeszéltekhez. 

Az azonban sokkal később derült ki, hogy van vele egy „aprócska” probléma: túlságosan jótékony. Már-már annyira, hogy sokakban felvetődött a kérdés, vajon birodalmi tudat vezérli-e, vagy talán arra készül-e, hogy egy egész szektát nemzzen, hogy aztán a YouTube-csatornáján oktathassa és nevelhesse gyerekeit szerte a világon. A tárgyaláson – merthogy tettei kapcsán végül arra is sor kerül – a férfi maga fogalmazza meg:

talán célszerű lenne, ha minden gyereke egy szimbólummal jelezné a közösségimédia-profiljain, hogy tőle származik. Lehetőleg egy oroszlánnal – mivelhogy önmagára is így tekint.

Noha elsőre úgy tűnhet, „csupán” a kiszolgáltatottak átverése volt minden bűne, a bűnlajstroma hosszabb ennél. Többek közt abban is sáros, hogy világszinten hozzájárult a vétlen vérfertőzések kockázatának növeléséhez. Meijer ugyanis több kontinensre is juttatott a spermájából, egy szintén „adakozó” kedvű barátjával még Afrikába is adományoztak, és a sorozat egy részében az is elhangzik, hogy mindezt azért tették, mert „szándékukban állt kifehéríteni Afrikát”.

A botrány 2017-ben tört ki, amikor egyre több hollandiai anya jött rá, hogy ugyanaz a donor a gyereke apja, azaz rengeteg féltestvér él egymás közelében anélkül, hogy tudna róla. Volt olyan iskola, ahol három testvér is tanult, de erről sokáig mit sem sejtettek a szülők.

A Luke és Leia komplexus 

Mivel máig nem tudni, hogy Meijer pontosan hány gyereket nemzett, és kik is ők valójában, megeshet, hogy lesznek olyan féltestvérek a világon, akik egymásba szeretnek. 

Egy anya arra is kitér a sorozatban, hogy amikor néhány testvért megismertettek egymással, a kislánya gyakran mondogatta, mennyire szimpatikus neki az egyik kisfiú. Mert szép, okos, szőke, kék a szeme, mint neki, és nagyon vicces, ugyanaz érdekli őket. 

Egy másik anyuka ennek kapcsán arról számolt be, hogy kénytelen a tinilányát arra kérni, kérdezzen rá ismerkedéskor a fiúra, hogy spermadonortól származik-e. Bár ez meglehetősen fura kérdés, esetükben mégis fontos.

Megkerült spermabankok, megszegett szabályozás, szex és fecskendős megtermékenyítés

A Netflix dokumentumsorozata egyre népszerűbb, ami főként „undorító” és „megbotránkoztató” témájával került be a köztudatba: a közösségi média felhasználói legalábbis ekképpen szörnyülködnek a látottak kapcsán. Ám többségük az érintett anyákat és családokat sem kíméli. A mesterséges megtermékenyítést ráadásul egyébként is tabu övezi, hát még akkor, ha spermadonort is bevonnak hozzá…

Pedig az érintett nők egy része – akiknek társukkal közösen természetes úton nem lehet gyereke – spermabankhoz fordul. Ez azonban azzal jár, hogy a gyerek 18 éves koráig nem ismerheti a biológiai apját,

és ezt sokan nem szeretnék, mert fontosnak tartják, hogy a gyerek tisztában legyen a gyökereivel. Itt jön a képbe az adományozás lehetősége, amivel szintén sokan élnek, mert ilyenkor általában nyílt lapokkal játszanak a felek – hangzik el a dokumentumsorozatban, – kiemelve, hogy a férfi vállalja a kilétét, az anyaságra vágyó nő előtt nincsenek titkok. 

Így volt ez Jonathan Jacob Meijer esetében is, azonban ő tiszta lapok helyett a megtévesztést alkalmazta: míg szerződésben állt egy holland spermabankkal, ahol beleegyezett abba, hogy legfeljebb 25 gyereket nemz, további bankokkal is leszerződött, illetve a nemzetközi szinten működő dán Cryos spermabanknak is adományozott, ami 1100 fontért adta el a hímivarsejtjeit szerte a világon. Mindemellett weboldalakon és a közösségi médián keresztül is hirdette magát önkéntes spermadonorként, sokszor álnevet használva, hogy elkerülje a lebukás lehetőségét.

A sorozat arra is kitér, hogy „még a kölyökkutyák és a haszonállatok tenyésztése is jobban szabályozott, mint a spermadonorok tevékenysége”.

A férfi a német médiának egyébként azt nyilatkozta, hogy az adományokért cserébe soha nem kért pénzt, de ha ajándékokat adtak neki, azt elfogadta, ahogyan a repülőjegyet vagy a hálapénzt is. Különös véletlen, hogy szinte havonta utazott, és a meglátogatott országokról YouTube-videót forgatott, így az édesanyák, akik összefogtak ellene, le tudták követni, hogy hány helyen adományozhatott még.

Azonban hiába vonták felelősségre, minden érdeklődőt azzal nyugtatgatott, hogy csupán néhány gyereke van, és még azt sem tartotta határátlépésnek, hogy egyes nőknek közösülést ajánljon fel arra hivatkozva, hogy úgy nagyobb az esélye a fogantatásnak. Arról nem is beszélve, hogy a spermaadományozás nem zajlott steril körülmények között: előfordult, hogy egy bevásárlóközpont vécéjében ejakulált egy kis tégelybe, amit aztán átadott a kint várakozó párosnak, hogy amennyire gyorsan csak lehet, használják fel a hímivarsejtjeit.

De akadt olyan nő is, aki egy parkolóban, egy fecskendővel termékenyítette meg magát

– derül ki a sorozatból, amelyben az érintett anyák arccal és névvel vállalják történetüket csak azért, hogy megállíthassák ámokfutásában a férfit, illetve megpróbálják összegyűjteni, figyelmeztetni a rengeteg leszármazottat. (Többen olyannyira elégedettek voltak a férfival, hogy testvéreket is kértek a gyereküknek…) Szinte lehetetlen megállapítani, hogy pontosan hány gyerekről is lehet szó. Azok ugyanis, akik spermabankon keresztül kapták a hímivarsejtet, nem tudnak az apa kilétéről, a bankokat pedig sokszor megtévesztette az adományozó álneve. 

Hiába a bírósági tárgyalás, Meijer valószínűleg most is „adakozik”

2023 áprilisában egy polgári per keretében – amit egy donorgyerekek jogaival foglalkozó alapítványnak köszönhetően rendeltek el – a holland bíróság arra kötelezte Meijert, hogy többé ne adományozzon spermát a klinikáknak. Ekkor az is elhangzott: amennyiben mégis megteszi, szabálysértést követ el, és 100 000 eurós bírsággal kell számolnia. Azt is követelték, hogy írjon a klinikáknak, és kérje meg őket, hogy semmisítsék meg a raktáron levő spermaadagjait – kivéve azokat a dózisokat, amelyeket olyan szülőknek tartanak fenn, akiknek született már gyerekük tőle. 

Tehát Meijer továbbra is „terjeszkedhet”, igaz, elvileg csak azok a nők kaphatják meg a spermáját, akiknek már született tőle gyerekük.

Jonathan Jacob Meijer egyébként nemrégiben azt nyilatkozta, vitatja a Netflix-sorozat címében szereplő számot, szerinte ugyanis az általa nemzett donorgyerekek inkább hatszázan vannak, semmint több ezren. 

Mint mondja, örült volna, ha nem tudja meg a világ, ki ő, de ha így alakult, most már ő is elmondaná a véleményét. Az, hogy a világ egyik legtermékenyebb spermadonorjává vált, egy főiskolai barátjának köszönhető, akinek nem lehetett saját gyereke. Az ő történetének hatására 25 évesen jelentkezett egy spermabankhoz, ám az idő múlásával szégyenteljesnek találta, hogy névtelennek kell maradnia, ezért magánúton is megpróbálta az adományozást. Amint megjelent az első hirdetés, máris volt négy-öt jelentkező, általában leszbikus párok, egyedülálló nők vagy meddőséggel küzdő házasok kérték a segítségét.

„Tudom, hogy az emberek azt gondolják, őrült vagyok, és hogy túl sokat segítek, de szerintem szuperül szelektáltam" –

fogalmazza meg, kiemelve: nagyon kevés az adományozó, ő meg talán függőjévé vált annak az érzésnek, hogy családok létrehozásában lehet kulcsember.  

A sorozat rávilágít a spermabankok és spermaadományozás működésének fontos kérdéseire, és hangsúlyozza: átfogóbb szabályozásra lenne szükség. Mi pedig a témát folytatjuk a magyarországi helyzet feltérképezésével.

Források: ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Netflix

Bereczki Szilvia