1. Milyen szempontok alapján választasz magadnak úti célt?

Attól függ, hogy mi a célja az adott utazásnak. Ha minőségi időt szeretnék eltölteni a hozzám közel álló emberekkel, akkor olyan városokba és országokba utazom, ahol a barátaim élnek. Egy szicíliai barátom mondta egyszer, hogy akkor élünk jól, ha a világ sok városában felhívhatunk valakit, hogy meginnánk vele egy kávét. Szerencsés vagyok, hogy sok ilyen országa és városa van a világnak, ahol ezt megtehetem. Kolumbiától Iránon át New Yorkig. Amikor a nagy felfedező túráimra indulok, akkor az a legfontosabb szempont, hogy egy olyan érintetlen, izgalmas kultúrában merülhessek el, ahol minden új, és ezért különleges. A legegyszerűbben ezt úgy fogalmaznám meg, hogy ahol még nincsenek gyorséttermek és óriási bevásárlóközpontok fast fashion ruhákkal tömve, akkor jó helyen járok, mert emberségből még talán több van ezeken a helyeken. Amikor kikapcsolódni vagy feltöltődni vágyom, akkor a személyiségemhez közel álló országokba megyek vissza, Olaszország, Spanyolország, Irán, Kolumbia vagy Kuba... ilyenek.

2. Milyen típusú utazó vagy?

Szinte semmit nem szervezek előre, hanem hagyom, hogy megtörténjenek velem a dolgok. Útikönyvet vagy térképet alig használok, mert akkor nem az történik meg, ami a helyzetből adódik, hanem valami más. A flow-szerű élményeket szeretem, és azt, ha az adott szituációból születik meg valami izgalmas élmény, ami olyan hatással van az ember személyiségére, hogy beleépül, és jobbá teszi. Szerintem minden utazás után másképpen gondolkodik az ember a világról, ehhez elég egy bécsi hétvége... vagy egy tanyasi élményanyag is. Bárhová megyek – Kolumbiától Párizsig –, a helyiek életét szeretném élni a nap minden percében. Ezért gyakran couchsurfingelek például, de szeretem a classy várostúrákat is, eleganciával és finomsággal töltve.

3. Mi az a három dolog, amit mindig magaddal viszel, bárhova mész?

Útlevél, intuíció és érzékenység.

4. Mi volt a legemlékezetesebb kultúrsokkod?

Az életem első nyugat-európai útján – még tizenévesen Amszterdamban – egyszer egy olyan diszkóban találtam magam, ahol sokan – kábítószer hatása – alatt meztelenül táncoltak.

5. Mitől válik egy külső utazás belső utazássá?

Szerintem ha az ember egyedül utazik, azonnal belső utazássá válik a történet. Ehhez persze az kell, hogy észlelje: az út és az átélt élmények hatására elindul benne egy olyan változás, amitől nyitottabb, elfogadóbb lesz azáltal, hogy nemcsak más kultúrákat és embereket ismer meg, hanem az út során teljesen normálisan előforduló „próbatételeknek” köszönhetően magát is megismeri, és elfogadja olyannak, amilyen.

 

 

Ha tetszett, olvasd el Jókuti András és Osvárt Andrea válaszait ITT és ITT