-

1. Tudunk beszélgetni

Ha egy idegennel napokon át gyalogolsz vagy utazol együtt, egymástól fél méterre, netán közös hálóteremben alszotok, az tehet kiszolgáltatottá, de válhat nagyon intimmé is,  és most nem a szexre, hanem a kapcsolat elmélyülésére gondolok. Az utazás mindenképpen kifáraszt, fáradtan pedig mindenkiről lehullanak az álarcok. A spanyolországi gyaloglásaim alatt tanultam meg, hogy minden egyes ember, akit az utamba sodor a sors, tanítani fog valamire. Ahogy én is őt. Azért találkoztunk. Vannak, akiknek már a nevére sem emlékszem, de a tekintetére és arra, amit tanultam tőle, tűpontosan. Ehhez nyitottnak kell lenni, és ami nagyon fontos, legyetek mindketten:

2. Előítéletektől mentes

A nyitottság néha extrém méreteket ölt nálam: egyszer beültem egy francia férfi autójába, akiről közvetlenül előtte tudtam meg, hogy gyilkosságért elítélték tíz évre, és most szabadult. Húsz percig tartott, amíg elvitt a kikötőig, ahonnan a kompom indult, de ez átbeszélgetett húsz perc alatt én megtanultam, hogy bízzak a megérzéseimben, ő pedig hálás volt nekem, hogy bíztam benne, és megmutathatta, hogy jó ember. Mondjuk, a barátaim azóta is azon röhögnek, hogy az „olyan tiszta szeme van, engem pedig nem érhet semmi baj ezen az úton” mennyire passzolt volna egy híres utolsó mondatok-válogatásba.

3. Tud hallgatni

Beszédkényszeres emberekkel roppant kínos lehet az együtt utazás. Egy jó útitárssal annyira összehangolódtok, hogy egyikőtök sem aggódik akkor sem, ha a másik már félórája csak néz ki a fejéből, és nem szólal meg. És nem kezdeményez folyamatosan újabb és újabb társalgásokat pusztán azért, mert frusztrálja a csend.

4. Jó a zenei ízlése

Imádok zenét hallgatni, néha előfordul, hogy még hosszú túrázás közben is megy a fülemben valamelyik kedvencem (például Proclaimers: 500 miles, hehe). Nem a zaj miatt, hiszen legalább ennyire szeretek csendben lenni, és a természet hangjaira figyelni, hanem azért, mert olyankor nagyon jól el tudok merülni a dalszövegekben. Ha kocsiban utazunk ketten vagy többen, akkor pedig muszáj, hogy hasonló legyen a zenei ízlésünk. Egyszer 400 kilométert utaztam egy techno-rajongó sráccal. Mit mondjak, kiégett az agyam az út végére. Csak több napnyi végtelenített AC/DC segített, hogy felülírja a sokkot.

5. Hasonló a temperamentumunk

Például nem problémázunk azon, hogy a másik szeret elülni a tájban, és csendben merengeni, vagy épp folyton megállna fotózni, és a városnézést kávézók teraszairól képzeli el. Ha az egyik hajcsár, a másik meg szemlélődő, az egyik kilométerfaló, a másik meg üldögélős, akkor elég nehéz lesz jól érezni magunkat egymással.

6. Nagyvonalú

Pénzügyekben gáláns embernek tartom magam, még akkor is, amikor épp nagyon nincs pénzem. Az meg magától értetődő, hogyha nincsenek filléres gondjaim, a másiknak viszont igen, akkor meghívom egy vagy több vino tintóra vagy sörre. És olyan helyekre megyünk, hogy se a várható költségek, se a meghívás ne érintse kínosan a társunkat. Ennek megfelelően nagyon befeszülök, ha a másik fél, bár tehetné, de nem képes a nagyvonalúságra. Számoljunk el egymás között, persze, de ne álljunk neki eurocentre kiszámolni a végszámlát.

7. Nem pánikol

A benzin bármikor kifogyhat a kocsiból, rájöhetsz, hogy a puszta közepén nincs elég vizetek vagy kajátok, kimehet valamelyikőtök bokája, és még sorolhatnám. Ha az útitársad ilyen helyzetben hisztizni kezd, az teljesen kezelhetetlenné teszi a helyzetet. A jó útitársak higgadtak tudnak maradni, és elsődleges szempontként kezelik, hogy a másik is nyugodt legyen. Hiszen csak így  tudjátok  kitalálni a megoldást.

8. Hasonló az érdeklődési körünk

Én imádok elmerülni a gótikus templomok üvegablakai előtt, és szívesen töltök sok időt a zöld fűben fetrengve, bámulva a kék eget. Ezerszer többre értékelem az ötmillió csillagos sátrazást az ötcsillagos szállodáknál. Ha az útitársam lábrázást kap a művészettől, és retteg a bogaraktól, akkor nyilván nem kell erőltetni a közös túrákat. Majd legfeljebb Pesten egy sör mellett elmesélem, milyen volt a tenger zúgására elaludni.

Prónay-Zakar Gina