Az 1400 oldalas jelentésből kiderült, hogy 16 500 embert úgy műtöttek meg, hogy eltitkolták a beavatkozás valódi célját – azt hazudták például, hogy vakbélműtétje lesz az illetőnek. További 8500 embert pedig nagy valószínűséggel kényszerítettek a műtétre. A lakosságra kényszerített műtétek célja az volt, hogy „megakadályozzák a rossz minőségű utódok születését […] és az anya életének és egészségének védelmét” szolgálják. A kényszersterilizált áldozatok között sokan testi vagy kognitív fogyatékossággal éltek vagy mentális betegséggel küszködtek.

A legtöbb áldozat nő volt, és a sterilizáló műtét sokszor feltétel volt néhány szociális intézménybe való felvételhez vagy házassághoz. De nem csak felnőtteket kényszerítettek a műtőasztalra: két kilencéves kisgyerek is az érintettek között volt: egy fiú és egy lány.

A sterilizációs program áldozatai évtizedek óta kampányolnak, anyagi kártérítést és a testi és lelki szenvedésük elismerését követelve. 2019-ben elfogadtak egy törvényt, amely 3,2 millió jen (7,7 millió forint) kormányzati kártérítést nyújtott minden áldozatnak. Az áldozatok és az ő igazukért küzdő aktivisták szerint ez az összeg nem arányos az áldozatoknak okozott szenvedéssel, továbbá a kártérítés igénylésének határideje 2024 áprilisában lejár, de eddig csak alig több mint ezer ember kapta meg a pénzt a média beszámolói szerint.

Az ügyben folyamatos a pereskedés is. A Guardian értesülései szerint eddig négy bíróság döntött az áldozatok javára, de volt olyan, hogy az államnak kedvező ítélet született arra hivatkozva, hogy az ügy elévülési ideje 20 év, ez pedig lejárt.

A múlt hónapban például egy most 77 éves nő kártérítési követelését utasították el. Az asszony 16 éves volt, amikor a tudta ellenére sterilizálták egy észak-japán klinikán. Csak később tudta meg, hogy emiatt soha nem lehet gyereke. A nő azt mondja, a műtét tönkretette az életét:

A beavatkozás megfosztott a boldog házasságról, családról és gyerekekről szóló álmaimtól. Amint elmondtam a férjemnek, hogy nem lehet gyerekem, elhagyott

– nyilatkozta a Guardianben Izuka álnéven az egyik áldozat. – Lelkileg annyira belebetegedtem, hogy dolgozni sem voltam képes.” Izuka fellebbez a kártérítési ügyében hozott döntés ellen, és elmondta, hogy több mint hat évtizeddel a kényszerített sterilizációja után is még mindig ettől a traumától szenved. 

A jelentés közzététele után a kabinet főtitkára, Macuno Hirokazu kijelentette, hogy a kormány „őszintén bocsánatot kér” az áldozatoktól a rájuk kényszerített sterilizáció révén elszenvedett „hatalmas fájdalomért”.

Az áldozatokat védő ügyvéd, Kodzsi Níszato dicsérte a parlamenti jelentést, amiért részletesen feltárja, hogy milyen rémtetteket követtek el az emberek ellen. Ám bírálta is a szöveget, amiért arról nincs szó benne, hogy miért és hogyan hozták meg az eugenikai törvényt 1948-ban,

és azt sem tárták fel, hogy miért csak 48 évvel később helyezték hatályon kívül.

De nem csak Japánnak van ilyen sötét múltja: hasonló törvények és intézkedések voltak többek között Németországban, Svédországban és az Egyesült Államokban is. (Az eugenikáról ITT írtunk.) Azóta mindhárom ország bocsánatot kért az áldozatoktól, és kártérítést fizettek nekik.

Forrás: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / RyanKing999

Dián Dóri