„Régen úgy ittam a feleseket, mint a vizet, ma már egy pohár bortól két napig használhatatlan vagyok” – íme, az életkor, amely után a másnap pokollá válik
Emlékszem, 16-17 éves lehettem, amikor az egyik koncerten a társaságunk mellé sodródott egy nagyon öreg – valójában a harmincas évei elejét taposó – illető, és azt mondta, hogy ez az este minimum két napig fog fájni neki. Nem értettem, miről beszél, addig nekem eszembe se jutott, hogy a másnap átcsaphat harmad-, sőt negyednapba is. Ma már tisztában vagyok vele, hogy mit jelent, amikor egy buli, amin amúgy igazán el sem engedtem magam, napokig kínoz. Nemrég pedig megjelent egy kutatás, amely egészen konkrétan meghatározta azt az életkort, amely után a másnapból kicsit kellemetlen macskajaj helyett a pokol legmélyebb bugyraiban való kilátástalan vergődés válik. Dián Dóri annak járt utána, az idő múlásával hogyan hat a szervezetünkre az alkohol.
–
Nem leszek álszent, és hazudni sem akarok, bőven nem voltam még nagykorú, amikor a barátnőimmel elkezdtünk 16 évesen bulizni járni, ezzel pedig nemcsak az éjszakázásba kóstoltunk bele, hanem mindenféle alkoholos italokba is. És hát nagyon élveztük a dolgot, úgyhogy simán előfordult olykor, hogy már bőven világos volt, amikor hazaértem, aludtam egy órát, majd indultam a helyi strandra, ahol nyári munka gyanánt hat órán át sütöttem a palacsintát a kilencezer fokban.
Na, ebbe ma már biztosan belehalnék.
Most 26 vagyok, de kezdem kapiskálni, miről beszélt az a srác a már említett koncerten. Voltam már két vodka-narancstól három napig olyan rosszul, hogy könyörögtem az égieknek, ne húzzák tovább, hívjunk papot, és legyünk túl rajta, mert már nem bírom. De még mindig előfordul, hogy ha olyan az este, és annyi sör csúszik le, amitől sanszos, hogy kidobnám a rókát, nemhogy aznap, de másnap is teljesen jól vagyok.
Szóval vegyesek az élményeim a másnaposság terén – itt hozzáteszem, hogy az átbulizott estéim száma is jelentősen csökkent az elmúlt két-három évben –, és az az elméletem, hogy a testem már most szoktat a hosszan elnyúló, kínzó másnapokhoz. Ez persze amúgy tök nagy hülyeség, mondom is azonnal, mi mindentől függ, hogy mennyire rimánkodunk a Teremtőhöz egy átmulatott, alkoholmámoros este után.
Sajnos nem tévhit: idővel tényleg rosszabb lesz
Ennek pedig röviden az az oka, hogy lassul a szervezetünk és vele együtt természetesen a májunk is: több időbe telik neki, mire lebontja az alkoholt szén-dioxidra és vízre, emiatt pedig tovább van a szervezetünkben mindenféle káros anyag, mint például az acetaldehid, más néven etanal.
Ahogy idősödünk, ezt az összetevőt is tovább tart lebontania a májunknak, ami az egyik oka annak, hogy akár két-három napig is eltart a macskajaj.
De nem csak az acetaldehid és a lassuló májunk a ludas, a húszas éveink második felére nemcsak lassul a szervezetünk, de a fittsége is alábbhagy. A több testzsír és a kevesebb izom is hozzájárul ahhoz, hogy koncentrálódjon a testünkben a bevitt alkohol, emiatt pedig iszonyú dehidratáltak leszünk, ami szintén rádob a fájdalomra egy lapáttal.
Nem beszélve arról, hogy idősebb korunkban nagyobb valószínűséggel szedünk valamilyen gyógyszert, ami szintén nem teszi könnyebbé a másnapokat. „Ezek a gyógyszerek megváltoztathatják azt, ahogyan a szervezet lebontja az alkoholt, ez pedig súlyosabb másnapossághoz vezethet” – mondta a Huffington Postnak dr. Niall Campbell pszichiáter.
És hogy mikor indulunk el a „lejtőn”? Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de elég hamar. Ahogy már említettem, a húszas éveink második felében már megkezdődik a lassulás, és a Thortful nevű cég által megrendelt, 2000 fős reprezentatív kutatás szerint
átlagosan 34 éves korunk körül lesz a macskajajból halálhörgés, és 35 után válik rendszeressé, hogy a másnapot követi a harmadnap.
Azt is kiderítették, hogy körülbelül 37 éves korunkra észrevesszük, hogy már nem vagyunk a régiek, és a legtöbb embernél 38 évesen jön el az a pont, amikor úgy érzi, már túl öreg az önfeledt italozáshoz.
És hogy mit javasol a szakember, mivel enyhíthetünk a másnapon? Az alkoholizálás előtt, közben és után is igyunk sok vizet, ezzel megelőzve a kiszáradást. Ezen kívül egy tuti recept van még: ne igyunk alkoholt.
Talán sokan magatokra ismertetek leírtakból, de persze minden ember más,
úgyhogy jöjjön néhány WMN-szerző vallomása.
Nyugi, nálunk is akadnak bőven kivételek a „szabály” alól, nem mindenkiben kapcsol át a gomb 35 évesen.
Molnár Erika, az irodavezetőnk például úgy véli, némi gyakorlással tovább húzhatja az elkerülhetetlent: „Nálam ötven után jött el a többnapos másnaposság. Azt hiszem, ezzel el is mondtam mindent.”
És persze van olyan is, aki még a közelében sincs a mágikus 35-nek. Pichler Zsófi például, akinek van képe még nálam is fiatalabbnak lenni (ez önmagában botrány), 23 éves, és egyelőre hírből sem ismeri, amivel én már kezdek „barátkozni”: „Hál’ istennek a kétnapos másnap még nem köszöntött be, de mostanában, ha nem iszom vizet a borom/söröm mellé, másnap úgy fáj a fejem, mintha egész este tequiláztam volna. A barátaim ki is röhögnek miatta. Illetve azt sem vállalnám már, hogy egy óra alvás után menjek suliba, pedig elsőévesként minden második héten lazán ment. Elpuhított a Covid…” (Drága Zsófi, ez nem a koronavírus miatt van, te is öregszel, haha! Puszi: Dóri)
És bár nem kértem őket, a többiek szépen kiemeltek a saját sztorijukból egy-egy elemet a fent leírtak közül. Kégl Ági a dupla másnaphoz tud csatlakozni: „Abszolút igaz, hogy rosszabbak a másnapok (harmadnapok). Valóban kétnaposra nyúlt, és sokkal nehezebben is viselem. Talán a legrosszabb része, hogy a sok alkohol nálam depresszív lelkiállapotot okoz másnap. Úgyhogy mindezek miatt óvatosabban is iszom. Inkább egész este csak egy-két pohár bor, mintsem egy több napon át húzódó monoton depresszió és fizikai rosszullét.”
Filákovity Radojka is a kivétel a szabály alól, bár nem a kellemes értelemben:
„Már harmincéves kortól három nap kell. És még azokat is eléri, akik addig valami szuperképességnek köszönhetően a legdurvább bulik után sem voltak soha másnaposak – mint a gyerekkori barátnőm, aki két óra alvás után meg tudta váltani a világot, míg én nyögve a másik oldalamra fordultam.”
És persze vannak olyanok is, akik később szálltak fel a piavonatra, például Both Gabi: „Én csak negyvenöt éves korom óta iszom alkoholt, szóval nem tudok beszámolni korábbi tapasztalatokról. Ha csak bort iszom, és elegendő vizet mellé, és nem üres a gyomrom, hanem ettem rendesen előtte, akkor semmi bajom másnap. Ha keverem (rövid + sör), akkor viszont használhatatlan vagyok, és semmi más nem segít, csak az idő. Két-három nap alatt regenerálódik nagyjából a szervezetem. De igyekszem kerülni a kicsapongást így ötven fölött.”
Tóth Flórának, aki a harmincas évei közepén jár, és néhány perce nem átallotta leközépkorúzni magát, amit itt és most a saját belső, józan hangja nevében is visszautasítok, az alvás lett a kardinális kérdés: „Huszonévesen volt, hogy semmi, de tényleg nulla perc alvással bementem dolgozni (reggeli műsor, szóval hajnali ötkor volt jelenésem, addig meg simán tartott a buli). Ez ma elképzelhetetlen. Ami felnőtt másnapi tapasztalás, hogy ha van valami dolog, ami miatt össze kell rántanom magam, akkor sokkal könnyebben túl vagyok a kellemetlenségeken, mintha van lehetőségem agonizálni.”
És persze van, aki még az életében nem ivott egy korty alkoholt sem, az absztinensek klubját nálunk Csepelyi Adri képviseli. Aki, miután végigolvasta a vallomásokat, nem volt rest egy elég erős kommentet hagyni reagálásul a nyomorunkra. De ne aggódjatok, Molnár Erikára számíthat minden volt, épp szenvedő vagy jövőbeni másnapos ember:
Nektek mik a tapasztalataitok? Tényleg 34 éves kor után lesznek rosszabbak a másnapok? Írjátok meg nekünk kommentben!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Steve Prezant
