Négy hazai gyerekbarát kirándulóhely a Mecsektől a Börzsöny szívéig

–

Az elmúlt kilenc évben sokféle helyen megfordultunk, és bár az első időkben még cipeltünk fel babakocsit hegyre – csak mert egyszerűen az első gyerekünk másban akkor éppen nem volt hajlandó aludni –, azért idővel megtanultuk a módját és a praktikumát a kisgyerekkel túrázásnak.

Az erdő-mező járás egyébként a családdá válásnak is érzékletes metaforája: örök igazság, hogy minél több kilométert nyomtál le a szülőségnek nevezett dzsungelben, annál inkább rugalmasan kezeled a dolgokat, könnyebben készülsz a felkészülhetetlenre, lazábban veszed a váratlan vagy épp hajmeresztő fordulatokat, hogy aztán egy bölcs indián nyugalmával oldd meg őket (persze, ehhez néha még az erdő csije sem elég).

Összeszedtem néhány útvonalat, kirándulóhelyet, amely számunkra nagy élményt adott, többször is bejártuk, és igazán jó családi program lehet különböző korú gyerekekkel is. Ha elolvastátok, akkor pedig kíváncsian várom a ti ötleteiteket is hasonlóan gyerekbarát túrákról, helyszínekről.

Óbánya–Kisújbánya között a Mecsekben

Az egyik kedvenc helyünk az Óbányai-völgy, amely nagyon népszerű a turisták körében, hiszen egészen látványos természeti csodákat rejt. A Ferde-vízesés, a Csepegő-szikla vagy a Bodzás-forrás mind csodás felfedeznivaló. Bár a szezonban biztosan összefutunk másokkal is, hiszen tényleg közkedvelt helyről van szó, amit még a Kéktúra útvonala is átszel, de szerencsére az erdő elég tágas ahhoz, hogy ne érezzük túlzsúfoltnak. Ez a legjobb a természetben!

Ha Óbányára autóval érkezünk, a falu elején kell majd parkolnunk, és úgy sétálhatunk be az erdőig. Ezt különösen jó számításba venni, ha olyan pici gyerekkel megyünk, akinek minden kis méter számít még. A falu maga is gyönyörű, ezért igazán szép kezdete a túrának elhaladni a hangulatosan felújított parasztházak között.

Ha Kisújbányáig tervezzük az utat, az körülbelül két és fél-három kilométeres táv, tehát oda-vissza hat kilométerrel számolhatunk. Időközben meg lehet pihenni nemcsak a faluban, hanem az erdőt járva is találunk padokat és asztalokat. Nálunk a legkisebb másfél éves volt, amikor vele először Óbányán jártunk, és bár nagyon ügyes és kitartó alkat, azért ekkor még kellett a háti túrahordozó a hazafele úton.

Idén már mindenki jó kedvvel és nyafogás nélkül végigjárta a távot (a három és fél éves hugi épp úgy, mint hat- és kilencéves bátyjai). Az Óbányai-völgy a Kelet-Mecsek egy kis szelete: a hegy természetesen sokféle lehetőséget rejt még, ha nagyobbakkal kirándulunk.

Egy vasárnap délutáni kisgyerekes programnak viszont tényleg csodás ez a mintegy hat kilométeres útvonal: mi legutóbb alaposan áttanulmányoztunk öt-hatféle bogarat, összefutottunk egy mókás kedvű mókussal, ami valóságos show-t nyomott nekünk a fák között, és jó barátságba kerültünk néhány békával is. Útközben az egyik legjobb buli a gyerekek számára, hogy a valóban ámulatra méltó szurdok egyes részein a patakban nyugvó köveken ugrálva juthatunk át.

Bakony az én Párizsom

Ha nem haragszotok érte, most ezzel a kiforgatott Ady-verscímmel érzékeltetném, mennyire csodás és könnyen elérhető tájakat rejt a Bakony, ezért egy jó családi feltöltődést keresve, igazán nem kell Disneylandról álmodni.

Persze az is mehet, ha van rá lehetőség, de amennyiben nincs, ne bánkódjunk: itt van nekünk ez a kedves röghegység, benne pedig például a Cuha-szurdok, amely remek kirándulóhely gyerekekkel is. A körtúra tizenhárom kilométer, nagyrészt jól járható turistautakkal, és egy nagyobb emelkedővel, de szintén számoljunk azzal, hogy itt-ott át kell kelnünk a patak vizén és nemcsak köveken, hanem gázolva is. Kisgyerekkel hosszú lehet ez a táv, azonban könnyű megoldani a nehézséget: mi először nyári melegben háti hordozós egyévessel mentünk, ezért négy-öt kilométer után egyszerűen visszafordultunk, a teljes távot pedig évekkel későbbre hagytuk.

Egy kis részt megjárva is hatalmas élmény a szurdok belseje: a gyönyörű fák, a Cuha-patak és a mellette futó egyébként műemléknek nyilvánított vasúti viaduktok és alagutak. A túra Vinye felől indul, érkezhetünk vonattal, de egy nagy parkolót is kialakítottak az autóknak. A startmezőnél, ami a cél is egyben, ráadásul remek kenyérlángossal várnak, úgyhogy motivációnak sem rossz az utolsó kilométereket ennek tudatában végigjárni.

A hosszabb-rövidebb útvonal – attól függ, mire telik a család legkisebb tagjaitól – forrást, barlangot és sokféle természeti csodát kínál, nem beszélve arról, hogy a nyári hőségben a legjobb klíma, amit csak fellelhetünk, az erdőben rejtőzik.

Így dobog a Börzsöny szíve

Egy Dunakanyarban töltött, szokolyai pár nap során fedeztük fel a Királyréti tanösvényt, amely hivatalosan a Hiúzháztól indul és egyébként a Duna–Ipoly Nemzeti Park része. Az útvonal során kilenc állomással találkozhatnak a gyerekek, ezek kapcsán pedig nemcsak az élővilágról, de például a kisvasutak történetéről is új dolgokat tudhatnak meg. Az alaptáv 2,9 kilométer, egészen kicsi gyerekkel is kellemesen teljesíthető, azonban mi kibővítettük ezt az utat:

egy 5,1 kilométeres körtúrát tettünk, és felmentünk az erdei környezetben monumentálisnak ható Várhegy-kilátóhoz, amely igazán lenyűgöző panorámát ad, és a gyerekeket is kárpótolja majd a kisebb-nagyobb fáradtságért.

A legnehezebb rész talán ez a szakasz, hiszen a szintemelkedés 120 méter körüli, a kisebbeknek erre a távra is érdemes hordozóval készülni. Egy stramm nagyobb ovis azonban már leküzdi ezt a feladatot, és a célba érésnél igazán büszke lehet magára.

A mi, rövid pihenőkkel megtűzdelt, körülbelül háromórás körtúránk a Királyréti Hajtánypályánál ért véget, és téli nap lévén épp lecsúsztunk a nyitvatartásról. Azonban nyári időszakban arra járva biztosan ki lehet próbálni a kézi erővel működtetett vonatszerű játműveket, amelyekkel négy fő tekerhet végig a körülbelül hétszáz méteres szakaszon. Királyrét másik kihagyhatatlan eleme a kisvasút, amely hazánk egyik legrégebbi erdei vasútja, és Kismaros, Szokolya, valamint Királyrét településeket érintve viszi be a látogatókat a Börzsöny szívébe. 

Tatai tanösvény, a természet ünnepe

Nem túraútvonal, inkább kirándulóhely, de kihagyhatatlan egy rövid listából is a tatai tanösvény, mert annyira szép a maga egyszerűségében, miközben igazán közel hozza a természet egy-egy konkrét részletét a gyerekekhez.

A táv mindössze másfél kilométer, de annál több kincset rejt magában ez az ökoturisztikai útvonal: például olyan egyedülálló növényekkel, mint a fehér tündérrózsa, vagy a selymes boglárka, illetve több védett állattal is találkozhatunk, főként az itt élő madarakat tekintve.

A Fényes tanösvény egy fából épült sétányon vezet végig a láperdő mentén, ahol az első lépéseket a Sarki-forrás-tó mellett tehetjük meg, majd balra indulva az ösvényen elkezdhetjük a körsétát, amely ugyanígy a tónál ér véget.

Tényleg nem túlzok, amikor azt mondom, hogy a tatai tanösvényen járva az ember valahol a természet ünnepét éli meg, és szavak nélkül tudja átadni a gyerekei számára, hogy mennyi titkot és történetet őriz az erdő, a láp vagy egy tiszta vizű forrás. Különösen érdekes ez annak tudatában, hogy az erre található gazdag források a szénbányászat fellendülése miatt a hetvenes évekre elapadtak, majd a kétezres évek elejére, amikorra szépen lassan az összes bánya megszűnt, újra megjelent a víz a területen. A természet tehát visszavette, ami az övé, és ennek hála mi, emberek most célzottan végigvezetve gyönyörködhetünk benne.

Nálunk természetesen a teknősök vitték a prímet, hiszen hatalmas örömöt keltett, hogy lépten-nyomon beléjük botlottunk, de a növényvilág is megéri a sétát. Indulás előtt vagy a körséta végeztével a látogatóközpontban megnézhetjük a helyi élővilágot bemutató kiállítást is, ha pedig még mindig van kedvünk járni-kelni, mindenképp menjünk el zárásként a Tatai várhoz, mert a forrásvidék szépsége után ott tényleg rácsodálkozhatunk arra, hogy a természet mellett azért az ember is egészen fenséges dolgokat tud építeni.

Plusz egy ráadás külföldön: Svájc, Seealpsee

A svájci élményünket csupán azért osztom meg, mert annyira jól megmutatta számomra, hogy ha lelkesedéssel megyünk, mindenki túl tud kicsit lépni a határain, a gyerekek is – sőt, ők aztán igazán képesek rá. Na, meg persze a férjem, mert a csaknem kétéves lányunkat bizonyos szakaszokon kénytelen volt a hátán vinni, és 1040 méter magasra tartva azért ez nem volt végig könnyed séta. Ennek ellenére mindannyiunk egyik legszebb emléke és élménye, amikor 2021 nyarán éltünk a lehetőséggel és a – szintén túrázós háromgyerekes – barátainknál töltöttünk egy hetet Svájcban, ők pedig elvittek minket a Seealpsee nevű tóhoz, amely több mint ezer méter magasan fekszik.

Nem mondom, hogy felfele tartva nem kellett néha-néha megállni és nem éreztem egy-egy pillanatban, hogy mindjárt kiköpöm a tüdőmet, de a látvány, amely felérve fogadott minket, egyértelműen bizonyította, hogy érdemes megküzdeni a kilométerekkel.

A szintkülönbség 280 méter felfele, a túraútvonal pedig oda-vissza körülbelül hat kilométer hosszú. A két fiam, akik akkor hét- és négyévesek voltak, egyébként nagyon jól vette az akadályt, mert egyszerűen annyira lenyűgöző volt a környezet, hogy nem volt idő nyafogni a fáradtságon, ami pedig néha a sarki boltig megtörténik kétszáz méteren.

Hogy mit láttunk fent? Éppen azt, amit a svájci ihletésű képeslapokon: havas hegytetők, festői zöld táj, szikrázó kék tó és persze sok-sok legelésző tehén. A tavon sokan csónakáztak, a fogadóban pedig sajtot kóstolhattunk, utóbbi egyébként világhírű és helyben készítik. A felfele vezető utat remekül ki lehetett pihenni a csúcson, hogy aztán lefele már könnyebben vigyen a lábunk.

Irány a zöld – gyerekkel is!

A természet nagyon sokszínű kaland és nem csak szó szerint az: egyszerre lehet menedék, szórakozás, feltöltődés, csend, a társaság öröme. Kisgyerekkortól kezdve megtapasztalni ezt, igazán nagy ajándék. Szerencsére itthon is nehéz kifogyni a jó túraútvonalakból, ha pedig külföldre megyünk, ne féljünk a felfedezésre váró helyszínt az épített látványoságokon kívül a természeti kincsek alapján is megismerni.

A képek a szerző tulajdonában vannak

Széles-Horváth Anna