–

Szeretek arra gondolni és magamban számszerűsíteni, mióta is nem hordok melltartót – mintha valami jeles alkalom lenne. Ám miután az ötéves évfordulót hozzávetőlegesen elértem, furcsa tranzíción mentem keresztül: visszaevickéltem a sportmelltartók világába, és azt is elmondom, miért. 

Luca, miért nem hordasz melltartót?!

A melltartó elhagyására vonatkozó kezdeti motivációm kapcsán a következőket tudom megosztani. A melltartó egy gyönyörű összetett szó, pontosan arra utal, amit jelent, nincs benne semmi felesleges sejtetés: a melltartó tartja a mellet. Na mármost, én úgy ítéltem meg objektív szempontok alapján, hogy az én mellemet nem kell tartani mérete, dőlésszöge, illetve a gravitációval való viszonya okán. A merevítős, push-upos, viszketős, mellet tartó csodákat tehát felváltotta az általam „alápóló”-ként aposztrofált ruhadarab, ami lehetett egy, a felső réteghez színben passzoló top, vagy akár body is. Funkcióját tekintve télen kettős célokat szolgált: melegített, és tompította a direkt mellbimbóhatást, azaz, az öltözetem nem tűnt szemérmetlenül melltartó nélkülinek, egyéb évszakokban pedig csupán a mellem pontos sziluettjét rejtegette. 

A nem téli hónapok már érdekesebbek voltak, hiszen csak azért senki nem szeretné izzadságtól gyöngyöző homlokkal végigcsinálni a napot, mert történetesen nem vett fel melltartót, és a bimbóját, illetve annak udvarát egy pluszréteggel takargatja. Én sem tettem.

A tél után következő tavasz volt a felfedések nagy időszaka, sorban ötször tehát. Minden tavasszal lélekben felkészültem a bámész tekintetekre, a szemkontaktust elvesztő, a mellem környékén időző, majd a szemkontaktust ismét visszaszerző beszélgetőpartnerekre, nemre való tekintet nélkül. 

Azt hiszem, sokaknak fejtörést okozott a „vajon miért nem vettem fel melltartót” kérdés megválaszolása. Biztos, csak nagyon siettem, és elfelejtettem. Rendetlen háziasszony vagyok, nem készültem el a hétvégi mosással idejében, és a minden színhez passzoló ruhadarab a szennyesben hever. Esetleg gátlástalan magamutogató vagyok, (de hiszen a beszélgetés alapján nem ez jön le, tehát máris beáll a kognitív disszonancia állapota partneremben), és direkt élvezem a szokatlan, már-már kínos szembesítést emlőm pontos formájával.

Miközben egyre több tapasztalattal gyarapodtam melltartó nem hordás terén, a kezdeti praktikumot (kicsi, és hetyke mellem van, nem kell tartani, kivéve sportoláskor), egyre inkább kiegészítette egy tudatos attitűd kialakulása: szerettem volna e pici kis aktusba belesűríteni a tudatos választás jogát.

Nekem, mint felnőtt, autonóm emberi lénynek, jogomban áll bizonyos ruhadarabok viselését megtagadni.

Ha ki van írva az uszodában, hogy úszósapka viselése kötelező, természetesen felveszem, hiszen látom a logikus okokat a felszólítás mögött. De kérdés számomra, vajon hol, és mikor szólítottak fel a melltartó viselésére tömegesen minden nőt.

Természetesen értem a hát- és gerincproblémákkal bajlódó, nagyobb mellű nőtársaimat, akiknek tényleg segít a melle megtartásában egy-egy ilyen szerkezet. Azonban a kollektív melltartóhasználat mögött még egy okot bátorkodtam felfedezni a fent említett társas interakcióim alapján. A melltartót azért is viseljük nőként, hogy ne látsszon a mellbimbónk. Na de miért? Azért mert a női mell hiperszexualizált, és nincs olyan semleges tónusa, mint egy férfi mellbimbónak. Olyan erős a női mell szexuális kontextusa, hogy túlságosan felkavaró látni azt egy hétköznapi helyzetben, például egy irodában, vagy egy egyetemen, az utcán, a közlekedési eszközökön, stb.

Természetesen a melltartóban is látszik, hogy van mellünk, hölgyeim, ami általában terjedelmesebb, mint egy férfié, de a bimbó,

nos a bimbó az alapvető esztétikai különbség itt.

A melltartóban nem vehető ki, míg melltartó nélkül igen. A mell textúrája egyenletes lesz, megjelenése tehát ildomos. Nem idomos, ildomos, vagyis a társadalmi elvárásoknak megfelelő, nem tolakodó, mások lelki világát nem felkavaró.

Az ötéves periódus vége, a sportmelltartók korszaka

Nagyon szigorúan tartottam magamat a tervhez az elmúlt öt évben, és ha esett, ha fújt, ha fehéret viseltem, ha nagyon vékony anyagú textilt, bizony nem viseltem melltartót, gyakorlatilag a saját paramétereimet is elfelejtettem, meg hogy hol kell az ilyen ruhadarabokat keresni, hogyan kell egyáltalán rendeltetésszerűen használni és egyebek.

Az öt év elteltével azonban változás állt be az életemben:

elkezdtem egy multinacionális cégnél dolgozni, és ezzel párhuzamosan lassan belefáradni a magyarázatot követelő tekintetekbe és a magányos szabadságharcba.

Senki ne ijedjen meg, nem lettem végleg konformista, csupán csak felfedeztem a sportmelltartók hétköznapi használatának kényelmes világát. Ez így olyan, mint a mesében, van is rajtam melltartó, meg nincs is! Sőt, melegít is, takar is, tehát félúton van a teljes lázadás és a görcsös megfelelési kényszer között. Remek! 

Megtartani a barátokat szülőként is – Így nem szigetel el a gyerekvállalás

WMN Life – 2023. április 18. – TF

A mellemet továbbra sem kell tartani (az állásomat már annál inkább), viszont nem érzem, hogy az elveimet feláldoztam volna a mindenáron való betagozódás és a magas asszimilációs igény oltárán. Csupán csak beláttam, van, amikor fontosabb a szociális komfortérzetem, mint a társadalmi okítás, és a szabad akarat demózása.

Ennek belátása pedig nem kell hogy újabb szorongáshoz vezessen, sőt inkább felszabadító a gondolat, hogy bátran dönthetek mindhárom opció mellett: nincs melltartó, sportmelltartó vagy hagyományos melltartó.

Viszont jön a tavasz 

Amikor belekezdtem anno ebbe a részben szociális kísérletbe, fokozatosan hagytam el a melltartó használatát. Elsőként a biztonságos terekkel kezdtem, család és barátok körében, majd szép lassan nem hordtam már a nyilvános terekben sem, és legutoljára jöttek a publikus-hivatalos terek, mint például a munkahely.

Érdekes lenne ismét belevágni a dologba, egy kicsit más társadalmi légkör közepette, pár évvel idősebben.

Persze elismerem, hogy egy ilyen helyzet sem egyformán kivitelezhető mindenkinek. A kis mellű nők előnyben vannak, sőt ha Jenner a vezetékneved, akkor egy divathullám képviselője is válhat belőled ezáltal. A szexualizáltság mértéke is csökken egyenes arányban a mellméret csökkenésével, erről sajnos nagyobb méretekkel bíró nőtársaim számos története tanúskodik (a mellkisebbítő beavatkozások iránti motivációról olvasd el H. Fekete Bernadett korábbi írását ITT). 

Mégis szeretném feltenni a kérdést: idén tavasszal ki tart velem?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Dhanielle Seah / EyeEm

Wilson Luca