Meglátni és megszeretni? – Az első nagy szerelem nem is a másikról szól
Ahogy az egész napos robotolás után meggyötört arcokat fürkészem a metrón, arra gondolok, vajon hányan szerelmesek épp most? De őrülten, mindent elsöprőn, nem csak úgy ímmel-ámmal! És ha őrülten szerelmesek, hát hogy tudnak ilyen rezignáltan ücsörögni ott? Vajon Pamela Anderson is így ülne a metrón, miután beléhasít a felismerés, hogy Tommy Lee élete szerelme? Vagy ezek a metrón mélázó emberek már rég nincsenek együtt az első nagy szerelmükkel, és azóta sem köszöntött be semmi ahhoz fogható az életükbe? Wilson Luca írása.
–
Hollywoodi történet
Pamela Anderson és Tommy Lee, Whitney és Bobby, Johnny Depp és Winona Ryder, Angelina Jolie és Billy Bob Thornton, Antonio Banderas és Melanie Griffith. Mi a közös bennük? Azon kívül, hogy többen közülük a párjuk nevét varratták magukra a kapcsolatuk csúcspontján. Igen, az a bizonyos első, őrült szerelem, már ahogy az a kollektív emlékezetben fennmaradt. Általában ugyanis már a felsorolt kapcsolatok egy korai fázisában szárnyra kaptak a pletykák, hogy mégsem minden olyan tökéletes… Az egyszeri szemlélő pedig kissé rosszmájúan állapíthatta meg magában, hogy lám, lám, ezek is csak egyre bolondabbak a növekvő pénzzel és ismertséggel egyenes arányban (és semmivel sem különbek másoknál).
Pamela első nagy szerelme
A Pamela, a Love Story című netflixes dokumentumfilmből (amelyről Krajnyik Cinti írt bővebben ITT) kiderül, hogy Pamela Anderson és Tommy Lee 1994 decemberében találkozott először egy újévi partin, a Sanctuary, azaz menedék nevű klubban.
Pár héttel az ominózus buli után Pamela Cancúnba ment, Tommy Lee pedig arcpirító nyomulással utána. Addig-addig kérlelte Tommy Pamelát, míg a nő ismét össze nem futott vele és a haverjaival egy klubban, hogy aztán boldogan éljenek, míg meg nem halnak. Vagy legalábbis pár évig, ami az álomgyárban egyébként is az örökkévalóságot jelenti.
Ha engem kérdeztek, már ott kezdődött a lejtmenet, hogy Pamela többször is visszautasította a kezdetekkor Tommyt, aki ennek ellenére utánarepült Mexikóba, és azt mondta, nem nyugszik, míg ki nem deríti, melyik szállodában szállt meg Pamela.
Nevezhetnénk ezt kitartó udvarlásnak, de én most nemes egyszerűséggel csak piros kis zászlónak fogom.
Négy nap „udvarlás” után összeházasodtak, immáron Mr. és Mrs. Lee, a többi pedig már popkulturális történelem. Noha Tommynak komoly alkohol- és dühkezelési problémái voltak, Pamela a mai napig azt állítja, hozzá fogható szerelem nem is volt, nem is lesz.
Az első nagy szerelem
Mégis mit üzen Pamela tanmeséje? Számomra talán azt, hogy az első nagy szerelem nem is feltétlenül a nagy őről szól, hanem arról, hogy még nem terítette le egy halálos vírus a fél rokonságodat, a fegyveres konfliktusok zaja még nem ért el hozzád, és nem rúgtak annyiszor a lágy részedbe, hogy ne merd magadat teljesen odavetni, félelem, elvárások és egyéb béklyók nélkül, igen, akár négy nap után is.
Habár, egy kicsit róla, a másikról is.
Nem nézed, mije van, mije nincs. Jár-e terápiára, befektette-e már a megtakarításait inflációkövető állampapírba, nem szenved-e valamilyen függőségtől, jó apja lesz-e majdani gyerekeiteknek, és tud-e karakán módon alkudozni a kivitelezővel?
Egyszerűen csak megláttad és megszeretted. Gyere, ahogy vagy, én elfogadlak!
Az én első nagy szerelmem
Nem így hívták, de legyen, mondjuk, Balázs. Szóval Balázzsal először az egyetemi gólyatábor felé robogó vonaton találkoztam 2012-ben – a mi Sanctuary klubunkat zamárdi gyorsnak hívták. Mennyire rapszodikus: egy vonaton!
Ott és akkor eldöntöttem, ha létezik szépség e világon, nos, azt mind Balázs birtokolja egy személyben.
Azt hiszem, így érezhetett nagymamám, amikor először megpillantotta Alain Delont a filmvásznon.
Vagy amikor Pamela igent mondott Tommynak a mexikói parton. Körülbelül annyit tudhatott róla, mint nagyi Delonról, sőt talán még kevesebbet.
Szóval a felkavaró első találkozás után, a gólyatáborban egy mondatot sem váltottunk. Ismerős az az érzés, amikor nagyon tetszik valaki, de annyira egyedül vagy ezzel (hiszen a másik még nem vallott színt), hogy azt hiszed, csak képzeled, hogy valós a vonzalom köztetek? Ettől elbizonytalanodsz, később egyenesen őrültnek gondolod magad… Nem? Na mindegy.
Csak annyit mondok, nem képzeltem a kölcsönös vonzalmat.
Nagyon intenzív hét év következett, Pameláéknak is, meg nekünk is. Nekik lett két gyerekük, nekünk meg két diplománk. Tommy azt mondta, nem tudta elviselni, hogy a harmadik helyre került a gyerekek születése után. Pamela meg azt mondta, nem tudta tovább elviselni Tommy agresszív viselkedését. Azt hiszem, én is sok mindent nem tudtam már elviselni, így aztán mindenki fájdalmas búcsút vett a másiktól.
Az első nagy szerelem után
Az első nagy szerelem valóban nem fogható semmihez, annyira édes, mámoros, és gondtalan. Rosszabb esetben az ember örökre siratja, és öt házassággal később is azt állítja, mindvégig csak őt szerette, és sosem tudott igazán továbblépni, vagy feldolgozni a szakítást. Hajlamosak vagyunk ilyenkor túlontúl idealizálni a múltból felsejlő képeket, a csúnya részeket pedig nemes egyszerűséggel kivágni a fejünkben lejátszódó filmből.
Jobb esetben az ember ráeszmél arra, hogy talán nem is olyan nagy baj, hogy nem az első nagy szerelmével öregszik majd meg kézen fogva.
Azóta igenis fontos lett, hogy a másik milyen döntéseket hoz a saját életével kapcsolatban, hiszen az befolyásolja a későbbi közös életet is.
Időközben felhalmozódott annyi párkapcsolati, és általános emberi tapasztalat, hogy gyorsabban kapcsol az ember, ha a másik nem tud bánni a pénzzel, szerhasználó, dühkezelési problémái vannak, és egyéb olyan gátló tényezők, amik hátráltatják egy egészséges párkapcsolat kifejlődését, majd fenntartását.
Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy Pamela tehet mindenről, miért kellett magát egy link rocksztárhoz láncolnia. Akkor ő tűnt a legjobb és legszebb választásnak.
Mit választás? Mágnes!
Hangosan bemondja a hölgy, Pöttyös utca. Én következem, ideje leszállni. Gyorsan visszanézek az ülésre, nem felejtettem-e ott valamit, rossz szokás. Ahogy leszállok a metróról, eszembe jut Balázs mandulavágású szeme, és ahogy rám nézett. De jó lesz ezeket a filmeket idősen újra és újra lejátszani!
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Digital Vision