Búcsúzó királynők – Kezdődik a női világbajnokság
Utoljára láthatjuk a női futball két ikonikus alakját vb-n
Július huszadikán kezdődik a női labdarúgó-világbajnokság, aminek szerencsére egyre nagyobb hírértéke van – idehaza például, dicséretes módon, az m4 közvetíti. Az idei vébén két olyan játékost láthatunk utoljára nagy nemzetközi tornán, aki az utóbbi két évtizedben a legkisebb túlzás nélkül elérte a legenda-státuszt. Két nőt, akinek kikezdhetetlen szakmai tudása, alázata és egyénisége mérföldkő volt egy komplett szakág népszerűvé és elismertté válásában. Aki bár nem feltétlenül játszik majd kulcsszerepet a vb-n, mégis megérdemli a figyelmet. Csepelyi Adrienn írása.
–
Tizenkét éve követem behatóan a női focit, ami pont elég ahhoz, hogy lassan elbúcsúztassam az első olyan generációt, amelynek sztárrá válásakor már én magam is szurkoltam.
Egyszerre felemelő és szomorú is ez: elképzelni a játékot azok nélkül, akik miatt megszerettél egy-egy csapatot, akiknek megmozdulásai óhatatlanul is meghatározták az utóbbi évtizedet – és akik nélkül egész biztosan nem tartana ott a női futball, ahol ma tart.
A legjobb, hogy bár ez egy szubjektív ajánló az Ausztráliában és Új-Zélandon rendezett világbajnokság elé, tulajdonképpen objektív is egyszerre. Mert annak a két embernek, akire szeretném felhívni a figyelmeteket, elvitathatatlan szakmai eredményei vannak, emellett pedig a személyük, a brandjük áttételesen is rendkívül sokat adott a női focinak, a női sportnak – és nem csupán egyenjogúsági szempontból, hanem egyetemesen.
Két rendkívüli sportembert mutatok be nektek – bár őszintén remélem, hogy egyikük sem teljesen ismeretlen már a számotokra. Ha igen, annál jobb: most még láthatjátok őket játszani. Hamarosan már csak az emlékeink és az archív felvételek maradnak.
Marta – A brazil legenda
Kezdjük a sort azzal, akinek már a vb-részvétele is csodaszámba megy:
a harminchét esztendős Marta Vieira da Silvának, a brazil fenoménnak ugyanis ez lesz a hatodik (!) világbajnoksága. Ez azt jelenti, hogy huszonnégy esztendeje játszik a legmagasabb színvonalon.
És nem úgy tűnik, hogy szándékában áll visszavenni. Reméljük, nem is teszi: mivel ugyanis eddig mind az öt világbajnokságán betalált (ilyet korábban sem női, sem férfi futballista nem ért el), ha ezen a tornán is gólt rúg, azzal szinte utolérhetetlen magasságokba lő ki.
Mi sem mutatja jobban a társadalmi sztereotípiák létezését egyébként, mint az, hogy Marta, minden idők egyik legjobb labdarúgójának beceneve hazájában „a szoknyás Pelé”. Ami egyrészt rendkívüli bók, hiszen Pelé nevénél nagyobb dicséret nem létezik a futballban, másrészt meg őszintén, hogy kerül ide egy szoknya? No, mindegy. Martát maga Pelé is a világ száz legjobbja között tartotta számon, amikor egyszer összeállíttattak vele egy listát minden idők legjobbjairól. Ez akkoriban jókora felhördülést keltett amúgy, de Pelét már akkor sem érdekelte, valaki nő-e vagy férfi, ő a technikai tudást és a tehetséget nézte.
Marta hatszor nyerte meg a FIFA Év játékosa szavazást (2006-tól 2010-ig zsinórban!), háromszoros Copa América-győztes, vb-ezüstérmes és kétszeres olimpiai ezüstérmes, hatszoros svéd bajnok és háromszoros svéd gólkirály, és nála senki (sem férfi, sem nő) nem rúgott több gólt világbajnokságokon: tizenhétszer talált be eddig.
Ha úgy tartja kedve, vörösre rúzsozott ajkakkal lép pályára, amikor pedig élet- és játékfilozófiájáról kérdezték, úgy fogalmazott: „sírj az elején, hogy nevethess a végén”.
Ezt nála senki sem veszi komolyabban: az edzésbe mindent belead, és – noha technikai tudását tekintve a komplett mezőnyben alig akad kihívója lassan három évtizede – minden egyes alkalommal, ha sikereiről kérdezik, kiemeli, hogy a csapat nélkül soha semmit nem ért volna el.
Meglehet. Az viszont bizonyos: Marta csak egy van, és akkor is fogalom marad a neve, ha egy nap majd végleg visszavonul, és Brazília egy másik támadóval nyeri el az oly régóta áhított világbajnoki címet.
Megan Rapinoe – Amerika nemzeti kincse
Ha néhány év múlva azt olvasnánk, hogy Megan Rapinoe indul az amerikai elnökválasztáson, garantálom, hogy a világ sporthoz értő hányadának szeme se rebbenne. A USWNT (ez az amerikai női válogatott „beceneve”) alapembere ugyanis gyakorlatilag intézmény. Kétmillió-egyszázezer követője van jelenleg Instán, így ha valamit ő támogat, biztos, hogy emberek százezrei állnak mögé.
Amellett, hogy szakmailag is a legmagasabb polcon van, Megan Rapinoe divat- és stílusikon is: platinaszőke hajviselete olyannyira jellegzetes volt egy időben, hogy a Nike lényegében logóként alkalmazta a Rapinoe nevével fémjelzett kollekciójában.
Most épp kék hajjal érkezik majd a világbajnokságra (igen, ez frankón téma a sajtóban, de szerencsére nem a szakmai oldal rovására foglalkoznak vele).
A harmincnyolc esztendős Rapinoe-nak ez a negyedik vb-je, és ha minden rendben megy, meglesz a kétszázadik válogatottsága is. Elképesztően kreatív játékos, és igazi egyéniség a pályán meg azon kívül is. Egyik gólöröme a 2011-es vb-n azonnal mémmé vált:
a Kolumbia elleni találata után kiszaladt a szögletzászlóhoz, felkapta a tévéközvetítéshez oda állított zajmikrofont, és beleüvöltötte a Bruce Springsteen-dal refrénjét: Born in the USA – azaz az Egyesült Államokban születtem. Rapinoe ettől fogva nemzeti intézmény, szimbólum, a szurkolók egyik legnagyobb kedvence.
Saját coming outja után az Államok egyik legfontosabb LMBTQ-aktivistája, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a női válogatott egyenlő fizetésért folytatott hosszadalmas küzdelmében. Az ő hírneve, hitelessége és sportsikerei nélkül ez még ennél is elérhetetlenebbnek tetszett volna. A Time magazin 2020-ban a világ száz legbefolyásosabb embere közé választotta, ami olyannyira nem túlzás, hogy Biden elnök kampányában is fontos szerepet játszott. A múlt évben Biden maga tüntette ki a Freedom Medallal.
Rapinoe párja a WNBA-legenda Sue Bird – ők az amerikai sportvilág első számú power couple-je, akik nemrég saját produkciós céget alapítottak, hogy olyanok történeteit mesélhessék el, akik a hátrányos megkülönböztetés miatt eddig nem jutottak a megérdemelt rivaldafényhez.
Rapinoe 2019-ben Aranylabdát kapott, Londonban olimpiai aranyat, Tokióban bronzérmet nyert a válogatottal, kétszeres világbajnok és egyszeres vb-ezüstérmes. Ő az első futballista (férfiak és nők között is), aki szögletből gólt rúgott olimpián – sőt, mindjárt kétszer is végrehajtotta ezt a bravúrt. Ez is tipikus Pinoe: egy kis finesz, egy kis szemtelenség, s olyasvalami, amit senki más nem tud.
Jó szurkolást nektek a világbajnoksághoz! Kívánom, hogy a mezszámokon túl lássátok meg az embereket is a pályán. Mert a lényeg mindig az egyéni történetekben rejlik: ahány játékos, annyiféle út vezet a sikerhez. És ahány szurkoló, annyi kapcsolódási pont: ki tudja, talán ti is most találjátok meg majd azt, aki a következő évtizedben meghatározó lesz számotokra.
Kiemelt képek forrása: Getty Images/ Brad Smith/USSF / Contributor; Getty Images/ Ira L. Black - Corbis / Contributor
