Egyből mély vízből indultunk. A mi kapcsolatunk a gyászban kezdődött, anyám elvesztésével és eltemetésével, és hasonlóan kemény viszontagságok között folytatódott. Az első évünkben volt mindenféle veszteség, el- és beárulás, vér, könny, veríték, súlyos kórházi időszak utáni ápolós állapotok, nem evés, aztán evés, de minek, literszámra facsart zöldséglevek mindennap frissen, rostmentesen, kiborulások, beborulások. Sokszor éreztük azt: menj el, jobb lesz, elmegyek, jobb lesz. De mindig rájöttünk, szeretjük annyira egymást, hogy kibírjuk a szart is, ha mi a szarral kezdjük, ha nekünk ezt dobta a gép, akkor átverekedjük magunkat rajta, egymásba kapaszkodunk, mert a szeretetünk erős. 

És akkor megkérdezed, miért mondom, hogy a szerelem nem elég. Mert nem elég. Mert kell még a bizalom is, ami nem a szerelemből nő ki, kell a bizalom, amivel át tudom adni neki magam: tessék, itt vagyok, láthatsz így is, láthatod a legrémesebb arcomat, a kezedbe adom a döntés jogát, elmehetsz, ha nem bírod, meg fogom érteni, nem tudok haragudni rád. Nem ment el. Pedig sokszor örültem volna neki, ha úgy dönt. Egy súlyos betegségben, egy rossz lelkiállapotban, a gyászban, a veszteségekben önmagadat a legnehezebb elviselni, és ha nagyon szeretsz valakit, akkor nem akarod, hogy lássa a legrosszabb arcodat.

Szóval sorolom egy párkapcsolat feltételezett stációit, a vicces részekkel kezdem, aztán azt sem hagyom ki, hogyan érjünk el a napsütötte sávig, ahol kézen fogva ugrálunk el boldogan a naplementébe. A szintekhez a saját párkapcsolatomat vettem alapul, természetesen nem minden úgy volt és van, ahogy, némelyik feltételezés és elképzelés.

1. Először látjátok egymást meztelenül

Várj, ez a legjobb rész.

Az utolsó négyzetmillimétert is lecsupaszítod, annyira, hogyha kijössz majd a zuhany alól, delfinsima bőrödön harmatnak hasson a fel nem itatott vízcsepp. Mindened tökéletes, most kiderül, hogy igaz-e: úgy szeret, ahogy vagy. De hát ki ne imádná azt a testet, amin látszik, hogy órákig készítetted elő a nagy alkalomra? Ezek az első alkalmak a legszebbek: még mindenki beletesz apait-anyait, sosem lesznek már ilyen szép idők, de jó lesz visszagondolni rá. 

2. Először mentek el együtt hosszú hétvégére

Na, ott minden kiderül. Hogy csak néha horkol-e (nem pont mindig akkor, amikor nála alszol), hogy idegesítően sóhajt-e, amikor unatkozik, hogy unod-e, amikor unatkozik, vagy nem zavar, hogy milyen filmet választ a tévében második este, amikor épp nincs program, és, mondjuk, egy hétvégi házban vagytok az isten háta mögött, és ha te választasz filmet, felháborodik-e a választásodon. Megfigyelheted viszont néhány apróságon keresztül, milyen fazon: visz-e kávét az ágyba, beveti-e azt, elmosogat-e legalább egy bögrét, hogyan teszi le a fogkrémet, miután használta, a földre dobja-e a vizes törülközőt egy használat után, és távozásnál mennyire hagy nagy rumlit maga után. 

Sajnos az a rossz hírem van, hogy az első hosszú hétvégén meg kell ejtenetek azt is, amikor úgy nagyvécéztek, hogy a másik szobában a másik is ott van. Hiába vetsz be mindent: lehúzod a kart többször, kinyitod a csapot, zenét kapcsolsz, A MÁSIK AKKOR IS TUDNI FOGJA, MIT CSINÁLSZ.

Úgyhogy barátkozz meg szépen a gondolattal: ő is kakál, te is kakálsz, ez az élet rendje, ne tegyünk úgy, mintha ezt rajtunk kívül senki más nem csinálná.

3. Először mutat be a legjobb barátainak

Ezen áll vagy bukik minden. Ha a legjobb barátai szerint szarfej vagy, akkor valószínűleg tényleg az vagy (vagy az összes barátja seggfej, de erre kevesebb az esély a nagy számok törvénye alapján). Viccet félretéve: az gond, ha önmagad adod, és nem bírnak a barátai, mert azt jelenti, nem jó helyen vagy, nem biztos, hogy ő a te embered, vagy csak szarul választ barátokat. Mindenesetre te mindig minden körülmények között add önmagad. Nem szabad senkit félrevezetni.

4. Először mutat be a szüleinek

Egy kivétel van: a szülei előtt – az isten szerelmére kérlek – eszedbe ne jusson önmagadat adni.

Öltözz fel normálisan, legyél szerény, viselkedj szépen, ne keveredj vitába (pláne politikai vitába ne, ki tudja, apus melyik oldalon áll), ne sztorizz hosszan magadról, csak annyit mesélj el, amennyit első körben muszáj (elég, ha majd később megtudnak mindent rólad,) segíts anyunak leszedni az asztalt, ne tegyél úgy, mintha vendég lennél, akkor is menj ki a konyhába, ha azt mondják, hagyd csak, majd én leszedem, legyél kedves, vigyél apró ajándékot, és beszélj akkor, ha kérdeznek. Hahaha.

(Sose tudtam ezeket teljesíteni, oszt megnézhettek.)

5. Először költöztök össze (és utoljára)

Túl vagy az első pukin, a barátos bemutatáson, a szülei előtt is megálltad a helyed csipkegalléros selyemblúzban, egyre több időt töltötök együtt, sőt tulajdonképpen nem is alszotok külön, mindig valamelyikőtöknél hédereltek, és úgy érzitek, ideje egyazon tető alá hozni a párkapcsolatotokat. Hát hajrá. A következő dolgokra figyelmeztetlek:

Ha meg tudod érteni, hogy a vécéülőkét nem ő képtelen lehajtani, hanem te vagy az, aki sose hajtja fel, hogy ő elvégezhesse a dolgát…
Ha elfogadod, hogy mindig minden körülmények között szakállat fog vágni, miután kisuvickoltad a fürdőt, de pontosan aznap…
Ha megérted, hogy a friss ágyneműről neked kell gondoskodnod hetente, és neki fogalma se lesz, az mitől mindig puha és jó illatú, de nyígni fog, ha egyszer egy évben megkéred, húzza fel helyetted…
Ha nem gond, hogy a hűtőt neked kell kifertőtlenítened, és rendben tartanod, és nem borulsz ki, ha két napig nem vagy otthon, és mire hazaérsz, a mustár, a virsli, a sajt, a zöldség egymásra van baszkodva avantgárd módon…
Ha nem kapsz szívrohamot, amikor segíteni akar, és arra mész ki a mosókonyhába, hogy a pirosakat, a feketéket és a kékeket egyszerre gyömöszöli be a gépbe, és azt mondja, hogy ez mind színes, ezért egyszerre kell mosni
Ha imádod, ahogy főz, de tudod, soha a büdös életben nem fogja elpakolni maga után a konyhát, ha mégis, akkor királlyá kell koronáznod azonnal a Duna jegén, akkor is, ha az soha többé nem fog befagyni…
Ha nemcsak egy-egy meccset akar megnézni, hanem az összeset…
Ha szerinte az összes film és sorozat szar, amit nézel, még az is, amiről fingja sincs, hogy miről szól…

…szóval ha ezeket mind el tudod fogadni, nem borulsz ki, akkor sikeres lesz az együttélés. És természetesen vállalnod kell női kötelességeidet, miszerint, van meleg étel az asztalon, rendet tartasz a házban, mert ez asszonyi kötelességed, és a legtermészetesebb dolog a világon, hogy rend van, de ezért senki nem fog megdicsérni. Bahh. Hashtag szmájli. Akarom mondani, jobban jársz, sister, ha te csinálod meg ezeket mind, higgy nekem.

6. Először vagytok betegek

Ha te vagy beteg, az semmi, tök normál. Mindent csinálsz ugyanúgy.

Ha ő beteg, vegyél ki szabit, maradj az ágya mellett, főzz levest, és reszeld a gyömbért a citromos teájába, miközben egész nap a lázát méred.

Viccet félretéve: szerintem ez a fekete öves szint. Ha ezen túl tudtok jutni, akkor nagy királyok vagytok. Ha nem menekültök el az elől, amibe egy súlyos betegség belekényszeríti azt, akinek el kell viselnie a fájdalmat, a megváltozott életkörülményt, a megváltozott fizikai kondíciót, akkor mindenen túl tudtok jutni. Legalábbis én ezt érzem, hogy velünk ez történt. 

Felvágnak, és kivágnak belőled, annak minden nyűgével, kínjával együtt kell élned, nem fog ugyanúgy működni már semmi sem, és egy kicsit meghal az az ember, aki voltál, helyette születőben van egy új, akinek fájdalmas az újratervezés, meg önmaga elfogadása, ezért hisztizik, üvölt, toporzékol, lefogy, hízik, nem eszik, zabál, nem tud már semmit sem ugyanúgy csinálni, mint régen, és ehhez a másik asszisztálni képes, akkor nyert ügy van. Nincs annál borzalmasabb, mint egy ilyet átélni, és nincs annál borzalmasabb, mint látni szenvedni azt, akit szeretsz. 

Mi télen a pokolban voltunk, többször megkértem, hogy menjen el, és ne nézze végig, hogy tör elő belőlem a sátán. Nem volt hozzám mindig türelme, de végül egymásba kapaszkodtunk, és együtt maradtunk. És ebből a szemszögből teljesen mindegy, hogyan nyomja ki a fogkrémet, hány meccset néz, össze akarja-e mosni a kéket a feketékkel, észreveszi-e, hogy tiszta az ágynemű, vagy új-e a ruhám (sajnos ez utóbbit mindig, mondja is, minek kellett ez már megint, nincs elég?).

Tényleg teljesen mindegy, mert ha két ember a legrosszabb arcát is látta a másiknak, azt képes volt megtartani, akkor az olyan erős köteléket épít, hogy kemény meló lenne elszakítani. 

Kívánom azt, hogy mindenki pipálja ki ennek a listának a vicces, és félig komoly részét, és anélkül építsen erős bázist a másikkal, hogy a legrosszabbat meg kelljen tapasztalnia.

Szentesi Éva