Épp elég nagy a káosz az életünkben, legalább az otthonunkban legyen valami rendszer, amire lehet számítani! – Praktikus tippek notórius kupigyárosoknak
Nem olyan régen írtam egy cikket arról, hogy hiába szeretem a rendet, mégis rendetlenség van nálunk. Kiborító, pedig esküszöm, nagyon igyekszünk. Az írásra érkező sok-sok reakcióból kiderült, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül. De itt nem dőltem ám hátra! Rajtam aztán ne fogjon ki a kupleráj! Szabó Anna Eszter felvette a kesztyűt a káosz ellen.
–
Ahogy azt az említett cikkben is írtam, olyankor mindig lendületet kapunk a rendrakásban, amikor jön hozzánk valaki, vagy ha nincsenek itt a gyerekek. Utóbbi persze úgy néz ki, hogy amikor már elindultak Debrecenből autóval, akkor turbóban nekiállunk a lakás minden zugának. Egészen addig vérprofin megy az időhúzás. Nézegetjük nagy bánatosan a ruhakupacokat, a játékhalmokat és biztos, ami tuti, csettintek néha egyet-kettőt, hátha bejön, mint Mary Poppinsnak. Spoiler: nem jön be. Sajnos.
Varázspálcánk is van, szóval a Vingardium leviosa varázsigével is megpróbálkoztam már, jól is hangsúlyoztam (Levioooosa, nem Leviosaaaaaa, ugye, ahogy azt minden Harry Potter-rajongó tudja). De
a tárgyak makacsul ott maradnak a káosz közepén, az arcomba röhögnek, és várják, hogy a helyükre rakjam őket.
Nincs mese, szó szerint.
Viccet félretéve, igaziból csak az első lendületet kell elkapni, utána én például már nem tudok leállni. Szóval mi a tanulság? Hogy csak lendület kell! És hogy mi kell a lendülethez? Motiváció. Ahhoz pedig igaziból nem kell sok minden.
A szomszéd rendje mindig… tartósabb?
Ahhoz, hogy beinduljon bennem a takaríthatnék és a mániás rendrakás, igaziból nem kell sok minden, csak egy kis lökés, ami átsegít a hétköznapi rohanáson és az idő szűkösségén.
Ilyen löket tud lenni például, ha vendégségbe megyünk valahova, ahol olyan szép rend van, hogy utána kellemetlen hazajönni.
Aztán ott a közösségi média, Instagram, YouTube, ahol vannak konkrétan olyan videók, posztok, amiknek az a céljuk, hogy takarításra, rendrakásra ösztönözzenek.
Vannak olyanok, akik gyorsított felvételben, vágott anyagokat töltenek fel, de olyanok is, akik élőben takarítanak, pakolásznak és közben kommentálják az eseményeket. Ezeknek az a lényegük, hogy miközben nézi és/vagy hallgatja az ember, lehet párhuzamosan ruhákat hajtogatni, pakolni, ugyanúgy takarítani. Nevessetek rajtam nyugodtan, én imádom ezeket!
Ha nem tudok elaludni, gyakran ilyen motiváló takarítós videókkal lassítom le az agyam, és közben meg szépen feltöltődik az inspirációgyűjtő tankom, másnap reggel én magam vagyok a gyorsított felvétel, olyan tempóban állok neki a konyhát kipucolni.
Nem csinálni kell a tisztaságot, hanem megtartani
A cikkem alatt többen megjegyezték, hogy nem szabad hagyni, hogy eszkalálódjon a kupi, szépen mindig mindent vissza kell tenni a helyére használat után. Oké. Maximálisan egyetértek. Habár a gyerekeimnek ehhez lenne némi hozzáfűznivalójuk. Amikor épp home office-ban próbálok megírni egy cikket, a gyerekek meg épp pont tök jól eljátszanak magukban, akkor garantáltan nem fogom őket szólongatni, hogy mindent rakjanak vissza maguk után, ha már nem játszanak valamivel. A játék lendületében nekik meg maguktól nem jut eszükbe, ez van. (Dolgozom az ügyön, mielőtt…)
Bármekkora káosz is a következménye, én élvezem, ha a gyerekek elvannak, én meg csinálhatom a dolgom.
Természetesen hatezerszer elmondtam már nekik, hogy egy játékot elrakni használat után sokkal kisebb nyűg, mint egy csomót elpakolni a nap végén. Azt is mondtam már nekik milliószor (hinnye, hogy dobálózom itt a számokkal), hogy így fognak elveszni a játékaik, meg tönkremennek, és tessék jobban becsülni azokat, egyébként is, más örülne mindannak, amit ők széthagynak mindenhol, és elveszem, amit a földön találok, szóval a klasszikusok. Tényleg az összes létező szülői közhelyet bedobtam már, mindhiába. Megspórolom az energiát a mindenkori kommentelőknek,
tudom én, hogy valószínűleg nem mutatunk olyan példát, ami úgy beégne a gyerekek retinájába és bebújna a bőrük alá, hogy maguktól is rendesek legyenek, hegyi beszédek és rimánkodás nélkül.
De most, mielőtt visszajöttek a gyerekek a szüleimtől, tényleg elég alaposan rendet raktunk, és azóta mániákusan elpakolok mindent. Nem vacakolok azzal, hogy a gyerekekkel veszekedjek ezen, mert a cél nem elsősorban az, hogy őket „betörjem”, sokkal inkább hiszek a jó példában, úgyhogy most ezen a vonalon indultam el, és egyelőre működik.
Fix rendrakós napszakok
Kitaláltam, hogy a napnak bizonyos szakaszaiban a lakással foglalkozom. Hogy mennyit, az az adott naptól függ. Reggel a teám után kipakolom a mosogatógépet, ami azt is jelenti, hogy este mindig bepakolom. A tiszta konyhába belépés reggel iszonyú meghatározó pontja a napnak, szóval tényleg nem mindegy, mi vár ránk.
Ugyanígy van még két heppem, az egyik, hogy bármilyen programra is megyünk a gyerekekkel délután, ahhoz ragaszkodom, hogy legalább valamennyire rend legyen, amikor hazajövünk. Kifejezetten rossz érzés úgy hazaérni egy többórás játszózás után, hogy még ki tudja, mennyi pakolás vár rám/ránk.
A másik az az időszak, amikor a gyerekek fürdenek. Ezalatt szoktam a maradék káoszt megsemmisíteni, amennyire csak lehetséges.
Ezeknek a bebetonozott takarítós időszakoknak köszönhetően képes vagyok egy minimumot tartani, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez mindig sikerül. Csak nagyon-nagyon igyekszem nem elbliccelni a dolgot, mindannyiunk érdekében.
Időkorlát zenére
Amit be szoktam vetni, hogy produktívabb és motiváltabb legyek, az a zene. Szoktam olyat csinálni, hogy berakok pár számot, és eldöntöm, hogy mire vége a daloknak, addigra végigmegyek a gyerekszobán. Vagy feltekerem a hangerőt (bocs, szomszédok!), és kiporszívózom a nappaliban a szőnyegeket. Ilyenkor kis célokban gondolkodom, de rendkívül hatékony tudok lenni, mert visz a zene és az időkorlát. Persze ha több időnk van, akkor egy komplett lemezt is be lehet tenni, ez abszolút rajtunk múlik. Nekem a Beatles mindig működik, imádok énekelve pakolászni és takarítani!
Átrendezés után könnyebb szinten tartani a káoszt rendet
Megfigyeltem, hogy amikor valamit változtatok a lakáson, olyankor jobban ügyelek arra, hogy a szépen összehozott új dizájn minél tovább mutatós és otthonos maradjon. Ezért szeretem időnként picit áttologatni a bútorokat, szőnyegeket. Eleve a rendezkedés mély takarítást von maga után, ami járulékos nyereség.
Szóval tudom, sokan képesek folyamatosan patyolattisztán tartani az otthonukat. Kezdem úgy érezni, hogy bizonyos típusú embereknek ez a vérében van, nekem ezt sokkal nehezebb összehozni valamiért.
De nem hagyom ám magam, mert hiába látok át a káoszon, van elég zűrzavar az életünkben, legalább az otthonunkban legyen valami rendszer, amire lehet számítani.
Minél jobban összeomlik a világ körülöttünk, annál inkább ragaszkodnunk kell a saját békénkhez. És ha rend a lelke mindennek, akkor talán itt lenne az ideje a lélekápolásra is több energiát fordítani. Én legalábbis ezen vagyok.
Szabó Anna Eszter
Kiemelt kép a szerző tulajdona
