Az árak egyre csak nőnek, a fizetések viszont nem

Egy 2021-es felmérés azt mutatja, hogy a millenniál és a Z generációs munkavállalók között a legmagasabb a kiégettség aránya. A tavaly megkérdezettek közül 52 százalék állította, hogy kiégettnek érzi magát – az Y generációsok 53 százaléka már a koronavírus első évében is így érzett, a pandémia idején pedig 59 százalékra ugrott ez a szám, amivel elmondhatjuk, leginkább rájuk volt hatással a bezártság és a megannyi változás amit ez az időszak magával hozott. 

A Z generációsoknak 58 százaléka adta ugyanezt a választ 2021-ben, míg egy évvel korábban csak 47 százalékuk. A válaszadók 80 százaléka úgy látja, a Covid nagyban befolyásolta, hogy hogyan érzik magukat a munkájuk során, 67 százalékuk szerint a helyzet rosszabbodott.

Az Y generáció, vagyis a millennialok 1980 és 1994 között születtek, nem túl lojálisak egy munkahelyhez, lelkesen politizálnak és kritizálják az éppen aktuális rendszert, jóval nagyobb szabadság igényük van, mint a szüleiknek 

A Z generációsok, a zoomerek pedig 1995 és 2009 között látták meg a napvilágot, ők a klímaváltozás élharcosai, könnyen kezelik a digitális eszközöket, hiszen beleszülettek azok használatába, és elképesztően fontosnak tartják a tanulmányaikat. De rengeteg a közös jellemző is a két generáció között: mindkettő úgy látja, a kormányoknak többet kellene tenniük az állampolgárokért, az ő problémáikat kellene szem előtt tartaniuk, fontosnak tartják az egyenjogúságot, és az emberiséget okolják a globális felmelegedésért.

Ez természetesen nem azt mutatja, hogy az Y és Z generációk érzik egyedül kiégettnek magukat. És azt sem, hogy a pandémia csak a fiatalokat érintette. Inkább egy olyan új, érdekes jelenségre hívja fel a figyelmünket, hogy nem csak húsz-harminc év után lehet erre a pontra eljutni, a mostani fiatal korosztály már a karrierje elején küzd ezzel a problémával.

A BBC-nek nyilatkozó Kim Hollingdale, a kaliforniai Pepperdine Egyetem pszichológia professzora azt mondja,

a Z generációs munkavállalóknak a lehető „legrosszabb  stresszfaktorok” jutottak a pénzügyi bizonytalanságtól kezdve a kikapcsolódásra való képtelenségig.

És bár minden generációnak zsonglőrködnie kell a feladataival, jelenleg a Z generáció rendelkezik a legkevesebb munkahelyi tőkével, ami azt jelenti, hogy nekik van a legkevesebb lehetőségük határokat szabni és nemet mondani a feladatokra. Egyszerűen minden feladatra igent mondanak, és mellékállásokat is vállalnak, hogy jó munkaerőnek tűnjenek. 

 

 „A Z generációsok a pénzügyeken is stresszelnek” – mondja Hollingdale. Természetesen az idősebb munkavállalók is tapasztaltak hasonló nyomást a pályafutásuk kezdetén, de ezek a tényezők most sokkal erősebbek. A megélhetési költségeik folyamatosan emelkednek, a fizetésük viszont nem. Ha az Egyesült Államokat nézzük, a lakásárak 121 (!) százalékkal nőttek 1960 és 2021 között, míg a háztartások átlagjövedelme csak 29 százalékkal emelkedett. Magyarországon sem jobb a helyzet: 

itthon csak  2015 és 2021 között átlagosan 114 százalékkal mentek feljebb az árak. 2021 eleje és vége között Budapesten a használt lakások négyzetméterára kilenc százalékkal, az újaké tizennégy százalékkal nőtt. A jelenlegi növekvő infláció pedig egyre csak feljebb nyomja az árakat, amivel a bérek viszont nem tartanak lépést. 

A millennialok szintén nincsenek egyszerű helyzetben: ugyanazt az életszínvonalat szeretnék elérni, mint a szüleik (a Z generációsok pedig, mint a nagyszüleik), ugyanannyit, vagy még többet is dolgoznak érte, csak éppen kevesebb a realitása, hogy valóban el is érik azt.

Hollingdale szerint a fiatal munkavállalók nyomást éreznek, hogy további, extra feladatokat vállaljanak, hogy ki tudják fizetni a számláikat és egy kicsivel közelebb kerüljenek az olyan mérföldkövekhez, mint a lakásvásárlás – ez pedig növeli a kiégés esélyét. 

Az anyagiak mellett pedig a bolygó sorsa is aggasztja őket, a klímakatasztrófa közeledte különösen a Z generációt foglalkoztatja. 

 

Egyedül nem megy

A koronavírus kezdeti szakaszában bevezetett home office pedig csak tovább rontott a helyzeten. A Harvard Business Review egy korábbi cikke azt boncolgatja, hogy a szociális támogatás hiánya negatív mentális és üzleti következményekkel is jár. (Ezek szerint még egy Zoomos meeting is jobb annál, mint ha valaki egyedül, az otthona magányában lát neki a feladatoknak.) 

A cikk állítja, hogy a kollégák jelenléte növeli a munkahelyi elégedettséget és csökkenti a kiégést. Az emberek összehozása elképesztően fontos – a cég számára is, hiszen a nyereség is nagyobb lesz, és az alkalmazottak elkötelezettsége is.

Kiégés az élet minden területén

A fásultság természetesen nem csak a munkánkra lehet hatással. „Mire megpróbáltam volna regisztrálni a 2016-os választásokra, lejárt a határidő” – magyarázta a 31 éves Tim a New York Magazinnak. „Utálom a postára járást, egyszerűen szorongok tőle”. Tim egyike volt a tizenegy millennialnak, akiket a magazin megkérdezett és mind hasonló válaszokat adtak.

„Nem olyan nehéz feladat kitölteni egy űrlapot, feladni a postán, meg elmenni egy adott helyre egy adott napon, de az ilyen jellegű feladatokat nehezen tudom elvégezni, ha nem lelkesedem értük eléggé.”

Tim ugyan ADHD-val küzd, számára ezért is jelenthetnek különös nehézséget ezek a feladatok, de kortársai, akiket nem diagnosztizáltak figyelemzavarral, hasonló tapasztalatokról számoltak be. Alapvetőnek tűnő feladatokat nem bírtak már elvégezni, amik a felnőtt élettel járnak – például az ügyintézés. Felírtak valamit a heti teendőik közé, de még hónapok múlva sem végezték azt el. A munka után már egyszerűen nem bírtak hozzáfogni a közepesen fontos (és unalmas) feladatokhoz, amik nem közvetlenül és instant módon járultak hozzá az életükhöz.

Mi a kiégés?

A „kiégést” először 1974-ben ismerték el pszichológiai diagnózisként. Egy Herbert Freudenberger nevű pszichológus alkalmazta elsőként „a túlhajszoltság vagy stressz okozta fizikai vagy mentális összeomlásra”. A kiégés más kategóriába tartozik, mint a „kimerültség”, bár van köztük hasonlóság. A kimerültség azt jelenti, hogy eljutunk arra a pontra, ahol már nem tudunk tovább menni; a kiégés pedig, hogy elérjük ezt a pontot, ennek ellenére tovább erőltetjük magunkat, akár napokig, hetekig vagy évekig, miközben ránk ül a fásultság. Ennek nem csak mentális, de hosszú távon más egészségügyi következményei is lehetnek.

A hely, ahol senki sem fáradt

Ma a fiatalok és fiatal felnőttek minden erejükkel a munkájukra koncentrálnak, minden más mérföldkövet későbbre halogatva, mégis jóval távolabb vannak céljaiktól, mint a korábbi generációk. És ez a felismerés a közösségi média oldalakat görgetve még fájóbb lehet (mert ha a postára menésre nehezen is szánják rá magukat, egy dologra fáradtan is jut idő: a közösségi médiára). Ott látszólag mindenki menő, izgalmas és értékes életet él: állandóan utazik, mintha nem lenne munkája, mégis megteheti valahogyan, hogy folyton a világ különböző pontjain szelfizzen koktéllal a kezében, korán kel, meditálni is van akaratereje, és valahogy öt perc alatt elkészül a tökéletes hajjal és sminkkel. Míg aki ezeket a bejegyzéseket szemléli, hullafáradtan esik haza mindennap a munkából, reggel négyszer is kinyomja a telefon ébresztőjét, és gyakran három napig is kontyban hordja a haját, mert nincs ereje megmosni. 

Természetesen mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy amit az Instán látunk, az nem valódi, de ha mégsem lennénk, akkor napi száz cikk ismételgeti ezt nekünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne az ott látottak alapján értékelnénk magunkat. 

A Buzzfeed cikke szerint nem annyira a tárgyakra, inkább az élményekre, az életstílusra vágyunk a látottakból. A rengeteg szabadidő, a háziállatok és gyerekek gondtalannak tűnő gondozása, a finom ételek, amiket nyugodtan, ülve fogyasztanak mind-mind azt sugározzák, hogy az illető nincs kiégve, minden rendben van az életében. A munka ritkán jelenik meg ezeken a posztokon. És ha meg is jelenik, mindig szórakoztató, amire az illető mindig is vágyott, kompromisszumok nélküli és legfőképpen: kifizetődő. És ha meg is jelenik, szinte csak azért van jelen, hogy azt üzenje: keményen dolgoztál, most már élvezd az életet. A tökéletes egyensúlyt hazudják nekünk ezek a képek, pont azt, ami ennek a két generációnak nem adatott meg. Hogy a kemény munkának meglegyen a gyümölcse.

Fejes Flóra

További források: ITT és ITT
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Igor Ustynskyy