Hát kérem szépen, a french toast nem más, mint egy egyszerű, ámde édes bundás kenyér, aminek az íze és variálhatósága mellett külön imádom a történetét. Jobban mondva azt, hogy szinte tudományos szinten kutatják, honnan származhat e végtelenül kifinomult (nem!) étel. Csoportok, vélemények feszülnek egymásnak, hogy végül megállapítsák, valószínűleg soha nem fogják biztosan visszafejteni a sztori fonalát, és a végén arra jutnak, hogy mindegy is, hiszen a lényeg, hogy ehessék…

Mindenesetre az általam kipróbált és nektek is bemutatandó receptek előtt azért végigveszem ezeket a teóriákat, mert tényleg szórakoztatók!

French, ami nem is francia

Elsőként lénytelen vagyok leszögezni, hogy ha az elnevezése miatt gyanús volt, hogy esetleg francia származású étellel állunk szemben, máris hessentsétek el a gondolatot!

Francia vendéglátósok ezreit kergették a turisták őrületbe azzal, hogy ki akarták próbálni, hazai terepen mit tud ez az étel.

Na, ott nagyjából semmit, maximum pár frusztrált, ideges séfet találni, akik fortyogtak, hogy hol van ez az étel a kifinomult és izgalmas francia kornyhától! Jó messze, de azért ezúton üzenem nekik, hogy nagyon finom! Nagyon! (Biztos meg fognak ettől nyugodni…)

A másik legenda szerint egy Joseph French nevű férfi 1724-es kreálmánya volt az étel, és magáról nevezte el. Az emellett kardoskodók annyit azért mindig hozzátesznek, hogy az invenciózus séf valószínűleg grammatikailag közel sem volt olyan naprakész, mint a konyhában, és lefelejtette az aposztrófot…

„Mit adtak nekünk a rómaiak?”

Azon tábor képviselői, akik jobban elmélyültek a „klasszika-filológiában”, rátaláltak egy V. század eleji receptgyűjteményre, amely szerint a ma francia pirítós néven ismert étel már a Római Birodalom idején is létezett.

A rómaiak a gyűjteményben fellelhető Pan Dulcist (édes kenyeret) bundás kenyér stílusban tej és tojás keverékébe áztatták, majd olajban vagy vajban megsütötték. 

 

A szükség nagy úr

Mások azonban úgy vélik, hogy a bundás kenyeret a középkori „szakácsok” találták fel, amikor is minden fellelhető élelmiszert fel kellett használniuk, hogy etetni tudják a családot. Ha a kenyér már kicsit száraz volt (amennyiben volt nekik persze), akkor ily módon megnedvesítve és felmelegítve újra tudták éleszteni. Egyes érvek szerint a tojást tudatosan a további nedvesség és a fehérjeforrás miatt adták hozzá.

Egyébként a french toast kifejezés először 1871-ben jelent meg nyomtatásban az Encyclopedia of American Food and Drink elnevezésű kiadványban. Azóta már szerepelt számos más néven is, egyebek között német pirítós, tojásos kenyér, francia pirítós, cigánypirítós, szegény windsori lovagok pirítósa, spanyol pirítós, apácapirítós és franciául pain perdu, azaz „elveszett kenyér” néven is.

Teóriák ide vagy oda, az alapanyagokkal spórolás a túlfogyasztás miatt ma duplán fontos szempont.

Ezzel a ténnyel nem csak azt szeretném indokolni, hogy az utóbbi hetekben miért híztam annyit...

Na de lássuk, hogy milyen verziókkal dolgoztam én mostanában!

Lesz normál, brutál és vegán változat, de rá fogtok jönni, hogy a brutálfaktor hogyan fokozható a végtelenségig. Ráadásul bármelyik típusnál!

Az alapok

Jöjjön majd minden változat alapja – a vegánnál majd írom, hogy mi mivel helyettesíthető.

Hozzávalók:

  • pár darab fáradó (de nem zöld!) szendvicskenyér, a legjobb háromszög alakban félbevágva (amúgy bármilyen, a fehérhez közelítő kenyér jó, körülbelül 1-1,5 centiméter széles szeletekben)

A bundához:

  • 2 tojás
  • 4 evőkanál cukor (én olyat nem eszem, agavészirup, méz, xilit és juharszirup is jó, bár tény, hogy nem karamellizálódik annyira)
  • 1-2 csipet fahéj
  • nagyon pici só
  • 1-2 vaníliás cukor; vagy 1 kávéskanál vaníliakivonat; vagy egy fél rúd vanília kikapart belseje
  • 1 bögre tej, én csakis növényivel csinálom; vagy tejszín; vagy növényi tejszín

A sütéshez:

  • Növényi olaj, én a vegán verzióhoz inkább kókuszolajat használtam (nem kell sok semelyikből, csak jó edény)

Első lépésként mindegyik verzióhoz robotgéppel vagy kézi habverővel össze kell keverni a bundához valókat úgy, hogy a tejet vagy tejszínt az első keverés után tesszük csak bele, és úgy mixelünk újra. A tejszínből én leginkább kókuszt vagy laktózmenteset használok, és laza habbá verem, úgy dolgozom bele. Utóbbinak a játékon túl nagy jelentősége nincs, de valahogy mégis krémesebb lesz.

A normál verziónál a szikkadt kenyeret jól megforgatom a masszában, és a közben már (szigorúan közepes lángon) felmelegített olajba teszem, oldalanként két-két percre: így lesz szép, aranybarna és ropogós a bunda. A toastot önmagában is lehet enni, de bármilyen idénygyümölcsöt tehetünk a tetejére, vagy mellé vágva, mézzel, agavésziruppal, juharsziruppal, vagy porcukorral megszórva lehet durvítani.

Az extra durvulós változatnál nem kenyeret, hanem kalácsot használok, minden jóval megszórom, mindenféle magokat is pirítok rá, és ha nagyon elszáll az agyam, akkor még tejszínhabot is teszek a tetejére. Mint már mondtam, állati tejet már évek óta nem iszom, úgyhogy mindig alternatív tejjel, tejszínnel dolgozom, és a kókusztejszín pillanatok alatt habbá verődik.

A vegán változat annyiban más, hogy ott nagyon figyelni kell a kenyérre, hiába írják rá, hogy vegán, nagyon sok mindenbe raknak mégis állati eredetű nyersanyagot. Elvileg a toastkenyér teljesen vegán, ennek ellenére a boltban az ötödik leemelt verzió volt mentes tényleg minden állati alkotóelemtől. Ezért inkább javaslom a sima házi vagy a kovászos kenyeret. A tojást én egy egész banán pempősítésével váltottam ki, és persze itt is szigorúan növényi alapú tejet vagy tejszínt kell használni, és a már említett kókuszolajon érdemes sütni. A cukor vegán ugyan, de azért jobb itt is az agavé- vagy a juharszirup.

Sokan állítják, hogy a vegán végeredmény közel sem olyan ropogós, mint a tojásos testvérei, de ízre ez a változat is tökéletes és izgalmas. Egyébként nekem ez a verzió sikerült a legropogósabbra…

Nem gyakorló vegánként a chiamag áztatásába még nem vágtam bele, de sok helyen olvastam, hogy a tojást így helyettesítik, úgyhogy várom tapasztalt vegánok beszámolóit és trükkjeit!

Egyébként közel sem vegán módon Amerikában rendszeresen tálalják a french toastot sült baconnel és sajttal. Tudom, talán furán hangzik, de én szeretem a sós és édes keveredését is néha, így biztos ki fogom próbálni. A skót változatot viszont már tuti nem: ott ugyanis szendvicset készítenek belőle oly módon, hogy két édes szelet közé kolbászt tesznek… Jó, ez már nekem is sok!

Jó étvágyat és jó kísérletezést nektek! Én holnap kezdem a fogyókúrát – vagy nem.

Marossy Kriszta

A képek a szerző tulajdonában vannak