A boszorkányságot nem csak úgy elkezdi az ember, sokkal inkább tudatosan folytatja – Modern boszorkányok napjainkban

–

Modern boszorkányok

A pandémia alatt – mint valószínűleg az emberiség jelentős hányadát – engem is beszippantott a TikTok. Tavaly nyáron pedig, ahogy az ágyamon fekve félálomban pörgettem a videókat, belefutottam egy lányba, aki a boszorkányságról beszélt. Egészen szkeptikus voltam, másnap azonban elkezdtem utánakeresni a boszorkányos hashtegeknek, és a legnagyobb meglepetésemre milliónyi videót találtam különböző fajta boszorkányokról, praxisokról, spirituális irányzatokról.

Mindig is érdekelt az okkultizmus, végtére is a formatív éveim popkutúrája csöpögött a vámpíroktól, vérfarkasoktól és boszorkányoktól. Persze a boszorkányokkal kapcsolatban először én is a salemi boszorkányperekre, vagy a hegyes kalapú, söprűn repülő, latinul mormoló asszonyokra asszociáltam, akik egy pincehelyiségben kevergetnek valami bugyogó zöld löttyöt egy üstben. Azonban a modern boszorkányság, amivel találkoztam, és amit most már (félve jelentem ki, de) én is gyakorlok, egészen más. Nehéz és igazán hosszadalmas lenne ennek a jelenségnek minden típusát és válfaját felsorakoztatni, a különböző gyakorlatok, hiedelmek és praxisok ugyanis gyakran olvadnak össze – ahány gyakorló, annyi szokás.

Egy dolog azért hamar nyilvánvalóvá vált:

a boszorkányságot nem csak úgy elkezdi az ember – sokkal inkább tudatosan folytatja.

A mindennapi életünkben, szokásainkban vagy hiedelmeinkben szinte ősi módon gyökerezik jó néhány pogány gyakorlat: fán kopogunk le valamit, keresztbe rakjuk az ujjunkat, ha szorítunk valamiért. Sokan gyűjtenek kristályokat, gyújtanak zsályát vagy palo santo fát egy tér kitisztításához. Bár még rengeteget kell tanulnom a témáról, a különböző vonulatokról, a boszorkányság történetéről és hogyanjairól, de pár alapelv és gyakorlat így is mindenen átsejlik. 

Shadow work, azaz árnymunka

Talán az első dolog, amit mindenki ajánl a boszorkányság tudatos elkezdéséhez, az egy jegyzetfüzet beszerzése. A legtöbb szöveg erre grimoárként hivatkozik. Aki boszorkányságra adja a fejét, ebbe jegyzeteli le a fontos, megszerzett tudásokat, és sokszor ennek hátulján végzi el az árnymunkát. Na, de mi is az az árnymunka? Valahol a meditáció és a terápia közötti önismereti tréning.

A legtöbb árnymunkát segítő kérdéssor és vezetett videó is arra ösztökéli a résztvevőt, hogy fedezze fel, mi áll a döntései mögött.

Ennek során az ember megpróbál elmerülni a saját fejében, választ keresni arra, mitől érzi magát boldognak, mitől esik letargiába, miért reagál egyes helyzetekre úgy, ahogy, vagy épp miért reagál túl élethelyzeteket. A rendszeresen vezetett árnymunkanaplóval a gyakorló feltérképezi a gyerekkorát, az elnyomott érzelmeket – ezzel életre hívja a tudatalattiját, hogy feltárjon olyan emlékeket vagy érzéseket, amiket sokszor még önmaga előtt is rejteget. Sok gyakorlat foglalkozik a bennünk élő mély szorongással, félelemmel vagy fájdalommal. Az árnymunka így folyamatosan rákényszeríti a gyakorlóját a fejlődésre, az önmagával való számvetésre. 

Természetesen az ilyesfajta önismereti gyakorlat nem lesz kiváltója semmilyen terápiás ülésnek vagy mentálhigiénés szakembernek, azonban, mint a boszorkányság egyik alapeleme, rendkívül fontos. Minden, ami tényleges fizikai gyakorlat, csak ezután következhet. Sokszor, ha valakinek nem sikerül egy-egy „varázslata” vagy nem kívánt eredményt kap, esetleg nem látja tisztán a tarot-t, elsőként mindig az árnymunkához kell fordulnia.

A modern boszorkányság fontos üzenete ugyanis: amíg nem vagy jól és nem dolgozol önmagadon, nem várhatod az univerzumtól vagy bármilyen erőtől, hogy megsegítsen.

Visszatérés a természethez

Ahogy a pogányság, úgy a boszorkányság is ezer szálon kötődik a természethez.

A boszorkányság gyakorlói évszázadokon keresztül elsősorban nők voltak, akik óhatatlanul végeztek mindenféle gondoskodó és gyógyító feladatot, ezeknek a kielégítéséhez pedig mindent felhasználtak, ami a rendelkezésükre állt.  

A boszorkányság tudásai és varázslatai ugyan sokszor különböző mágikus tulajdonsággal és hittel vannak felruházva, de elsősorban a természet adta lehetőségekhez kapcsolódnak. A legelső varázslatok, amelyeket bármilyen kézikönyv tanácsol, szinte mind valamilyen gyógynövényes főzetet, teát tartalmaznak. A varázslatok sikeressége nagyban támaszkodik e gyógy- és fűszernövények hatásaira, valamint a holdciklusra. Épp ezért a boszorkányságban átörökített tudást leginkább valamilyen természetközeli spiritualitáshoz tudnám hasonlítani, amely nem kíván felülkerekedni emberi vagy természeti akaraton. Azt tanítja, hogy miként lehet a meglévő, a világot mozgató erőket és természeti erőforrásokat a magunk javára fordítani.

Na de miben is hisznek a boszorkányok? Vallás vagy életforma a boszorkányság?

Ezekre a kérdésekre nehéz válaszolni, mivel a szervezett egyházakhoz képest a boszorkányság gyakorlása egy végtelenül liberális spiritualitás. Ebben az esetben azonban érdemes különválasztani a wicca hitközösséget, amely szintén a boszorkányság egyik népes csoportját jelenti, ám e csoport tagjainak megvan a szervezeti hátterünk, a maguk írásai, istenei és alapítói. A nem wicca boszorkányság is gyakorolható közösségben, de a legtöbb esetben egyéni vállalkozás.

A modern boszorkányok sokfélék: vannak, akik a saját erejükben hisznek, vannak, akik különböző istenségek segítségében. Vannak szellemekkel vagy különböző természeti transzcendensekkel dolgozók és olyanok is, akik pusztán az univerzum vélt vagy valós energiáira támaszkodnak.

Az új pogányság és a boszorkányság megjelenésével népszerűvé vált olyan istenségek vagy spirituális lények tisztelete és „használata”, akik a kereszténység térhódítása következtében a mai világunkban elfeledetté váltak. Sok új gyakorló saját felmenőit felfedezvén talál vissza ószláv istenekhez vagy – főleg a tengerentúlon – az őshonos amerikaiak vallásosságához.

Engem, mint mezei, kezdő gyakorlót, a boszorkányság befelé figyelése fogott meg. Minden gyakorlat nagy súlyt fektet a teljes és kizárólagos figyelemre, arra, hogy bármilyen „varázslatot” végezzen is az ember, azt teljes figyelmével kövesse. Legyen szó például arról, hogy egy jószerencsét adó teát az órajárásnak ellentétesen, háromszor megkavarunk – és amíg a teát kavarjuk, csak a szerencsevárásra koncentrálunk és arra, hogy mihez akarjuk a szerencsénket felhasználni. A modern boszorkányság nem terheli át a felelősséget az emberről, de nem is szorítja keretek közé. A gyakorlatoknak nincsenek szilárd szabályaik, nincsen bűn vagy bűnhődés. A hit megléte és manifesztálódása minden esetben a gyakorló kezében van. 

A boszorkányság elemei, a talizmánok, kabbalák, gyógyfüvek sok más vallásban, spiritualitásban is jelen vannak. Az ezekbe vetett hit és remény mindegy, milyen transzcendensnek tulajdonítjuk is, sokszor átsegíti az embereket a válságaikon.

És hogy miért olyan népszerű?

Az új boszorkányság reneszánszát éljük, ez tagadhatatlan. A népszerűsége az eköré szerveződő közösségek számában is látszik, az új követők nagy része azonban fiatal nő. Be kell vallanom, az általam eddig ismert spiritualitások és vallások közül is ez a legszimpatikusabb. A boszorkányság nem válogat, nem osztályozza a követőit. Nincsenek egyházai vagy hierarchiája. Az egyetlen alá-fölé rendeltség, amelyet megenged, a puszta tanítói-tanulói viszony, ám ennek a keretei sem lehetnek soha olyan szilárdak, mint egy keresztény egyházi, gyülekezeti vezető esetében.

Azonban, ami számomra fontosabb: a boszorkányság nem diszkriminál. Nincsen nemi, etnikai, vagy szexuális orientáción alapuló kirekesztés, a gyakorlása bárki előtt nyitva áll.

A felhasználó a közös tudásból és hiedelemvilágból kiveheti a neki tetszőt, azt, amire szüksége van, vagy amivel rezonál.

A boszorkányság azonban még napjainkban is megosztó téma

A cikk írása közben kétségbeesetten kerestem a szavakat, amelyekkel helyettesíthetem a „boszorkány” vagy „varázslat” kifejezéseket. Attól féltem, biztosan őrültnek, de legalábbis kicsit buggyantnak tartanak majd. Van, aki az ilyesfajta spiritualitást megbélyegzi és démonizálja. A boszorkányság és a pogány, népi-természeti vallásosság a kereszténység térhódítása miatt hosszú ideig üldözött volt. Az ilyen gyakorlatokat ördögtől valónak tekintették és tekintik sokszor a mai napig.

A boszorkányság képe az évszázadok során felhígult, elvesztette jelentését és tartalmát, a legtöbbek szemében ma már nem több egy jó fikciós sztorinál vagy farsangi jelmeznél. A gyakorlóit sokszor vádolják meg komolytalansággal – rosszabb esetben őrültséggel –, azonban a varázslatok sikerességére vagy sikertelenségére, az univerzum erőire vagy bármilyen istenségekre legalább annyira nincsen bizonyíték, mint a legnagyobb világvallások igazságára.

Ám úgy gondolom, mindegy, hogy a keresztény Istenben vagy a természeti erőkben hiszünk, a spiritualitás célja valahol a megnyugvás – a tudat, hogy az életünk történései mégsem a véletlennek köszönhetők, és hogy nehéz helyzetekben nem vagyunk egyedül.

Így aközött sem találok sok különbséget, hogy a nyakamban keresztet viselek vagy ametisztet hordok a zsebemben, hogy imádkozom az útmutatásért, vagy kártyát vetek. 

A boszorkányság, amelyet elsősorban nők gyakoroltak évszázadokon keresztül, természetéből fakadóan alkalmatlan arra, hogy olyan jól szervezett, ütőképes és befolyásos legyen, mint a kereszténység a nyugati világban. Nincsen évszázados vagyona vagy politikai hatalma. Megrendíthetetlen túlélése azonban abban áll, hogy nem kell látványosan csinálni, gyakorlásához nincs szükség beavatásra vagy szigorú tanításokra. Valószínűleg pont kiirthatatlan szabadszelleműségének köszönheti most a reneszánszát.

 Polner Laura

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / AleksandarNakic